„Nem arról van szó, hogy már nem; talán soha nem is szerettem igazán. Szerelemből, romantikus értelemben legalábbis. Egyszerűen nem vonzódunk egymáshoz. Nyolc éve vagyunk házasok, tíz éve vagyunk együtt és egy gyerekünk van.

Élünk egymás mellett, mint a legjobb haverok, és egy szuper csapat vagyunk, ha az egyszem fiunkról van szó. Egyfajta lakótársi közösségben létezünk. Bevallom, én piszkosul szenvedek ettől az egész helyzettől. Viszont akárhányszor csak megpróbáltam vele elbeszélgetni a szex-, és szenvedélymentes házasságunkról; mindig azt mondja,

Sokszor azt hiszem, leginkább a családomba „szerelmes” helyettem is; az érzés pedig kölcsönös. A két öcsém szinte bálványozza és a nővéreként kezeli, a szüleim is imádják és a lányukként tekintenek rá.

Miért vettem akkor feleségül? Mert már akkor is tudtam, a zsigereimben éreztem, hogy egy végtelenül jó ember, akivel mindig nagyon jóban leszünk; tudod, ahogyan az ember a legeslegjobb barátjához viszonyul. Azt hiszem, ezt az érzést keverhettem össze a szerelemmel, amikor nyolc évvel ezelőtt az oltár elé álltunk és örök hűséget fogadtunk egymásnak. Mentségemre, nem félek ezt nyíltan felvállalni és bevallani, ahogyan ezt neki is megtettem.

Pontosan tudja, hogy érzek, őszintén beszéltem neki arról mit gondolok kettőnkkel kapcsolatban. Ugyanakkor azt is szeretném, ha találnánk valamiféle megoldást. Sokan a fejemhez vágják, miért nem engedem el őt? Ha attól lenne igazán boldog, felőle menjen! Én aztán igazán nem állnék az útjába. De, mint mondtam, ezt ő nem akarja.

Szerintem egy kicsit olyan neki ez a helyzet, mint egy batyu, amit sok éve a vállára vett és nem teheti le; ezért cipeli. A feleségem szülei boldogtalan házasságban élnek, mióta az eszét tudja. Azt hiszem, ezért is békél meg inkább a jelen helyzettel; számára ez az alapértelmezés. Mit tegyek?” Én őszinte voltam. És akkor most adjam is föl? Van ennek a házasságnak így jövője?” – teszi fel a kérdést Gábor.

Miért bánják meg a férfiak a házasságukat? A leggyakoribb okokról Galériánkban olvashatsz!