8 év után szakítottunk a pasimmal. Szerettünk volna gyereket, de nem akart sikerülni. Nehezítő tényező volt, hogy a menstruációm elég rendszertelenül jött meg, és bár használtunk ovulációs tesztet is, mégsem estem teherbe.

Ez sajnos rányomta a bélyegét az utolsó együtt töltött hónapjainkra is, míg végül úgy döntöttünk, hogy nem esszük, nem gyilkoljuk egymást tovább. Ha egymással nem megy, ha együtt nem sikerül, majd megy, majd sikerül mással.

Mindezt persze karácsony előtt 2 héttel sikerült kimondanunk. Mondanom se kell, pocsékul éreztem magamat. És egyre nehezebben teltek a napok is, ahogy közeledett a karácsony. Aztán 24-én nem bírtam tovább, ráírtam. Emlékszel a tavalyi karácsonyunkra? Pont akkor volt peteérésem és egész nap együtt voltunk. Háromszor, ha jól emlékszem. Biztosak voltunk benne, hogy sikerül, hogy aznap sikerül. És milyen romantikus is lett volna, hogy tényleg karácsony napján fogan meg a szerelmünk gyümölcse.

De nem fogant meg. Az emlék és a félelem, hogy magányosan kell töltenünk a szentestét azonban újra összehozott minket. Csupán pár napra, de jobb volt így elválni, mint ahogy két héttel korábban tettük, nagy ordibálás és ajtócsapkodás kíséretében.

Véget értek az ünnepek, lement a szilveszter is, én meg megfogadtam, hogy az új évben új életet kezdek. Életmódot váltottam, ami már rám fért. Nem voltam túlsúlyos, de azért volt pár felesleges kiló, amitől nem ártott megszabadulnom. Diétába kezdtem és mozogni, hetente többször is.

Nem volt könnyű az eleje, mert nagyon fáradt voltam, ráadásul meglepő módon egy idő után egyszer csak nem kezdtem kívánni a húst. De ekkor még nem gyanakodtam. Nem volt mire. A kilók szépen mentek le, márciusra két számmal kisebb ruhákat hordtam. Ráadásul a legjobb az volt, hogy hiába mentek le a kilók, a melleim tartották magukat, sőt, mintha azok nőttek volna az elmúlt időszakban. Párszor azért fogyókúráztam az életemben és ez nem volt túl jellemző, a melleimből is mindig ment le.

Olvasd tovább a cikket az evamagazin.hu oldalra kattintva!