Miért használnak egyre többen bimbóvédőt?

Ez napjainkban már nagyon fontos kérdés, hiszen manapság elenyésző az a kismama, aki a csomagjából kihagyná a bimbóvédőt. Úgy tűnik számukra az első mellre tétel kapcsán, hogy szükséges és másképpen nem tudják mellre tenni a babájukat. Sajnos ebben pedig nem hogy segítenének, hanem rá is erősítenek sokan, mert így már nem kell foglalkozni a szoptatás segítésével, hiszen úgy tűnik, szoptat a mama. Sajnos a laikus, vagy még a kórházban dolgozók közül azok, akik nem tanultak a szoptatás normál technikájáról, nyugtázzák, hogy megy a szoptatás. De itt jegyezném meg: „úgy tűnik”. Ha az a szakember, aki tanult a szoptatásról, korlátlanul osztogatja a bimbóvédőt és számára is megnyugtató az eredmény és hatékony szoptatásról beszél, akkor nagy a baj. Ha nem kellően hatékony a szoptatás, akkor megváltozik a szoptatás kimenetele hosszútávon is.

Másképpen szoptatnak az anyák most, mint régen?

A szoptatás nem változott, a mell ugyan azt a szerepet tölti be, mint évtizedekkel, évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt, vagyis hogy az anya megfelelőképpen táplálja a gyermekét segédeszközök használata nélkül. A következményekre nem is gondolván sajnos napjainkban a születést követően, már a szülőszobán gyakran felkerül a bimbóvédő. Ezzel elindul a lavina.

Tényleg kell mindenkinek a bimbóvédő a szoptatáshoz, aki használja?

Nem, mert ezzel az anyát elbizonytalanítják a kompetenciájában, és abban hogy az ő melle nem alkalmas segédeszközök nélküli szoptatásra. Mondvacsinált rossz információkkal támasztják alá a bimbóvédő használatának indokoltságát. Például lapos vagy befele forduló mellbimbó, ilyen-olyan a kis baba szája, stb. Emiatt a hiba miatt, ha felkerül a segédeszköz, akkor nem megfelelő a mellnek a stimulációja. A szoptatás a hatékonyságát elveszti, mivel teljesen más technika bimbóvédővel szoptatni. A tej átfolyását csökkenti, főleg az első napokbanban, amikor pár cseppről, 2-4 ml mennyiségről beszélünk. Aminek minden cseppje kincs.

A tejszaporodás nem megfelelő ezzel a technikával, a baba nem jut megfelelő mennyiséghez, majd nem megfelelőképpen alakul a tejtermelődés és ki kell egészíteni, ahogy ez halad, szaporodik a pótlások száma és mennyisége. Végül búcsút inthetünk a szoptatásnak.

A bimbóvédőhöz hamar hozzászokhat a baba, ez egy könnyebb technika számára. Több levegőt nyel, hosszabbra nyúlik a szoptatási idő. Nem megfelelő technikával nemcsak, hogy nem termelődik megfelelő mennyiségű tej, de a problémák fokozódhatnak, például mellgyulladás formájában. A bimbóvédő méretének rossz megválasztása is többször gondot okozhat, sérülhet a mellbimbó. De sokan félnek a cumizavartól is, ami egyébként kialakulhat a bimbóvédővel történő etetés során (is), mivel hasonló technikával dolgozik, mint a cumi forma. És nem utolsó sorban nem elfelejtendő, hogy

Van, akinek mégis esetleg ajánlja a bimbóvédőt?

Talán annak ajánlanám, aki valamilyen problémával vagy traumával érkezik, és kezdené meg a szoptatást. Például hiányzik a mellbimbó, vagy valamiféle trauma érte a mellbimbót, ami miatt a tej átfolyása nem biztosított. Normál esetben a mellbimbó a szoptatás során úgy változik meg, ahogy kell és a funkcióját ellátja. Aki azt hiszi, hogy a mellbimbót kell szopni az sajnos fogalmizavarokkal küzd, az alapokkal nincsen tisztában. A normál szoptatás során a bimbó udvar mögé kell, hogy kapaszkodjon a baba ahhoz, hogy a normál szoptatás működni tudjon.

Használtak e régen bimbóvédőt ennyien?

Igen, ezelőtt 30 éve is létezett a bimbóvédő. Aki kórházban dolgozott az láthatta, hogy az anyák a kórházak újszülött osztályain fekve szoptattak. Nem választhatta meg a pozíciót, és így egyik másik anyánál-babánál a mellre tapadás nehézkesebb volt, ezért használtak régen, (bár akkor még másképp nézett ki). Azzal, hogy szabadon választhatóvá váltak a szoptatási pozíciók, az anyák felülhettek, így másképp lehet a szoptatáshoz készülődni. Sokkal könnyebbé válhat a mellre tétel. Hozzáértéssel!

Más szemlélettel indul neki a szoptatásnak az, aki bababarát kórházban szül?

Szükséges lenne a szoptatás-barát hozzáállás. Ehhez az elméleti és lexikális tudás átadása nagyon kevés. Itt az anyáknak a gyakorlati szoptatás megvalósítása szükséges. Megerősíteni abban, hogy alkalmas a melle a szoptatáshoz, alkalmas a babája ahhoz, hogy szopjon, és technikai segítségnyújtásra van szükség. Ehhez bizony szakmai gyakorlati múlt kell! Több tízezer mellet, gyereket láttam, ez nem változott meg, régen is és most is le kell bontani személyre szabottan kinek hogyan és miben kell segíteni. Milyen pozíció az, ami az egyik párosnak sikerül, és a többieknek másképpen segíteni. Ez bizony időigényes. Rá kell szánni az időt a támogatásnál. Van, hogy az elméleti tudás megvan, de a gyakorlati megvalósítás a jó gyakorlat hiánya miatt elmarad.

Az elbizonytalanított, kudarcélményes mama magában keresi a bajt és a hibát, vagy a babáját okolja, hogy valamiért nem tud szopni. A rossz technika miatt sérülhet a mellbimbó, ettől a bimbóvédő nem véd. A már kialakult sérülésnél sem a bimbóvédő a segítség. Itt a helyes szoptatási technikát kell jól megválasztani. Ezt az évtizedes gyakorlat mondatja velem. Ezeket a dolgokat megélni évtizedeken át, és gyakorlatban támogatni az anyát szoptatás terén, nem összehasonlítható a fotelből végig nézve felnőni egy generációt, és okosakat mondani. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy azokat támogatom most, akiket csecsemős gyerekszakápolóként láttam megszületni. Én mindig azt tanácsolom az anyukának, hogy higgyen magában, nem kell őrlődni több tanácsadó között, hallgasson a józan eszére. A sok tanácsadónak pedig azt javaslom, ha nem tud megfelelőképpen segíteni, ne bizonytalanítsa el a mamát, mert rossz tanácsokkal nagyon sokat lehet ártani a szoptatásnak. A babák tudják a dolgukat, ha megfelelően olvasunk a viselkedésükben, még a segítségünkre is vannak.

Szoptass bárhol, bármikor! Akár a saját esküvődön! Ezek a menyasszonyok megtették!