Az Invisibilia című amerikai podcast hatodik évadának nyitóadásában Elise Speigel műsorvezető összehasonlítja egy ember, egy feketebúbos cinege és egy elefánt szívverését. „Minél nagyobb egy élőlény, annál lassabb a szívverése” – mondja.

Ez a tény, ha analogikusan értelmezzük, segíthet bennünket különféle krízisek megértésében is.

Jelenleg az emberi tevékenységre visszavezethető klímaváltozás az egyik legnagyobb probléma, amely a Föld minden élőlényére hatással van. Az ehhez való viszonyulásunk azonban problémás, mert a helyzet léptéke és sebessége nem olyan, mint ami ránk, emberekre jellemző. Ezzel szemben a koronavírus sebessége olyan, amit emberként megértünk, félünk tőle és reagálunk rá. A vírus terjedése mindenki – az egészségügyi dolgozók, az otthonlévők és a betegek – szemszögéből nézve ijesztően gyors, de ahhoz ez a sebesség pont megfelelő, hogy felkeltse az ember azonnali és koncentrált figyelmét.

Ha jobban belegondolunk, sok párhuzamot fedezhetünk fel a koronavírus és a klímaváltozás között.

Mindkettő olyan egzisztenciális fenyegetés, amelyet az egyéni döntések és cselekvések közvetlenül befolyásolnak, ugyanakkor koordinált és globális fellépésre van szükség ahhoz, hogy lelassítsuk őket. És mindkettő először a leginkább sebezhető embertársainkat öli meg, illetve ők érzik először a bőrükön a hatásukat.

Azonban hiába kívánna mindkettő ugyanolyan válaszokat, csak a koronavírussal szemben lépünk fel koordináltan. A tudósok már dolgoznak a védőoltáson. A kormányok hetekre vagy akár még tovább kijárási tilalmat vezetnek be, harcolnak a gazdaság talponmaradásáért és különféle törvényeket hoznak a dolgozók védelmére.

Ezek a nagy strukturális változtatások segítettek minden olyan országban, ahol a legkorábban tört ki a járvány (Kína, Szingapúr és Hongkong), és kulcsfontosságúak abban, hogy globálisan is „ellaposítsuk a görbét”. Világos, hogy a világjárványt leginkább gyors és koordinált cselekvéssel lehet megfékezni. Az intézkedések kellemetlensége és kényelmetlensége nem nagy ár azért, hogy rövid, de akár néhány hónapos távon is életeket mentsünk meg.

Nincs koordinált cselekvés a klímaváltozás ügyében

A klímaváltozás ellen sajnos nincs ilyen egységes fellépés: a különféle országok más-más módon reagálnak attól függően, hogy ki van éppen hatalmon és milyen egyéb események zajlanak. Ebben az ügyben egészen biztosan hiányzik a koordinált cselekvés – az USA például kilépett a Párizsi Klímaegyezményből, miközben számos város ott is keményen dolgozik azért, hogy csökkentse a széndioxid-kibocsátását. Eközben néhány ország, sőt egyes városok is (pl. Reykjavik, Sydney, Hága és San Francisco) komoly intézkedéseket vezettek be.

Mindezek a reakciók azonban a kelleténél sokkal lassabban érkeznek, és hiába a lelkes beszédek, gyűlések, gyűjtések, a sok hirdetés és tudományos ismeretterjesztés a témáról, valahogy mégsem születik elég akaraterő ahhoz, hogy jelentős intézkedések történjenek vagy elég forrást szánjunk arra, hogy csökkentsük az üvegházhatású gázok kibocsátását.

Ahogy Stephanie Kelton, a Stonybrook University gazdaság és közérdek összefüggéseivel foglalkozó professzora fogalmaz a Twitteren:

Ezzel a professzor nem azt akarja sugallni, hogy a koronavírusnak nem kellene ekkora figyelmet és energiát szentelnünk. Hanem azt, hogy ha most ilyen komolyan gondoljuk a veszélyeztetett emberek életének megmentését, akkor a jövőben a klímaváltozást is sokkal komolyabban kell vennünk, hiszen az is tekinthető egyfajta közegészségügyi válságnak.

“Most látjuk, milyen gyorsan tudnak a kormányok cselekedni és az emberek változtatni a szokásaikon” – nyilatkozta a Fast Company-nek May Boeve, a 350.org nevű klímaszervezet ügyvezető igazgatója. “A klímamozgalom pontosan ezt kéri már hosszú évek óta a kormányoktól és az emberektől egy másik fenyegetés – a klímakrízis – kapcsán. Mégsem látunk ehhez fogható intézkedéseket. De most látjuk, hogy ez mégis lehetséges, hogy az erőforrások nagyon rövid idő alatt is mozgósíthatók. Ez reménykeltő.”

Mind a klímaváltozás (és a belőle következő hőhullámok, szárazságok és heves viharok), mind a koronavírus kapcsán óriási egyet értésben figyelmeztetnek a tudósok a jövőbeli veszélyekre. Már mindkét krízis emberéletekbe került és gazdasági károkat is okozott. És ahogy képesek vagyunk most nehéz, drága és időlegesen kényelmetlen eszközöket bevetni annak érdekében, hogy a koronavírus terjedését megfékezzük, éppilyen gyorsan át lehetne állítani a gazdaságot is megújuló energiaforrásokra. Az elveket ismerjük, a technológia létezik – csak rajtunk áll, hogy cselekedjünk.

Talán most, hogy megtapasztaltuk, mennyire hatékony tud lenni a tömeges és szervezett fellépés egy közegészségügyi válság kapcsán, és hogy az összefogás életeket menthet, képesek leszünk a klímaváltozás legyőzésére is. Tudjuk, hogy közös erőfeszítéssel változtathatunk és életeket menthetünk. A klímaváltozás legsúlyosabb következményeit is elháríthatjuk, ha észrevesszük, hogy a bolygó korábban lassan változó éghajlata mára emberi léptékűvé vált, vagyis olyan tempójúra gyorsult, ami már felfogató az ember számára.