Ez a cikk az Éva egy korábbi számában jelent meg.

A súrlódások annyira hozzátartoznak a családi karácsonyokhoz, hogy néhol már-már hagyományszámba mennek. Megvan azonban a módja, hogy feszült helyzetekben hatástalanítsuk a bombát, mielőtt felrobban. Ehhez érdemes megfogadni Lola Borg pszichoterapeuta néhány gyakorlati tanácsát.

Hogyan érjek el változást karácsonykor?

Nálunk minden évben egyforma forgatókönyv szerint zajlik az ünnep. Anyukámnak nagyon szigorú elképzelései vannak az ünneplésről, és ha próbálok valami újítást javasolni, megsértődik. Harminchárom éves nő vagyok, a saját életemet élem, de amikor hazamegyek, úgy kezelnek, mint egy kamaszt, amitől, bevallom, kiakadok. Beszéltem a húgommal és szeretnénk változtatni, jobban beleszólni a dolgok menetébe. Hogyan tehetjük ezt meg anélkül, hogy megbántanánk az anyukánk érzéseit vagy veszekedést szítanánk? Alexa

Lola válasza: Annyi kedvességgel és odafigyeléssel tegyétek, amennyi csak telik tőletek. Fogalmazzatok például így: „Nagyon szeretjük az itthoni karácsonyokat, de mit szólnál hozzá, ha idén…” (és javasoljatok valamit). Vagy változtathattok a nézőponton: „Anya, gondoltál már arra, hogy idén többet pihenj és átadd nekünk a szervezést?” Egyáltalán nem kizárt, hogy az anyátok azért csinál mindig mindent ugyanúgy, mert azt hiszi, hogy nektek így a legjobb. Egyébként meg egy anyának sokszor valóban nehezére esik elfogadni, hogy a gyerekei már felnőttek, de figyeljétek kritikus szemmel a saját viselkedéseteket is. Ne várjátok, hogy a szüleitek kiszolgáljanak benneteket és lessék minden óhajotokat. Adjátok meg nekik ugyanazt a tiszteletet, amit a barátoknak, munkatársaknak. Ha felnőtt módjára viselkedtek, ők is nagyobb valószínűséggel fognak benneteket úgy kezelni.

Vegetáriánus vagyok húsevők közt

Idén a barátom szüleinél töltöm a karácsonyt. Egészséges életmódot folytatok, alig iszom alkoholt és egy ideje a húsfogyasztással is felhagytam. A párom viszont nagy, lármás családban nőtt fel, ahol mindenki szereti a hasát. A közösségi oldalon felvettek a családi csoportba, ami nagyon kedves tőlük, csak már most elkezdtek azon viccelődni, hogy majd madáreleséget csipegetek vacsorára. Tisztában vagyok vele, hogy nem akarnak megbántani, de akkor is zavar. Hogyan vészeljem át ennyi nagyevő-nagyivó közt a karácsonyt anélkül, hogy különcnek vagy ünneprontónak tekintenének? Nina

Lola válasza: Ez nem hangzik túlságosan viccesen. Ha folyton-folyvást ugratnak, az azt jelenti, hogy nem tartanak tiszteletben sem téged, sem a döntéseidet. Ne felejtsd el: viselkedésük főleg arra utal, ahogyan a saját egészségükről gondolkodnak. Mindenesetre a kulcsszereplő a barátod. Legyen ő a villámhárító, és ha kezd elfajulni a helyzet, szóljon közbe, mondjuk így: „Nem lehetne most már hanyagolni ezeket a vicceket? Nina is szeretné jól érezni magát karácsonykor, de nem tudja, ha folyton kiröhögitek!” Ami téged illet, próbálj meg részben megfelelni az elvárásaiknak. Edd meg a karácsonyi ebédből, ami belefér az étrendedbe, vagy ajánld fel, hogy viszel magaddal vegetáriánus ételt, és akkor a házigazdának nem kell ezzel bajlódnia. Ha valaki csúfolódik, ne szívd mellre. Ne vegyél róla tudomást vagy tereld el a témát valami efféle megjegyzéssel: „Milyen szép ez a karácsonyfa!” Meglátod, néhány pohár bor után úgysem foglalkozik senki azzal, hogy mit eszel.

Hogy töltse el egy szingli a karácsonyt?

Nyolc éve egyedülálló vagyok. Az év nagy részében jól érzem magam és meg vagyok elégedve az életemmel. Élvezem a munkámat és sok barátom van, bár a családommal nem túl jó a kapcsolatom. De karácsonykor egy rakás szerencsétlenségnek érzem magam, mert olyankor a csapból is párok és családok folynak. Nem akarok úgy járni, mint tavaly, amikor egymagamban ültem a négy fal között, és annak ellenére, hogy alapesetben nincs ellenemre az egyedüllét, pocsékul éreztem magam. A közösségi média is csak ront a helyzeten. Karácsonykor, bár tudom, mire számíthatok, mégis elkap a búskomorság. Laura

Lola válasza: Vállalj karácsonyra önkéntes munkát, hogy már csírájában elfojtsd a bánatot. Számos hajléktalanokat segítő szervezet van, például a Menhely Alapítvány, ahol hasznos ügyekre fordíthatod az idődet, energiádat. Ha segítesz másoknak, mindjárt jobban érzed magad a bőrödben, ha pedig akár két teljes napot vállalsz, el fog önteni a hála az év hátralevő részére a jó életedért és mindazért, amid van.
Ami a közösségi médiát illeti, ne felejtsd el, hogy az emberek könnyen bedőlnek az eszményi karácsony képének. Jól tudjuk, hogy ég és föld a különbség az online posztjaink és a valóságos életünk között. Az emberek karácsonykor kollektív álomvilágba ringatják magukat. Tartsd észben azt a tényt, hogy amit az ismerőseid posztolnak, többnyire egyszerűen nem igaz. Ne feledd: a kétségbeesés legbiztosabb forrása, ha másokhoz mérjük magunkat. Ha a lelki egyensúlyod megőrzéséhez az kell, hogy az ünnepek alatt pár napig ne lépj be a Facebookra s az Instagramra, akkor nyugodtan válaszd ezt a megoldást.

Hogyan birkózzam meg az anyósom-apósom parancsolgatásával?

A férjemmel a karácsonyt egyik évben az én szüleimnél, másik évben az ő családjánál töltjük. Idén az anyósomék jönnek hozzánk, és már előre rettegek.
A férjem anyja mindent kritizál és állandóan irányítani akar, méghozzá annyira agresszív formában, hogy folyton úgy érzem, tojáshéjon kell járnom a saját otthonomban. A sógornőm meg minden adandó alkalommal nyíltan kérdőre von, hogy mikor szülök már, holott a férjemmel már eldöntöttük, hogy nem akarunk gyereket. Mindig az lesz a vége, hogy ők uralják az ünnepet, én pedig halálosan kimerülök és dühös leszek rájuk. Stefi

Lola válasza: Ha nehéz természetű rokonaid vannak, készülj fel rájuk jó előre. Dolgozzatok ki a férjeddel még az anyja érkezése előtt viselkedési irányelveket. Ha a helyzet elmérgesedik, kérd meg a párodat, hogy járjon közben érted. Légy tudatában annak, hogy valószínűleg úgyis kritizálni kezd majd az anyósod, így amikor megtörténik, nem ér készületlenül. Kipróbálhatod azt is, hogy felveszel egy lelki golyóálló mellényt, amiről minden szurkálódás lepattan. Ha az anyósod rosszmájú megjegyzést tesz, csak mosolyogj édesen és felelj így: „Ez igazán érdekes, köszönöm szépen!” Aztán folytasd úgy, ahogy addig csináltad.
A sógornődnek is próbálj meg előre kitalálni valami szellemes választ. Ha megint felhozza, hogy miért nincs még gyereked, nevetve mondj valami olyat, hogy „biztos cipővásárlással voltam elfoglalva” (helyettesítheted valamivel a saját érdeklődési körödből). Egy vicc segíthet megelőzni, hogy továbbgyűrűzzön a kínos konfliktus. Ha semmi nem válik be, menj ki a szobából azzal, hogy hozol egy pohár vizet.

Lola Borg pszichodinamikus pszichoterapeuta a mentális egészséggel foglalkozó Mind alapítványnál dolgozik. Kövesd őt a Twitteren: twitter.com/lola_borg