Ne görcsölj rá és akkor jönni fog. Szerintem ezt a tanácsot kábé mindenki legalább százszor megkapta, akinek nem azonnal jött össze a gyerek, elsőre, hanem akár pár hónapot, esetleg évet kellett várnia a gyermekáldásra. Hát ez az a dolog, amit baromi könnyű mondani. Pláne, ha az ember lányát minden nap felhívja az anyósa azzal a kérdéssel, hogy na terhes-e mMikor az anyós naponta kérdezett meg, hogy terhes vagyok-e már, muszáj volt megszabadulnom tőleár.

Ennyinél azonban nem állt meg, bár nem minden nap, de kábé minden második nap azután, hogy elmondtam, hogy nem, még mindig nem vagyok várandós, elmesélte, hogy bezzeg rám ha csak rám nézett az apósod, már azonnal terhes lettem.

Négy gyereket szült is, úgyhogy négyszer biztos rá is nézett, és tök jó, elmondtam, hogy nagyon örülök ezeknek a nézéseknek - így utólag is -, hiszen az egyiknek hála fogant meg az ő egy szem fia, az én férjem. Akinek meg így harminc X évesen már ideje lenne tovább vinni a családnevet. Értem. Ezt is értem. Mindent értek. Illetve értettem. De azt nem, hogy ezt miért kellett ennyiszer elmesélnie és ennyiszer feltennie ezt a kérdést.

Már csak azért sem, mert úgy

Sőt, jöttek még a tanácsok, hogy mit csinálok rosszul, mit csinálhatnék máshogy. Pihenjek, ne idegeskedjek, mit egyek, mit ne egyek. (Mert hát nyilván az, hogy nem sikerül a gyerek, csak rajtam múlik, csak az én hibám... na de ez már egy másik sztori)

Újabb pár hét elteltével megkértem a férjemet, hogy próbáljon meg ő beszélni a kedves Mamával, mert nem leszünk így jóban. Ez a pálma nem az a fajta, amelyik teher alatt nő.

De ez se segített. Úgyhogy egy nap fogtam magam és nem vettem fel a telefont. És másnap sem. És harmadnap sem. Egyszerűen nem volt szükségem arra a presszióra, ami felőle jön, ami belőle árad minden egyes alkalommal. 2 hét után feladta, nem hívott. Messze laknak, úgyhogy jó darabig nem is találkoztunk. Nekem sikerült tényleg megnyugodnom, nem pihennem, nem stresszelnem.

Mondanom se kell, hogy pár héten belül sikerült, valóra vált az egész család álma, várandós lettem.

Akkor én hívtam fel anyósomat. Nagyon örült és bocsánatot kért, amiért ennyire kívácsi és nyomulós volt, és utólag megértette, hogy mi volt a bajom. Örültem neki, mert nem akartam rosszban lenni velem és amikor a lányunk nagyobb lett, tudta, hogy nem szabad megkérdeznie, hogy terhes vagyok-e már a tesóval. Tanult az első esetből.

Íme még néhány tipp, hogy kerülhetsz jobb viszonyba az anyósoddal