Volt az a sorozat, A tó tükre; kedvenc jelenetem, amikor a nimfomán középkorú asszony arra kéri alkalmi szexpartnerét, hogy hét percnél tovább ne tartson az aktus, mert ha ő átlépi ezt a bizonyos időt, azonnal kötődni kezd a pasihoz. Nos, hasonlóan vagyok én is, bár cseppet sem tartom magam nimfomániásnak, csak az átlagosnál kicsit extrémebb, gyerekes, férjezett nőnek, némileg szokványtalan életritmussal.

Zolival tizennégy éve vagyunk házasok. Gyönyörűek voltak az első évek, csupa szex, csupa romantika, csupa izgalom. Mindketten merész, élményhajhászó karakterek vagyunk, sokat ittunk, buliztunk, vadregényes, veszélyes helyekre utaztunk, másztunk sziklát, beleszerettünk a bungee-jumpingba, raftingoltunk, szörfözgettünk. Fizikailag is egymásra voltunk hangolódva, a testi élmények valóságos eksztázist jelentettek: joggal éreztük úgy, hogy minket egymásnak teremtett az isten.

Juditka hét évvel ezelőtt érkezett. Rettenetesen boldogok voltunk, hogy immáron hárman mászkálhatunk ide-oda a világban: nem mondtunk le az élményeinkről, legfeljebb kicsit finomítottunk rajtuk, és a gyereket is bevontuk. Ez a stratégia az első három évben kiválóan működött. Amikor azonban Zolika óvodába került, a férjem elkezdett megváltozni. Hirtelen többre becsülte a tévét és a karosszéket a kalandoknál. Egyre többször vágott fintort, ha újabb utazást ajánlottam, vagy élményt vettem, egyszerűen nem volt kedve kimozdulni a négy fal közül. Egy év után már az is komoly kihívásnak tűnt, hogy kettesben elmenjünk egy étterembe vacsorázni.

Reménykedtem, hogy ez az egész csak átmeneti állapot, de a remény hiábavalónak bizonyult. Zoli otthonülővé válásával párhuzamosan a szexuális életünk is kezdett elsorvadni. Biztos sokan ismeritek: ugyanazok az unalmas pózok ugyanabban a sorrendben, előre megbeszélt időpontok, kapkodás, ideges együttlétek. Korábban azt hittem, velünk soha nem történhet meg ilyesmi, és az volt a legfurcsább, hogy Zolit mintha nem zavarta volna életünk megváltozása. Ha szóba hoztam neki, hogy nem ártana felpezsdíteni a mindennapokat, azt válaszolta, neki kiválóan megfelel így.

A kalandvágyó férjem semmivé vált.

Abba még nagyjából beletörődtem, hogy ezentúl évi egy Görögország jelenti a nyaralást. Le tudtam mondani a raftingról is, sziklát pedig mászhatok a barátnőmmel. A szex elsatnyulása azonban teljesen kiborított. Mert azt – elvileg – nem illik mással csinálni. Utazhatsz, sportolhatsz, ihatsz másokkal, na de mégsem dughatsz velük. Legalábbis eleinte így gondoltam.

A véleményem akkor módosult, amikor Zoli és Juditka egyszer elutaztak a nagymamához vidékre, én pedig munka miatt egész hétvégén otthon maradtam. Annyira untam már a maszturbálást! Sötétedett, kinéztem az ablakon, és megláttam egy vadul csókolózó párocskát az egyik kapualjban. Kevés híja volt, hogy egymásnak essenek. Abban a pillanatban éreztem, hogy nem bírom tovább. Szeretem Zolit, de a havi egy-két átlagkettyintés nekem kevés.

Szép ruhát vettem fel, kisminkeltem magam, és elmentem egy szórakozóhelyre. Fiatal koromban gyakran látogattuk, húspiacnak csúfoltuk, mert az emberek többsége alkalmi szexpartnerért ment oda. Egyszer-kétszer velem is előfordult. Most fel akartam frissíteni a tudásomat.

Két órába és négy bátorító koktélba telt, mire felszedtem egy nálam kábé tíz évvel fiatalabb srácot. Az albérletében csináltuk. Akkor még nem voltam túl rutinos: ott aludtam nála, együtt reggeliztünk, a számomat is megadtam neki. Este, a saját ágyamban elfogott a rettegés, a lányom és a férjem helyett ugyanis folyton a frissen megismert srác járt a fejemben. Akkor döntöttem el, hogy hét perc. Kis túlzással. Csak szex, és más semmi. Nincs beszélgetés, nincs összebújás, nincs közös reggeli. Amint vége, azonnal húzok haza a családi fészekbe.

Eszem ágában sincs ugyanis mindent borítani. Egyszerűen eszeveszetten vágyom a szenvedélyre, és ezt a havi-kéthavi kalandokkal pótolni tudom. Zoli gyakran hazautazik a szüleihez, vagy előfordul, hogy túlórázik, Juditka pedig ilyenkor az anyámnál alszik, de az is megesett, hogy azt hazudtam, az egyik barátnőmnél töltöm az éjszakát. Őt nem kértem meg, hogy falazzon nekem: ha Zoli ki akarja nyomozni az igazságot, könnyen megteheti. Eddig még nem került rá sor.

Szerelem más férfiak iránt? Az első ügyet leszámítva csak egyszer történt meg, túl vonzó volt az illető. De erőt vettem magamon, és tovább álltam. Sosem adok kontaktot senkinek. Nem árulom el a valódi nevemet. Alkalmi partnereim így nem találnak rám. A gyerekem semmit nem érzékel abból, hogy az anyja nem él minden tekintetben konvencionális életet: hordom a játszótérre, eljárok szülőire, puszilgatom, annyi időt töltök vele, amennyit csak lehet.

Zoli? Nem tudom. Úgy érzem, ő mindent tud, és neki jó így. Ha pedig az érzéseim nem csalnak, akkor minden jól van ezen a lehető legjobb világon.

A leghűtlenebb csillagjegyekről a galériában olvashatsz!