A szerelem csodálatos és különleges érzés. A házasság viszont egy szerződés, amely arról (is) szól, hogy a társad megismeri gondosan rejtegetett, gonosz és ellenszenves oldaladat. Hallja, amikor szitkozódsz a számlák miatt, lát aludni nyitott szájjal, szagolja, ahogy izzadsz a lázcsillapítótól, vagy nyugodt szívvel borotválkozgat, miközben te a nagydolgodat végzed. És még sorolhatnám. Szarul hangzik, igaz? Pedig ettől még, bármilyen meglepő is, ugyanúgy fog szeretni. Legalábbis remélhetőleg.

Ami engem illet, én például kimondottan kedvelem a férjemet (jó, tulajdonképpen szeretem), de nem rejtem véka alá, hogy az együtt töltött tizenöt év alatt jó néhány személyéhez köthető jelenséget meggyűlöltem. Hogy mik azok? Íme:

1. A horkolása kiváló démoncsapda helyett. A férjem éjszakai hangjaitól reszketnek a falak, átkopognak a szomszédok, a macska elbújik a szekrény mögé, és minden rossz lélek eltágul az ágyunknak még a környékéről is.

2. Bármit csinál, azonnal a tudtomra adja. Reggel első dolga, hogy bejelenti: "Felébredtem.” Délben eldicsekszik: „Megetettem a cicát.” A munkahelyéről felhív: „Megtaláltam a gémkapcsokat, tudod, amit egy hete keresek!” Este jelentőségteljesen megáll az ajtóban: „Lezuhanyzom.” De nehogy azt gondoljátok, hogy társaságban megváltozna: „Bocsánat, ki kell mennem pisilni.” Miért gondolja, hogy ez bárkit is érdekel?

3. Megeszi az utolsó falatomat. Pedig tudja, hogy az utolsó falat - amit mindig a tányér szélére tornyozok gondosan összeválogatott finomságokból - nekem szent, és alig várom, hogy megkoronázzam vele a gasztro-orgiámat. Már majdnem oda is érek, amikor ő áthajol az asztal fölött, huncut mozdulattal bök egyet a villájával („Nem baj, édes?”), és a választ meg se várva kikapja a tányér széléről a mesterművemet. És ezt újra és újra megteszi.

4. Közhelyes leszek, de mint a fürdőszoba-hisztérikák többsége, én is hülyét kapok attól, ha nem hajtja le a vécédeszkát, ha nyitva felejti a villanyt, vagy ha a tubus közepéről préseli ki a fogkrémet. Miért nem lehet ezeket az egyszerű szabályokat megjegyezni?

Pedig csak nyomorult nyolc részről van szó. Ha szóba hozom, hogy fél év után igazán megnézhetnénk az utolsó két epizódot, nyafog, mint egy kisiskolás. „Jaj, ma fáradt vagyok!” „Ma nincs hangulatom ahhoz a nyomasztáshoz!” És a kedvencem: „Majd hétvégén, édes, akkor ráérünk…”

6. Színházba is sportosan jön. Én imádom kicsípni magam, szép ruhát veszek fel, sminkelek, parfümözöm, feltupírozom a hajam. Ő pedig megjelenik a szokásos szürke gatyájában. „Most mit nézel? Manapság már senki sem öltözik ki a színházba!”

7. Elfelejti kivenni a kontaktlencséjét. Hihetetlen, de igaz: nyolc éve hordja őket, és (majdnem) minden áldott este nekem kell figyelmeztetnem rá, hogy kivegye. „Szívem! A lencsék!” „Jaj, köszönöm édes, pedig most majdnem eszembe jutott!” A jelenséget még idegesítőbbé teszi, hogy ha nagy ritkán nem alszunk együtt, akkor valahogy semmi gond nincs az emlékezőtehetségével.

Tudom, ez a hét pont most úgy hangzott, mintha elegem lenne a férjemből. Pedig épp ellenkezőleg. Minden irritáló szokása ellenére számomra máig ő a cukormáz tetején a tejszínhab, sőt: a tejszínhabon a kandírozott cseresznye. Mert ő a férjem.

Kiből lesz jó férj? Mutatjuk!