Egy hónapja élünk ebben a „rendkívüli helyzetben”, ebben a sci-fi-szerű furcsa valóságban. Kezd a múlt ködébe veszni a korábbi életünk rutinja, a metrózás, a kocsma teraszán fröccsözés, a gyerekcsivitelés zaja az óvoda kertjéből, az edzőtermi gumiszag. Próbálom elképzelni, hogyan, milyen ütemben tér majd vissza valamikor. A napot, amikor majd először megyek emberek közé maszk nélkül, a napot, amikor először fogok újra kezet valakivel, a napot, amikor először fogja át a derekam újra a táncpartnerem. Bizonyára különböző napok lesznek ezek. De akárhogy alakul, akármilyen is lesz az élet azután, hogy a járvány többé-kevésbé lecseng, van pár dolog, amit többé nem veszek természetesnek:

1. Ölelés.

2. Kiszállítás két nappal megrendelés után.

3. Fagyasztott és konzerv zöldségek – gyors és laktató vacsorák hozzávalói akkor is, amikor nem lehet csak úgy leugrani a boltba.

4. Apropó: vásárlás, ráérősen, maszk nélkül.

5. Mozik.

6. Bébiszitter.

7. Éttermek hosszú étlappal, szépen megkomponált tányérokkal és emberekkel, akik elmosogatnak helyetted.

8. Kézbesítő futárok.

9. Plázázás.

10. Utazás. Bárhol máshol lenni, mint otthon. (Na jó, ezt eddig se vettem természetesnek.)

11. Séta az utcán anélkül, hogy kerülgetni kellene az embereket.

12. Látogatás a körzeti orvosnál – annak tudatában, hogy az egészségügyi dolgozók minden nap kockára teszik az egészségüket, nem csak akkor, amikor járvány van.

13. Kézfertőtlenítő.

14. Vécépapír.

15. Hogy van munkám.

16. Hogy van otthonom, benne fűtés és melegvíz.

17. Hogy van erkélyem, akármilyen kicsi.

18. Hogy a családomban mindenki többé-kevésbé jól van, az idősebbek is.

19. Hogy élek és egészséges vagyok.

Nézegess zseniális képeket egy magyar baráti társaság karantén-kihívásának terméséből: