A cikk eredetileg a Gyereklélek magazinban jelent meg!

Amikor egy gyerek beszélni kezd, az valóságos zene a szülei füleinek. Pláne, amikor már mondatokban mondja el, mit szeretne. Ha minden jól megy, ilyenkor a gyerek csak gyakorol és gyakorol, vagyis beszél és beszél, eszünk ágában sincs leállítani. Aztán később, előfordulnak olyan helyzetek, amikor jobb lenne, ha csendben maradna, például nem kérdezné meg fennhangon a buszon, a metrón, a postán vagy más hivatalban, hogy miért öreg a néni?!

Carrie Krawiec amerikai családterapeuta szerint azt, hogy egy gyerek mennyire beszédes, az alaptermészete határozza meg, tehát vannak, akik eleve nagydumásnak születtek, mások pedig csendesebbnek.

Miért történik?

“A biológia, a genetika, az életünk során tapasztalt élmények is közrejátszanak abban, hogy egy egyén mennyire beszédes típus. Lehet, hogy örökölt személyiségjegyei között megjelenik az extrovertáltság, de az is lehet, hogy ezt a szociális fejlődése során alakította ki. Egy azonban biztos: ha egy bizonyos viselkedés után pozitív visszajelzést, bátorítást kapunk, akkor az a magatartási forma biztosan kifejlődik” – magyarázza a szakember. Ha aggódunk, hogy a gyerekünk keveset vagy sokat beszél, ne felejtsük el, hogy ez lehet egy átmeneti állapot is. “Különböző fejlődési fázisaikban a gyerekek egészen másképpen fejezik ki magukat, gondoljunk csak a “miért” korszakra vagy az örökké vitázó, lázadó kamaszkorra” – mondja Krawiec.

A locsogás ára

Vannak azonban olyan esetek, amikor a túl sok beszéd valamilyen rendellenességet takar, állhat a hátterében például szorongás is. Előfordulhat, hogy a sok locsogás miatt nem eszik rendesen a gyerek, elkésik vagy nehezen tud koncentrálni egy-egy feladatra.

A fecsegés jutalma

Mielőtt azonban végképp kétségbeesünk, nézzük meg a dolog pozitív oldalát. “Számos oka van, ami miatt valójában jó dolog, ha a gyerek sokat beszél, hiszen ki tud állni önmagáért, kibeszéli, ha valami rossz történt vele és a kortársaival is jól megérteti magát” – sorolta a családterapeuta. Ettől még adódnak olyan helyzetek, amikor muszáj csendben maradnia.

“Például egy rendelőben vagy egy hivatalban, ahol látjuk, hogy legalább egy órát kell várakozni, általában csendben. Ilyenkor osszuk fel az időt, és az alapján mondjuk el a gyereknek, hogy mire számíthat és mit kérünk tőle. Persze mindezt játékosan, a gyerek életkorának megfelelően. Jól jöhet például, ha kitalálunk valamilyen színezős, matricázós pontgyűjtő akciót, amit teljesíthet a várakozás alatt” – tanácsolja a szakértő, aki szerint ez a módszer hasznos lehet az otthonról dolgozó szülőknek is.

A cikk további részét a famiily.hu oldalon olvashatod el!

Kattints a galériánkra, ahol találsz 12 szupervicces mémet a gyereknevelésről!