A négynapos munkahét a klímavédelmet (is) szolgálná

jacinda ardern,klímavédelem Forrás: Getty Images
Jacinda Ardern új-zélandi miniszterelnök egy nemrég benyújtott törvényjavaslattal azt szorgalmazta, hogy Új-Zéland álljon át a négynapos munkahétre, ami hozzájárulna a károsanyag-kibocsátás csökkenéséhez, a klímavédelemhez is.

Jacinda Ardern, Új-Zéland miniszterelnöke feltűnő sikereket ért el a koronavírus elleni harcban, és ezzel jogosan érdemelt ki nemzetközi elismerést. Az ország szinte egyedülállóan alacsony esetszámmal rendelkezik, és már az enyhítések, az újraindulás fázisában van. Ez alapján érdemes lehet példát vennünk a módszereikről, amelyekkel a járvány okozta krízist kezelik.

Ardern egy nemrég benyújtott törvényjavaslattal szorgalmazza, hogy Új-Zéland álljon át a négynapos munkahétre. Ezzel a gazdaság fellendítését célozza meg, különös tekintettel a nagy károkat szenvedett turizmusra. Ráadásul a négynapos munkahét ennél jóval több pozitív következménnyel járna. Nemcsak boldoggá tenné a dolgozókat, hanem klímavédelmi szempontból szignifikánsan fenntarthatóbbá tenné a vállalatok működését.

A kevesebb munkaidő ötlete nem újdonság. A történelem tele van olyan esetekkel, amikor dolgozók, sőt vállalatok küzdöttek érte. Az Egyesült Államokban már a 20. század elején, illetve a Nagy Gazdasági Világválság alatt is népszerű elképzelés volt. Ez a törekvés 1933-ban csúcsosodott ki, amikor a szenátus benyújtott egy törvényjavaslatot a harmincórás munkahétről (amelyet természetesen elutasítottak).

Most, hogy a világ egy hasonló gazdasági válság felé sodródik, és Új-Zélandon talán megvalósul a négynapos munkahét, ideje lenne megfontolni, hogy milyen következményei lehetnek ennek az újításnak. Sokan osztják a tévhitet, miszerint a dolgozónak több szabadidőt adni helytelen, hiszen az negatív hatással lehet a szakmai életére. Pedig számos tanulmány és esetleírás bizonyítja, hogy a négynapos munkahét nem csökkenti a munka sikerességét, minőségét, sőt bizonyos feltételek mellett akár növelheti is ezeket. Az egyetlen dolog, amely valóban köztünk és a kevesebb munka között áll, a munkába fektetett idő fetisizálása. Benjamin Hunnicutt, az Iowai Egyetem történésze így fogalmaz a Politico egyik 2014-es számában: "A munkába fektetett idő csupán egy tévképzet."

Vessünk egy pillantást Ardern javaslatára

Normális esetben Új-Zéland GDP-jének 5,8%-át teszi ki a turizmus, ez a szám azonban a jelen helyzetben közel áll a nullához. Ardern arra játszik, hogy a négynapos munkahéttel növelje az emberek szabadidejét, akik az így kapott hosszú hétvégén utazgathatnak az országon belül, kedvükre szórakozhatnak, családos programokat szervezhetnek; egy szóval beindíthatják az ország turizmusát. A saját polgáraival orvosolná a beutazó külföldiek elmaradásával széteső szektort. Ez persze csak akkor lehet sikeres vállalkozás, ha közben sikerül hosszú távon kordában tartani a koronavírust.

Ráadásul ha eltekintünk a jelenlegi kivételes helyzettől, akkor is a négynapos munkahét mellett szól a klímavédelem. Egy 2006-ban megjelent tanulmány bebizonyította, hogy ha az Egyesült Államok átvette volna az európai munkaidőket, akkor 2000-re 7%-kal kevesebb lett volna az ország széndioxid-kibocsátása, mint 1990-ben. Ezzel az USA teljesítette volna a Kiotói Jegyzőkönyvnek nevezett éghajlatváltozási-egyezmény által előírt szintet.

Ha többet dolgozunk, nagyobb a károsanyag-kibocsátásunk. Folyamatosan hűtjük vagy fűtjük az irodáinkat, áramot használunk, ráadásul ingázunk az otthonunk és a munkahelyünk között. Olyan helyen, ahol nincs elérhető tömegközlekedés, minden egyes dolgozó saját autót használ. A közlekedés visszaszorítása óriási siker lehetne, hiszen az Egyesült Államok széndioxid-kibocsátásának legnagyobb része az árucikkek szállításából származik.

A koronavírus előtt aránylag kevés ember végzett távmunkát az USA-ban. Ez a 3,9 millió ember mégis hozzájárult annyival a károsanyag-kibocsátás csökkentéséhez, hogy évi szinten 600 ezer autóval kevesebb vett részt az Egyesült Államok mindennapos forgalmában. A jelenlegi helyzetben, amikor tömegek dolgoznak otthonról, ez a szám jóval magasabb lehet.

A több munkaidő nem csak az ingázás és az irodai energiahasználat mértékét növeli. Egy 2011-es tanulmány kimutatta, hogy minél többet dolgozik az ember, annál kevésbé figyel a környezettudatosságra, annál pazarlóbb életmódot folytat, annál inkább a fogyasztással és a nem megújuló energiaforrásokkal függ össze a rekreációja.

Természetesen a négynapos munkahét sem egy tökéletes javaslat, amely minden problémánkat egy csapásra megoldaná. Hogy is néz ki például az Egyesült Államok idei, 2020-as gazdasági állapota? Óriási problémákat okoz az egyenlőtlenség, a kiegészítő kereset szükségessége és a privát egészségügyi ellátás. Ezek a tényezők mind a ledolgozott órák mennyiségéhez kapcsolódnak.

Négynapos munkahét = esélyegyenlőtlenség?

David Rosnick, a Gazdasági és Politikai Kutatóközpont közgazdásza így nyilatkozott a témában az Earther-nek: "Még több problémát, egyenlőtlenséget okozna, ha valóban csökkentenének a kötelező munkaidőn. A szegényebb dolgozók körében két fő tényezőre lehetne számítani. Egyrészt rengeteg segédmunkás szenved az amúgy is kiszámíthatatlan beosztásuktól, és a munkaidő csökkenése csak növelné közöttük a versenyt. Egyre többen lennének, akik végleg lemaradnak. Másrészt már így is sokaknak kell kiegészítő kereset után nézniük, mert alacsony fizetést kapnak az amúgy is kevés munkáért. Az ő helyzetük is reménytelenebbre fordulna. A módosabb dolgozók között inkább a munkaalapú egészségügyi ellátás okozna problémát. Egy négynapos munkahét esetében, tehát ha úgymond 20%-kal kevesebbet dolgoznának, fizessenek 20%-kal többet az egészségügyi ellátásukért? Hiszen sokan már a mostani szintet is csak nehézen tudják teljesíteni."

Rosnick egyéb kételyeit is megosztotta a kérdéssel kapcsolatban. Szerinte egyes munkaadók megpróbálnának több munkaórát belesűríteni a megmaradó négy napba. Azt is felveti, hogy mit jelentene ez a munkarend azoknak, akik eleve nem hétfőtől péntekig dolgoznak.

Hiba lenne alapos megfontolás, illetve a bérek és juttatások védelme nélkül átállni a négynapos munkahétre

- nyilatkozta Rosnick. - Ardern javaslata önmagában nem old meg semmit. Csak akkor lehet valóban igazságos és produktív, ha ezzel párhuzamosan a gazdaság minden résztvevőjéről gondoskodnak, és pótolják a kieséseket."

Lehet, hogy a négynapos munkahét ötlete nem tökéletes, mégis hozzájárulhatna ahhoz, hogy az emberek átálljanak egy alacsonyabb széndioxid-kibocsátású életmódra. A hosszúhétvége idejére a városokban utcákat lehetne megnyitni a gyalogosok és biciklisek számára kiülős kávézókkal, éttermekkel, ahol akár a társas távolságtartással együtt is lehetne időt tölteni. A városon belüli és kívüli utazáshoz elérhető tömegközlekedési rendszert lehetne kiépíteni. Ez önmagában persze nem lenne elég a klímaváltozás megállításához, mégis vétek lenne nem kihasználni egy ekkora lehetőséget.

El kell ismerni, hogy a kevesebb munkaidő csak akkor működhet, ha komoly strukturális változásokon megyünk keresztül. Ez elsőre ijesztően hangzik, mégis megéri visszalépni egyet, és átgondolni, hogy miért is küzdünk. Ez pedig egy olyan dolog, amelyet a legnormálisabb időkben is meg lehet tenni.

Elfeledkeztünk róla, hogy az élet értelme az, hogy boldogok legyünk, és hogy a boldogság lehetőségét továbbadjuk a következő generációknak

- írja Hunnicutt a Politico-ban.

Ahhoz, hogy esélyünk legyen továbbadni egy szép életet, tennünk kell a klímaváltozás ellen. És itt az idő, hogy ezt elkezdjük.

via gizmodo.com

12 dolog, amit feltétlenül tudnod kell Új-Zéland őrülten vagány miniszterelnöknőjéről: