Egy nemrégi, Ausztráliában végzett kutatás kimutatta, hogy azok a gyerekek, akiket az anyukájuk és apukájuk rendszeresen bátorítanak arra, hogy szociálisabbak legyenek, teremtsenek kapcsolatot és lépjenek ki a komfortzónájukból – könnyebben forognak majd társaságban fiatal felnőttkorukra és kevésbé lesz jellemző rájuk a szociális szorongás. Mivel a szorongási zavarok a leggyakoribb mentális problémák közé tartoznak, különösen a nők körében, ez nem is annyira elhanyagolható szempont.

Ez az első olyan kutatás, amely azt vizsgálja, hogyan kamatozik az ösztönző jellegű szülői viselkedés, amikor a gyerekek fiatal felnőtté érnek.

Ilyen kockázatvállalások közé tartozik, amikor a gyerek megtanul kiállni az igazáért vagy először ül egyedül vonatra. Egy másik, általában az apukákkal társított sztereotípia, hogy nem hagyják a gyereket nyerni például kártyajátékokban vagy fociban – ez is egy klasszikus módja annak, ahogy a szülő kihívások elé állítja a gyerekét.

Érdekes felfedezése a kutatásnak az is, hogy bár mindkét szülő alkalmaz ösztönzési technikákat, általában az apa az, akihez köthető, ha fiatal felnőttkorra kialakul valamilyen szociális szorongás. Ha valamelyik szülő túlságosan kritikus attitűdöt mutat a gyerekével szemben, akkor könnyebben kialakul az általános szorongás és a stressz. Ugyanakkor a melegség és a túlvédés, amelyek szintén gyakori tulajdonságok a gyereknevelésben, nem okoz változást a szorongás mértékét tekintve a fiatal felnőtt korosztályban.

Ha kihívások elé állítod a gyerekedet, magabiztosabb felnőtté érik

A kutatásban 442 „fiatal felnőtt” vett részt, akik beszámoltak az esetleges szorongási tüneteikről és arról, hogyan bántak velük a szüleik.

„Ebben a korosztályban nagy arányban fordulnak elő szorongási zavarok, amilyen például a pánikzavar, a szociális szorongás vagy a tériszony” – magyarázza a kutatás vezetője, Jennie Hudson.

A pszichológus professzor rámutatott, hogy Ausztráliában a fiatal felnőttek jellemzően sokkal tovább élnek együtt a szüleikkel, mint a korábbi generációkban, és így a szülők akkor is aktív szerepet játszanak a gyerekeik viselkedésében, amikor azok már felnőttek.

Egyes szülők hajlamosak arra, hogy megpróbálják megvédeni a gyerekeiket a csalódástól és többet segítenek nekik, mint arra az életkoruknál vagy a képességeiknél fogva szükségük lenne.

– fejtegeti a tanulmány társszerzője, Anna Smout.

És hogy miért az apák a felelősek abban, hogy megelőzzék a szociális szorongás kialakulását?

Mert a hagyományos nemi szerepekben az apa feladata, hogy sportjátékokat játsszon a gyerekkel és ezáltal bátorítsa, hogy vállalja a kockázatot és önálló döntéseket hozzon.

Ezen a területen is jellemző, hogy minél kevesebb tétje van a játéknak, annál valószínű, hogy később szorongás alakul ki a gyerekben. „Azoknak a gyerekeknek, akiket édesapjuk hagy nyerni, könnyebben lesznek később szorongási zavaraik”. És éppen a hagyományos szerepmodellek következtében az apáknak kulcsszerepük van a szorongás megelőzésében.

Azok az apukák, akik számtalan sakkpartit, kosármeccset vagy pingpongbajnokságot játszottak le a gyerekeikkel és ezalatt egyszer se hagyták őket nyerni, hozzájárulnak ahhoz, hogy felnőttkorukra kevesebb szorongási reflex alakuljon ki a kölkökben. Idővel ugyanis a legtöbb gyerek megtanulja legyőzni az apját vagy legalább egy önállóan kidolgozott lépéskombinációval leütni egy tisztjét. Az a győzelem, amiért keményen megküzdött a gyerek, önbizalmat ad neki. Az a kisfiú vagy kislány, aki egyszer már megérezte a diadal ízét, többet nem fog megkegyelmezni az édesapjának – és a legtöbb apuka titokban talán mindvégig ezért a célért küzdött.

Néhány társasjáték, amiben ne hagyd a gyereket nyerni:

via