Négy karantén után is köszönöm, de nem kérem az oltást!

Borítókép: Négy karantén után is köszönöm, de nem kérem az oltást! Forrás: Canva (Oleg Shvetsov)
Anna 38 éves, férjezett, három gyermekes édesanya, a fővárosban él, jelenleg egy éves fizetés nélküli szabadságát tölti közalkalmazottként. „Nem azért szeretnék oltakozni, hogy szabadon repülhessek, vállalhassak munkát vagy rendezvényt látogathassak.” - Miért nem? Elmondja.

Az itt megjelentetett olvasói levél nem tükrözi az Éva magazin álláspontját a témában. Ám mivel mindig is törekedtünk a vélemények sokszínű bemutatására, és az értelmes érvek-ellenérvek kulturált ütköztetésére, ezért végül a publikálása mellett döntöttünk.
Köszönjük a megértést, és ennek megfelelően a kultúrált, moderált véleményformálást és hozzászólásokat a témában.

A szerkesztőség

"Az első mondatban szeretném leszögezni, hogy nem vagyok oltásellenes! A gyerekeim az összes kötelező és ajánlott védőoltást megkapták, trópusi és egzotikus utazásaink előtt önként és dalolva kerestük fel az Országos Oltóközpontot a férjemmel, mert úgy éreztük, hogy a gördülékeny, gondnélküli, felhőtlen vakációhoz szükségünk van bizonyos vakcinákra.

Azt hiszem, ez a kulcsmondat: vannak olyan dolgok a világon, amikre nem feltétlenül vágyunk, nem érezzük, hogy a szükségünk lenne rá. A születésnapi tortából kérünk egy szeletet, elfogyasztjuk az ünnepelt egészségére, de a második után már nem feltétlen nyúlunk. Ha egy baráti összejövetel úgy tűnik, hogy görbe estébe torkollik, dönthetünk úgy, hogy kimaradunk a tivornyából, mert másnap szükségünk van a testünk, szellemünk 100%-os teljesítményére.

Ha az ember önazonos, és ki tudja zárni a környezete véleményét, elvárását, hallja a belső hangot, ami mélyen duruzsol, ami megmondja, hogy szükségünk van valamire vagy sem.

Úgy gondolom, hogy ez a Covid-19 vírus elleni vakcinával sincs másként. A tudomány fantasztikus. Csodás technológiák léteznek ma már, olyanok is, amiknek létezéséről nem is tudunk vagy amennyiben tudomásunkra jut egy-egy fejlesztés, kutatás, épp ésszel fel sem fogjuk, mekkora lépés ez az emberiség történelmében. A covid elleni szabadalom is hihetetlen gyorsasággal került ki a laborokból, lehetőséget nyújtva emberi életek megmentésére.

Mert van olyan, akinek fontos a védekezés, egy esetleges fertőzés ellen, ám arra törekedni, hogy a társadalom egésze felvegyen egy oltást…

Tudjuk, látjuk, tapasztaljuk saját környezetünkön is, hogy azon embertársaink, akik hat hónapon belül kétszeresen-háromszorosan is oltottak ugyanúgy fertőződhetnek, fertőzhetnek koronavírussal. Bár a tünetek enyhébbek, sokszor el is maradoznak, ettől függetlenül vírusgazdák lesznek, azaz a kórt tovább terjesztik. Az oltás nem a fertőződést zárja ki, hanem a tünetek enyhítését és ezzel az egészségügyi rendszer tehermentesítését szolgálja. Ezért nem értettem soha azokat a kijelentéseket a vakcina által védettséget szerzett emberek szájából, hogy a hátukon hordozzák az oltatlanokat. Aki nem oltat, az vállalja a felelősséget saját magáért. Vállalja, hogy beteg lesz, annyira, amennyire az immunrendszere engedi. Nem bűnt követ el a többiekkel szemben. Ha meghozzuk a döntést arról, hogy felveszünk egy vakcinát, azt nem a kollektíva érdekében kell tennünk, hanem saját magunkért.

A társadalmat kettészakítani, létrehozni egy A és egy B szektort nem jó irány. Az állítani az egyik csoportról, hogy veszélyt jelent mindenkire kontraproduktív lehet; feszültséget, ellentétet generál.

Négyszer voltam az elmúlt két évben karanténban. 30 napot töltöttem kontaktszemélyként az otthonomban, és 10 napot fertőzöttként. Ennek ellenére ma is azt mondanám, ha kérdezné valaki, (megjegyzem, hogy soha senki nem keresett fel, hogy kérek-e egy oltást is) hogy úgy érzem, nincs rá szükségem. Érzem, hogy szorul a hurok, hogy egy-egy döntés, jogszabály szűkíti a szabadságjogaimat, korlátozza a mozgásteremet, de ez a nézeteim szerint nem lehet ok egy oltás felvételére.

Nem azért szeretnék oltakozni, hogy szabadon repülhessek, vállalhassak munkát vagy rendezvényt látogathassak. Ha emiatt keresnék fel egy oltóközpontot, azt inkább kicsikarásnak nevezném, mint sem meggyőzésnek, belső meggyőződésnek.

Bár jelen állás szerint, a motivációra, az indítékra senki nem kíváncsi, a cél a fontos. Főleg úgy, hogy az új szabályok értelmében az oltás igazolása jelenti a védettséget, nem pedig a negatív teszttel igazolt vírusmentesség."

És a másik oldal, néhány netező elmesélte, ő hogyan győzte meg ismerősét arról, hogy oltassa be magát: