Első eset

Visszatérés az óvodába, ahol idén ősszel eddig csupán 4 napot töltött a kislányom. A negyedik nap úgy hívtak fel, hogy beteg a gyerek, menjek érte azonnal. Beteg, értsd: kicsit köhögött és kábé nem láthatóan, de állítólag folyt az orra. Ezt 10 nap „karantén”, és gyerekkel közös home office követett – értelemszerűen otthon. Majd a 10 nap leteltével a héten visszatértünk az óvodába, ahova nálunk a szülők bemehetnek. De maszk senkin nincs. Kezet egy felnőtt se mos, kézfertétlenítőt senki nem használja. A 10 nm-es öltözőben épp senki nem volt, amikor bementünk - én maszkban -, majd egyszer csak 5-en lettünk, plusz a gyerekek. Ez már önmagában tilos lenne, mert maximum 3 szülő tartózkodhatna bent. Azt már mondanom se kell, hogy rajtam kívül egyik szülőn sem volt maszk.

Második eset

Délutáni foglalkozásra vittem a már gyógyult gyermeket. Szintén maszkban. Kb. 20 négyzetméteres előtérben várjuk, ki az előző óra végét és a gyerekét, ki a következő óra kezdetét. Tehát 20 nm-en elég sok felnőtt, úgy 8-10 ember biztos összegyűlik. Maszk rajtam kívül 1 anyukán. Amint a gyerek bemegy, én kimegyek, kiülök a kocsiba, ott várom meg. A többiek bent maradnak, diskurálnak. Maszk nélkül. 58 perccel később az óra végezte előtt visszamegyek a gyerekért (maszkban). Épp arról beszélgetnek, hogy bár tilos a buszon a maszk, mégis egyre kevesebben hordják. Mondja ezt a 20 nm-es térben a 8 maszkot NEM viselő anyuka közül egyik. A többi pedig helyesel, bólogat. Maszk nélkül.

Harmadik eset

A gyermekorvosi rendelő előtt várunk. Mindenkinek időpontja van, kivéve annak, aki igazolásért jön. Nem mehetünk be, csak akkor, ha mi jövünk, és így is csak akkor mehetünk be, ha kijön az asszisztens az előző „családdal” (értsd: gyerek(ek)+1 felnőtt – sok gyerek esetén megengedett a 2 felnőtt kísérő). Ilyenkor mehet be a következő „turnus” és ilyenkor kérhetjük ki az igazolásokat. Egyébként, ha valamit szeretnénk, csöngetni kell. Ez a szabály, kábé mindenhol, hónapok óta. A csapból is ez folyik: amíg nincs nagy baj, nem mehetünk orvoshoz, a gyerekkel sem. A mi gyerekorvosunk így fogalmazott: „amíg orvosi ellátást nem igényel, addig le ne hozza ide a gyereket!” De arra az esetre, ha valaki ezt nem tudná, mert mondjuk nem néz tévét, vagy nem ezen a bolygón élt az elmúlt 6 hónapban, 230-as betűtípussal ki van írva az ajtóra, hogy ”NEM LEHET BEMENNI! KÉRJÜK, CSÖNGESSEN!” Szóval akkor vissza a lényeghez: a gyermekorvosi rendelő előtt várunk. Valaki már régebb óta, én csak 3 perce jöttem. És akkor jön Anyuka, húzza maga után a gyereket, nyitja az ajtót és megy be a rendelőbe.
– Bocsánat, nem lehet bemenni! – szólunk rá finoman.
– Nyugalom, csak kérdezni akarok valamit a doktornőtől.
– Rendben, de akkor se lehet bemenni. Csöngetni kell!
– 1 perc az egész, és itt se vagyunk.
– Értse már meg, hogy nem mehet csak úgy be. Járványhelyzet van.
– Jól van, nyugodjanak már meg. Nem kell így rám förmedni, nagyon rég nem voltunk már itt.
– Az rendben, de már harmadjára szólunk, hogy nem mehet be, csak csöngetni lehet. Március óta ez a szabály, hogy egyszerre egy család lehet bent.
– Jól van, elnézést, azóta nem voltunk itt.
– Mi sem, mégis tudjuk, hogy ez az új szabály.

Mondjuk rajta legalább volt maszk.

Nem bírja a bőröd a maszkokat? Erre is van megoldás: