Egyszerre ásít az ostoba tömeg

tömeg,ostoba,pánik
Forrás: Benny Jackson, Unsplashed

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

T

Tömegben az egyén feloldódik, elvész a felelősségtudata, önkontrollja. Az egyes ember „láthatatlan”, csak a nagy massza része, és ebben a lelkiállapotban a szélsőségek felé hajlik. Azt hiszed, te kivétel vagy?

Ez a cikk az Éva magazin egy korábbi számában jelent meg.

A szerző író.

Sokunknak ismerős lehet az a kellemetlen helyzet, amikor színházban vagy moziban ülve egyszer csak azt vesszük észre, hogy a nézőtéren valaki köhögni kezd, s a krákogás, köhécselés szép lassan mindenkire átragad, majd végigvonul az egész közönségen.

Hasonlóan kínos szituáció, amikor egy társaságban ásít valaki, és attól függetlenül, hogy álmosak vagyunk-e vagy sem, nekünk is ellenállhatatlan ásíthatnékunk támad. Sokkal vidámabb példa ugyanerre a jelenségre a nevetés ragadóssága. Ha a környezetünkben valaki kacagni kezd, minden különösebb ok nélkül mi is nevetünk.

Láthatatlan összeköttetés

Ezek az apró, mindennapos élethelyzetek mutatják talán legegyértelműbben, miféle láthatatlan összeköttetésben állunk egymással. Egy embercsoport – akármilyen rövid időre verődik is össze – nem egymástól elszigetelt egyedekből áll, hanem egymásra ható, egymással kommunikáló személyek csoportjaként működik, ami néha kellemetlen, néha szórakoztató, máskor pedig akár ijesztő is lehet.

Bizonyára mind álltunk már tömegben, szorultunk egymás mellé zsúfolt metrókocsiban, buszon vagy egy nagyobb koncerten, s talán nem én vagyok az egyetlen, akinek ilyenkor átsuhan az agyán a gondolat:

Mi történne, ha váratlanul sürgősen el kéne hagyni a helyszínt? Tűz ütne ki, vagy egyszerűen biztonsági okokból hirtelen ki kellene üríteni a terepet. Mi lenne velem, ha menekülni kellene a zsúfoltságból? Kijutnék-e?

tömeg,ostoba,pánik,koncert
forrás: Elena De Soto, Unsplash
Ilyen egy valódi vészhelyzet, és ezt is túl lehet élni
Ilyen egy valódi vészhelyzet, és ezt is túl lehet élni Ilyen túlélni egy terrortámadást - elgondolkodtató történet 10 percben

Negatív hírek, vészhelyzetek

Sok ember közé ékelődve nem tanácsos ilyesmin gondolkodni, de az ösztönös (tudatosan elnyomott) félelem, ami ilyenkor felbukkan bennünk, egyáltalán nem alaptalan.

Folyamatosan gyorsuló, (túl)népesedő világunkban naponta értesülünk tömegekről szóló jó és rossz hírekkel, és úgy tűnik, hogy az utóbbiakból van több. Ennek egyik oka az a régóta ismert tény, hogy a negatív hírekre fogékonyabbak vagyunk (a kattintásvadász internetes cikkcímek éppen ezzel élnek vissza), a másik pedig, hogy a rossz hír mindig gyorsabban terjed, mint a hír, hamarabb és nagyobb mennyiségben jut el hozzánk. Ez is természetes folyamat, hiszen ősidőktől fogva arra vagyunk programozva, hogy a vészjelzéseket felismerjük és továbbítsuk a többieknek, a csoportunk túlélése érdekében.

S bár legtöbben szeretünk úgy tekinteni magunkra, mint olyan emberre, aki képes egy vészhelyzetben fegyelmezett maradni, nem tudjuk, hogy valójában mit tennénk, ha a tömegbe kényszerülve kéne megtalálunk a megoldást. Adódik a kérdés: másképp működik-e a tömeg, mint az egyén?

ostoba,tömeg,pánik
forrás: Daniil Silantev, Unsplash

Együttműködés, kommunikáció

A válasz erre határozott igen, de hogy pontosan megértsük a folyamatot, nemcsak a mostani világunkat kell szemügyre vennünk, hanem vissza kell lépnünk egy kicsit az időben oda, ahol a viselkedésmintáink kialakultak.

Az ember evolúciós sikertörténete az együttműködésen, a csoportos életvitelen alapul. A túlélés és az élet továbbadása, ahogy minden élőlénynek, nekünk is a legalapvetőbb életprogramunk. Óvakodni a veszélytől, figyelni a fenyegetésre, élelmet keresni vagy termelni, utódot gondozni: csupa bonyolult, szerteágazó feladat. Minderre egyetlen, magára maradt ember nem képes, de egy embercsoport, ahol az egyedek megosztják a feladatokat, már igen.

Az embert éppen ez, az együttműködésre való képessége tette túlélővé, alkalmassá arra, hogy sikeres fajként benépesítse a bolygót. A feladatmegosztásnak pedig alapfeltétele a kommunikáció. A csoport tagjainak mindig muszáj (volt) folyamatosan figyelniük egymásra, gyorsan felfogni és értelmezni a jelzéseket. A legalapvetőbb, máig működő reakcióink gyökerét tehát itt kell keresnünk.

Néhány tízezer évvel ezelőtt, amikor összesen (!) 1-2 millió ember élt a Földön, már kialakultak ennek az életformának az alapvető szabályai, amelyek elszigetelten élő népcsoportoknál ma is pontosan megfigyelhetők. Olyan mélyen kapcsolódnak emberi mivoltunkhoz, hogy a modern, civilizált ember életében is tetten érhetők.

ostoba,tömeg,pánik
forrás: Camylla battani, Unsplash
Ha a kommunikációt művészi tökélyre fejlesztenéd:
Ha a kommunikációt művészi tökélyre fejlesztenéd: Zsiráfnyelv, avagy erőszakmentes kommunikáció

Család, banda, klán

A Homo sapiens idejében kialakult csoportrendszert a humánetológusok (az emberi viselkedést kutató tudósok) három szinten rajzolják fel: család, banda, klán. Ezek közül a család a legkisebb, 6–8 tagot számláló egység, a banda 30–50 főt jelent, a klán körülbelül 500-at. Ezek azok a léptékek, amelyekben az ember egymással együttműködő csoportokat tud létrehozni.

Természetesen a legkisebb csoport (a család) képes a legszorosabb kapcsolatra. A következő szint, a bandának nevezett egység, amelyről Csányi Vilmos etológus azt írja Íme, az ember című könyvében, hogy „30–50 fő az a létszám, amelynek tagjai még tartós személyes kapcsolatokat építhetnek ki egymással.” Ezek a számadatok a mai napig érvényesek, tehát a modern ember nagyjából ugyanannyi szorosabb-lazább kapcsolatra van „hitelesítve”, amennyire ősei voltak. Ha tovább tágítjuk a kört, világossá válik, hogy ahogy nő a csoport létszáma, az egyes emberek közötti kapcsolatok egyre lazábbak lesznek, a klán tagjai (kb. 500 ember) már nem személyes ismerősök, de egy-egy cél érdekében képesek közösen cselekedni.

Átvett viselkedés

Nem nehéz látni, hogy ha egy nagy csoport tagjainak együtt kell működniük, akkor a sikerességük már nem a szoros kötődésen vagy a közös meggyőződésen múlik, hanem azokon a szabályokon, amelyeket mind elfogadnak és megtanulnak. Minél nagyobb tömegben gondolkodunk tehát, annál távolabb vagyunk az egyéntől, az egyéni reakciótól, és annál kevesebb közös érdekünk van. Márpedig ahhoz, hogy bármiben együttműködjünk, épphogy közös pontokra van szükség.

Az egyes ember csoportműködésre való készségét mi sem mutatja jobban, mint ha megnézzük, gyerekkorban mikortól beszélhetünk ilyesmiről. Kindler Réka klinikai szakpszichológust kérdeztem erről: „Tulajdonképpen már egészen kicsi baba kortól. Testvérek, különösen az ikrek kiválóan tudnak együttműködni, együtt játszani és sok esetben saját babanyelvet is kialakítanak.”

ostoba,tömeg,pánik,ikrek

Az egymástól átvett viselkedés szintén velünk születik. „Erre jó példa, amikor a gyermekorvosnál az egyik baba elkezd sírni és aztán a többi is rákezd, mintha csak szolidaritásból tennék. Ennek oka a társas facilitáció (egymás befolyásolása, serkentése – a szerk.) és a félelem. Ugyanez – már sokkal összetettebben – jelenik meg felnőttkorban. Beindul a harcolj vagy menekülj reflexe” – mondja a szakember.

Világos tehát, hogy az a „láthatatlan háló”, amelyben közösen mozgunk, amely összeköt minket és adott esetben csoporttá rendez, velünk született képesség.

Mintha mindannyian folyton egymásra volnánk hangolva, akár egy rádióvevő, anélkül, hogy ennek tudatában volnánk.

Olyan banális esetekben is tapasztaljuk ezt, amikor végigsöpör rajtunk a köhögés, a nevetés, vagy az ásítás.

Primitív reakciók

Tömegben, főleg különleges helyzetekben azonban még valamivel számolnunk kell. A deindividualizációnak nevezett jelenséggel, amely tulajdonképpen az egyéniségünk elvesztését jelenti. Természetesen nem arról van szó, hogy megszűnik az egyéniségünk, hanem arról, hogy átmenetileg kiesünk a jelen pillanatból, s a tanult normák szerinti viselkedést, az egyéni megfontolásainkat felváltják sokkal ősibb, primitívebb reakciók. (A tömegeket manipulálók, fanatizálók – például a történelemből is ismert vallási vezetők, diktátorok, sőt ma már cégek is – éppen ezt az esendőséget használják ki, de ez egy másik történet.) Tömegben az egyén feloldódik, elvész a felelősségtudata, önkontrollja, minthogy az egyes ember „láthatatlan”, csak a nagy massza része, és ebben a lelkiállapotban a szélsőségek felé hajlik.

Egy váratlan szituációban nagyon jól tudhatjuk, mi volna a helyes viselkedés részünkről, de egyáltalán nem biztos, hogy a tömeg parányi alkotóelemeként úgy is fogunk reagálni.

Te közbelépnél, ha bűntény tanúja lennél?
Te közbelépnél, ha bűntény tanúja lennél? Tétlen szemtanúk

Jó néhány beszámolót hallhattunk, olvashattunk olyan eseményekről, amelyeken egy szűk helyre kényszerült tömegben pánik tört ki tűzeset, bomba vagy más vészhelyzet miatt. Ilyenkor a megmenekültek rendre olyan viselkedésről számolnak be, ami nyugodt élethelyzetben elképzelhetetlen lett volna számukra. Gyakoriak a durva jelenetekről, egymás szó szerinti eltaposásról szóló történetek. A pánik kitörése, a tömeghisztéria a legfelkavaróbb, legmegrázóbb pillanata az embertömeg viselkedésének. Ilyen kiélezett helyzetben már kizárólag a legprimitívebb ösztönök működnek, az élet megmentésére irányul minden cselekvés, s míg az utcán felsegítjük az előttünk megbotló embert, tömegpánikban el sem jut a tudatunkig, ha valakire rátaposunk.

ostoba,tömeg,pánik,koncert
forrás: Danny Howe, Unsplash

Amiben egyformák vagyunk

De nem csak a szélsőséges, váratlan helyzetekben mutat különös képet a tömeg viselkedése.

Biztos vagyok benne, hogy mindenki állt már hüledezve egy-egy nagy tömeget, mondjuk egy országot érintő esemény kapcsán, mert nem értette, miként lehetséges, hogy annyi, külön-külön értelmes, jóravaló ember együtt olyan rossz döntést hozott. Úgy tűnik, mintha tömegesen mindig a rosszabb megoldást választanánk.

Miért reagálunk másképp egyedül, mint tömegben?

Erről Carl Gustav Jung, a huszadik század egyik legkiemelkedőbb pszichológusa egészen pontos képet fest egy 1939-es interjúban, amelyet H. R. Knickerbocker újságíró készített vele a New York-i International Cosmopolitan című újságba. A beszélgetés a kor nagy diktátorainak jelleméről szólt, s a végén kitértek a nagyobb csoportok, tömegek viselkedésére.

„Tudja-e, hogy ha a világ száz legintelligensebb koponyáját kiválasztjuk és összegyűjtjük őket, az eredmény egy ostoba tömeg lesz? Tízezer belőlük együtt egy krokodil átlagos intelligenciájával rendelkezne.

Sohasem vette még észre, hogy egy vacsoránál annál bárgyúbb beszélgetés folyik, minél több embert hívott meg?

Egy tömegben azok a tulajdonságok sokszorozódnak meg, amelyek mindenkiben megvannak, és ezek lesznek az egész tömeg fő ismertetőjegyei. Nem mindenkinek vannak erényei, de mindenki rendelkezik az alsóbbrendű állati ösztönökkel, a mélységesen primitív barlanglakók befolyásolhatóságával, a vadak gyanakvásával és bűnös szenvedélyeivel” – mondta Jung az interjúban.

Kép
forrás: Wikimedia

Jung leírása nem túl biztató, de 1939 óta is helytálló. Ma még pontosabban látjuk, mérjük, tapasztaljuk, hogy tömegben elvész az egyéni megfontolás, az összetett gondolkodás és a sokrétűség úgy foszlik le az emberről, ahogyan lehámozzuk a káposztáról a levelet. Nagy léptékben mindig csak az érvényesülhet, amiben mindannyian egyformák vagyunk, ezek az egyformaságaink pedig már nem a ráció, az elme, a gondolatok magasságában keresendők, sokkal inkább az ösztönök szintjén. Marad a torzsa.

A jó hír az, hogy ma már bárkinek, aki szükségét érzi, lehetősége van szakemberek segítségével felkészülni vészhelyzetekre, pánikszituációkra, arra tréningezni magát, hogy minél kevésbé hassanak rá a negatív tendenciák egy tömegben.

Te bírod a tömeget?
Igen, mindenütt ott vagyok, ahol összeütnek két cintányért.
Régebben jobban bírtam, imádtam a fesztiválokat és a kuponnapokat. Ma már kétszer is meggondolom, akarok-e pont ott lenni, ahol sokan mások is vannak.
Nem, utálom! Magányos harcos vagyok.
Megosztom az eredményt
Tovább olvasok
Híres emberek egészen ritka testi hibákkal

A hírességekről hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy tökéletesek, boldogok és mindenük megvan. Ez majdnem igaz is, hiszen van, amiből több van egyesek sztároknak, például lábujjból vagy mellbimbóból.

Híres emberek, akik eltitkolták rákos diagnózisukat

Senki sem szereti mások orrára kötni, hogyha valamilyen problémája adódik az életben, főként, ha az ember egészségéről van szó. Ezért nem lepődünk meg, amikor egy-egy hírességről kiderül: eltitkolták, hogy rákkal diagnosztizálták őket.

Hogyan nyaraltak régen az emberek?

A nyaralás a 20. század elején még egész nyáron át tartott. Hogy csinálták?!

Kávés-csokicsipszes keksz, amitől rendesen felébredsz

Csokoládé és kávé porhanyós kekszbe zárva, de úgy is mondhatnánk cukor és koffein, ami ad egy kis lendületet kora reggel vagy akár ebéd után.

Napi horoszkóp július 20.: a Szüzek nem bíznak semmit a véletlenre, a Vízöntőknél az őszinteség alapfeltétel

Hétvégén is érdemes elolvasnod a csillagok üzeneteit, mert izgalmas részleteket rejtenek az egyes csillagjegyek!

Csókmágnes nyári rúzsok

Nyári hőségben és strandolás közben sem szeretnél lemondani a csábító szájfényekről, rúzsokról? Megmutatjuk a legjobb fényvédős termékeket!

12 híres ember, aki divatmárkájával is kaszál

A hírességek számára mindig is különösen fontos volt a divat. A különböző fellépések, a sok fotózás, a mindig makulátlan megjelenés számukra elengedhetetlen. Így hát nem csoda, hogy sokan döntenek úgy: saját márkát alapítanak.

A szemétcsökkentés új fegyvere a mosható papírtörlő

Ha kiömlik az üdítő, lecsöppen a mustár, kifröccsen a paradicsomszósz te is automatikusan a papírtörlőért nyúlsz? Mutatunk helyette egy költséghatékonyabb és környezetkímélőbb megoldást.

Kövess minket

ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin

Vesd bele magad a nyárba és fizess elő 40% kedvezménnyel 1185 Ft-ért!

Csak 1185 Ft

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem