Ez a Famiily.hu cikke.

Ha a gyerek rosszul viselkedik, az üvöltözés természetes reakciónak tűnik, főleg akkor, ha stresszes vagy. A szülőséggel járó káosz és monotonitás különösen magas szintű türelmet igényel, ráadásul az üvöltés sokkal könnyebb és ösztönösebb reakció, mint spéci légzéstechnikákkal nyugodtnak maradni. Sokunk ismeri azt is, milyen érzés anélkül üvölteni a gyerekkel, hogy tudnánk, miért üvöltünk. Úgy tűnhet, hogy az ordítozással végre figyel rád a gyerek, és hogy ez a fegyelmezés eszköze, de tisztában kell lenni azzal, hogy milyen pszichológiai hatással van ez a gyerek fejlődésére.

Bármennyire is úgy tűnik, tudja mire ugrasz, hogy mivel tud kihozni a sodrodból, a kisgyerekek többsége mégsem érti teljes egészében, hogy miért vagy frusztrált. Vagyis ő csak annyit vesz észre, hogy üvöltesz. Ami ráadásul hosszú távon az agy fejlődésére is hatással lehet, így bármilyen nehéz is ellenállni, végső soron az üvöltés nagyon hasztalan.

Az emberek nem szeretik, ha üvöltenek velük, így a gyerekek sem.

Hiszen ezt várod tőlük, ezért eljátsszák. Ez pedig nem kommunikáció.

A szülők a világot jelentik a gyerek számára. Óriások vagyunk a gyerekek szemében, akiken a szükségletek múlnak: étel, ital, biztonság, gumicukor. Ha ezek a szeretett és becsült emberek üvöltöznek velük, a biztonság elmúlik. Az üvöltözés megváltoztatja a gyerekeket. Ha kellemes élmény éri, akkor az agya azt az információt kapja és küldi, hogy minden rendben van. Ekkor olyan gyakorlatot alakít ki az agy, hogy meg tudjon nyugodni. Ennek az ellenkezője történik, amikor ordibálunk a gyerekkel.

Sokszor érezhetjük azt, hogy egy kis üvöltéssel végre a sarkunkra álltunk és fegyelmezünk. Valójában csak súlyosbítja a helyzetet, mert bár abban a pillanatban tényleg kibillentheti a tevékenységből, vagyis eléred a célod, eközben kapcsolatotokat is pusztítja. Éppen ezért, bár nem könnyű, megéri megtanulni, hogyan lehet nyugodtan reagálni egy-egy helyzetben. Például humorral, amivel a tiszteletet is fenntartod, és továbbra is egy csapatban vagytok. Egy kis nevetés feloldja a feszültséget, miközben a tevékenységet is abbahagyja.

Azt is látni kell, hogy a szülő, aki folyamatosan üvölt a gyerekkel, normálissá, a hétköznapi kommunikáció természetes részévé teszi számára a hangos szót, és végső soron hozzászoktatja.

Neked a jó példának kell lenned, akitől láthatja az önuralmat, vagyis ahhoz, hogy a gyerek tudjon viselkedni, először neked kell.

Az esetek többségében tehát nem javasolt felemelni a hangod, míg máskor kifejezetten jót tesz. Például amikor a testvérek csépelik egymást, vagy valódi fizikai veszélyben vannak. Néha a sokkolás működik, de ha már figyelnek, vissza kell venned a hangerőből, és inkább higgadtan beszélni.

Mindenkivel megesik, hogy a gyerek kibillenti az egyensúlyából, hogy úgy érezzük, már semmi nem használ, és üvöltünk. Azonban azt is látni kell, hogy ha ez a napi fegyelmezés részévé válik, az nagyon káros tud lenni, és végső sorban pont az ellenkezőjét érjük el vele.

Lássuk, hogyan nevelnek gyereket a franciák: