A kisfiát hintáztató nő száját magától értetődően hagyta el a mondat, én pedig arra gondoltam, milyen káros következményekkel jár ez az attitűd, amit hamarosan a kisfiú is a magáévá tesz majd.

• Elhiszi, hogy a lányok nyafogósak.
• Elhiszi, hogy egy fiú viszont nem „nyafoghat”, nem sírhat, nem panaszkodhat, nem mutathatja ki az érzelmeit. (Csak az agressziót. Na, azt viszont a lányok meg ne próbálják!)
• Elhiszi, hogy a lányok ilyenek, a fiúk pedig olyanok, vagyis tulajdonságaikban, viselkedésükben, a rájuk vonatkozó szabályok tekintetében két külön kategóriát képeznek.

Minden porcikám tiltakozik ezek ellen a skatulyák ellen. Sőt, tulajdonképpen mindenféle „fiús” és „lányos” doboz ellen. Számomra például édesmindegy, milyen színekben jár az ovis kislányom. Csak azért van több rózsaszín cucca, mert a „lányka” ruházati osztályokon ez az árnyalat dominál.

Rövid haja miatt egyébként rendszeresen előfordul, hogy fiúnak nézik a kislányomat. Egy ilyen esetben a másik anyuka így szabadkozott a játszótéren: „Elnézést, megzavart a piros póló.” Ez aztán végleg értelmezhetetlen volt a számomra.

Ezért is tetszett az a kisfilm, amit egy menstruációs termékeket gyártó cég készített néhány éve. Arra kértek gyerekeket és felnőtteket, fiúkat és lányokat, hogy fussanak (dobjanak, ússzanak) „úgy, mint egy lány”. A fiúk és a felnőtt nők kifigurázva, pipiskedve játszották el a mozdulatokat, de a kisebb lányok teljes erőbedobással mozogtak, magától értetődően a tőlük telhető legjobbat nyújtva.

Zárszó. Amikor egyszer a jóbarátomnak valamilyen kudarctól való félelmemről meséltem, ő felkiáltott: „Ugyan már, te mindent megcsinálsz, hiszen te egy macsó vagy!” És lehet, hogy ez most fura, de nekem jólesett. Mert tényleg véghez vittem már pár dolgot nagyjából saját erőből a szüléstől kezdve a lakásfelújításon át az autóvásárlásig, de ezekről hajlamos vagyok megfeledkezni. És ha a „macsó” ez esetben ezt jelentette: „kemény vagy és ügyes, bízzál már magadban”, akkor köszönettel elfogadom.

Na, ők aztán odateszik magukat: