Hogyan működünk, ha utasításra kell másnak ártanunk? A Milgram-kísérlet

Hogyan működünk, ha utasításra kell másnak ártanunk? A Milgram-kísérlet
Forrás: Unsplash/Johnson Wang

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

A

A 20. században számtalan olyan esemény zajlott le, amelyek alapján felmerül bennünk a kérdés: vajon az emberek bármit hajlandóak parancsra véghez vinni? Másképp megfogalmazva ugyanez a dilemma így hangozhatna: felmenti-e az embert az, ha valamilyen szörnyűséget egy hatalmi figura felszólítására tesz meg?

Hannah Arendt zsidó nőként a náci uralom elől menekült Párizsba 1933-ban. 30 évvel később kötetben jelent meg a tudósítása Adolf Eichmann SS-tiszt peréről, amely során részletesen hallhatott az emberiségellenes bűnökről, amiket a férfi elkövetett hosszú és véres munkássága alatt. Arendt beszámolóját azonban mégsem ezek a leírások tették hírhedtté, hanem a vádlottról tett megállapításai: Eichmann nem volt valamiféle gonosz lángelme, nem volt kreatív vezető, de még különösebb antiszemita nézeteket sem képviselt Arendt szerint.

Védekezése is abból állt, hogy ő csupán parancsot teljesített; egész karrierje alatt azon fáradozott, hogy a munkáját minél pontosabban és hatékonyabban elvégezze.

Más körülmények között ez egy olyan tulajdonság, amit megbecsülünk, sőt, mi magunk is szeretnénk képviselni. Nem érzett sem lelkiismeret-furdalást a tettei miatt, sem gyűlöletet azok iránt, akik végül elfogták és felelősségre vonták, hiszen az ő fogalmai szerint semmi rosszat nem tett: engedelmeskedett az akkori törvényeknek és eleget tett felettesei elvárásainak.

Stanley Milgram szociálpszichológust is az Eichmann-per ihlette meg, amikor megalkotta kísérletét, melynek eredménye szerint az emberek gond nélkül adnak egymásnak halálos áramütést, feltéve, hogy azt egy tekintély-személy kérésére teszik. Milgram, mielőtt a tanulmányt elvégezte volna, megkérdezett pszichiátereket és végzős Yale-hallgatókat, mit gondolnak, az emberek hány százaléka menne el a legutolsó áramütésig? A szakemberek 0.125%-ot, a hallgatók 1.2%-ot jósoltak. A valós kísérletben, melyben felnőtt amerikai férfiak vettek részt, az eredmény letaglózó 65%-os arány lett.

Valóban arról lenne szó, hogy elég egy fehér köpeny és a felszólító hangnem, és máris kibújik belőlünk Eichmann?

A tudós, a színész és az áramütés

Milgramot nem hagyta nyugodni a kérdés: engedelmesek vagyunk-e a hatalommal szemben akkor is, ha a lelkiismeretünk mást diktálna nekünk?

Kísérlete viszonylag egyszerű volt: adott egy gyanútlan kísérleti személy, avagy a „tanár”, egy színész, aki eljátssza a „tanuló” szerepét, valamint egy kísérletvezető, aki az utasításokat adja. Az eredeti forgatókönyv szerint a tanár és a diák két külön szobában helyezkedik el (a későbbiekben Milgram többféle elrendezést is kipróbált). A tanár úgy tudja, a büntetés tanulásra gyakorolt hatását fogják vizsgálni. Szópárokat olvas fel a diáknak; ha a diák helyesen elismétli őket, tovább lépnek a következőre, ha azonban nem, áramütést kap. A tanárszerepben lévő kísérleti személy kénytelen egyre nagyobb dózisokat leadni, míg el nem jut a halálos, 450 voltos feszültségig. A valóságban persze a diákot alakító színészeket nem érte semmilyen bántódás, csupán megjátszották a fájdalmat.

Ha nincs szem előtt...

Milgram eredeti kísérletét a későbbiekben számos pontban megváltoztatta, ezek a módosítások pedig nagyon érdekes, gyakran meglepő eredményeket szültek.

Az egyik jelentős eltérés a tanár és a diák fizikai közelsége volt. Milgram négyféle helyzetet teremtett: az elsőben a diák dörömböl a falon, ezzel jelezve, hogy fájdalmas számára az áramütés. A másodikban a tanár már hallhatja a diák hangját, de még mindig nem látja őt. A harmadikban már egy szobában helyezkednek el. A negyedik típusú felállás a leginkább embert próbáló: a tanárnak meg kell fognia a diák kezét, és erővel lenyomni, ha nem akar hozzáérni az áramütést leadó panelhez.

Ahogy egyre közelebb kerültek egymáshoz a felek, úgy csökkent a tanárok (vagyis a kísérleti alanyok) engedelmessége.

A diák már nem csak egy idegen volt a fal túlsó oldalán, hanem egy valóságos személy, akinek – legalább is a tanárok tudta szerint – fájdalmat kellett okozniuk.

Megnyugtató fordulat, hogy ezt már jóval kevesebben voltak hajlandóak megtenni. A vizsgálatvezető eltávolodása is sokat számított: amikor nem személyesen, hanem telefonon adta ki az utasítást a tanároknak, közel sem voltak annyira készségesek az áramütések leadásában.

Milgram levezetett olyan kísérletet is, amelyben a tanárnak ugyan muszáj volt büntetnie a hibázást, de nem volt megszabva annak nagysága. Ha a tanárok maguk dönthettek az áramütés mértékéről, és nem a kísérletvezető utasításait kellett követniük, sokkal alacsonyabb feszültséget adtak le, mint amekkora a sorrend szerint következett volna.

Több kutató is felvetette, hogy a résztvevők valószínűleg nem is feltételezték, hogy a diák szerepét betöltő személyeknek valóban komoly bajuk lehet. Ez az elképzelés teljesen jogos, hiszen a laboratóriumi körülmények szigorúak: elsődleges, hogy a résztvevőket ne érhesse sem fizikai, sem lelki bántalom. (Ugyan a ’60-as években még elvégeztek olyan kísérleteket, amiket ma már nem lehetne engedélyezni, de az emberekre mért halálos elektromos sokk már akkor sem volt megengedett.) Ha ebben a keretben gondolkozunk, teljesen más színben tűnhet fel a Milgram-kísérlet.

Persze, a résztvevők többsége elment a maximális áramütésig – de valószínűleg ezt abban a hiszemben tették, hogy a másik emberben valójában nem tesznek semmilyen kárt.

Olvasd el ezt is!

Szadista-e az átlagember?

Ez egy fontos kérdés, hiszen sokan ilyen jellegű következtetést vontak le a Milgram-kísérlet eredményeiből. Ha figyelembe vesszük a módosított változatokat, árnyaltabb képet kapunk. Egyrészt a körülmények hatására sok esetben csökkent a tanárok engedelmessége, másrészt valószínű, hogy sokan eleve nem vették komolyan a feladatot, legalább is a testi épségre veszélyes részét.

Bár ritkán előfordul, hogy teljesen átlagos (vagy annak tűnő) emberek követnek el borzalmas tetteket mások kárára, mégis inkább az a jellemző, hogy a mindennapi személyeknek nincs ínyükre fájdalmat okozni – még akkor sem, ha egy komoly, fehér köpenyes vizsgálatvezető kéri tőlük.

Tagadhatatlan, hogy szélsőséges körülmények között – például háborúban – megnő az emberek között az agresszió, de azt se felejtsük el, hogy sokakból éppen az önfeláldozást, a hősiességet váltja ki.

Sőt, a háborúkban szerelmek is szövődnek, ezt bizonyítja a alábbi következő galéria:

Nézd meg a galériánkat>20 kép
20 kép arról, hogy milyen a háborúban szerelmesnek lenni
Tovább olvasok
Kép
Napi horoszkóp november 24.: a Kosok fontos ügyért harcolnak, a Rákok körül felpezsdül az élet

Ma is izgalmas üzenetek várnak, nem érdemes tehát kihagyni a horoszkópod!

Kép
Az érzelmi megcsalás 5 jele, amit a legtöbben túl későn vesznek észre

A félrelépést a kapcsolatok többsége nem képes túlélni, mindegy, hogy a megcsalás milyen téren történik.

Kép
Híres magyar anyukák, akik elkapták a koronavírust

A COVID-19 nem válogat. Olyannyira, hogy egyre több közszereplő osztja meg magáról a hírt, hogy bizony ő is elkapta a koronavírus-fertőzést. Ismert anyukák mesélik el, hogyan élték meg a betegséget és a karantént, miután pozitív lett a tesztjük.

Kép
Veszélyben a nemzőképesség! - 5 szokás, amiről mindenképpen szoktasd le a párod, ha babát szeretnétek!

Nagyjából 100 nap szükséges ahhoz, hogy kifejlődjenek és megérjenek a spermiumok. Ennyi ideig tart, míg a leendő gyermeked apja javítani tud nemzőképességén, feltéve, ha felhagy pár rossz szokással.

Kép
Lehet, hogy Covidos vagy? Így készülj fel a PCR-tesztre testileg és lelkileg

Mutasson valaki olyan embert, aki könnyedén beül a fogorvosi székbe vagy egyszerűen túllendül a másnap esedékes nőgyógyászati rákszűrés gondolatán? Ezeknél a beavatkozásoknál legalább tudjuk mire számíthatunk, mert már korábban átéltünk ilyen procedúrát. Ellenben a Covid-teszt egy merőben új tapasztalás. Viszont tehetsz néhány lépést annak irányába, hogy testben és lélekben felkészülten érkezz meg a PCR-tesztre.

Kép
Mennyit igyon egy iskolás korú gyerek?

Legyen szó bármilyen évszakról, mindig oda kell figyelni a gyermekek folyadékbevitelére. A hidratációnak nem csak sport vagy mozgás közben, de a számítógépek előtt ülve is fontos szerepe van. Nagy-Parádi Tímeát, az Absolute Live táplálkozási szakértőjét kérdeztük.

Kép
Pokorny Lia: „Valódivá kezdhetnénk válni, valódi örömökkel és valódi célokkal”

Mintha barátnők lennénk, olyan közvetlenül és őszintén mesél magáról és a világról. Egy másfajta boldogságról, amelynek a küszöbén állunk. Arról, hogyan tesz rendet a járvány hatására az életében. A színésznő, aki 2020. november 24-én az online Éva Psziché Est vendége lesz, beavat a félelem és a nyugalom, az egyedüllét és a kiteljesedés titkaiba.

Kép
A karácsony nem marad el, jöhet a dekor!

Ünnepi dekorációk a minimalistától a romantikusig, amik csak rád várnak. Meghitt és csodákban gazdag készülődést kívánunk!

Kövess minket

ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin

Előfizetés

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem