Az Apa magazin egyik korábbi cikke.

Nem ritka, hogy a gyerek egy óra alatt 70 kérdést is feltesz. Az percenként egy kérdés, meg egy kicsi. Mindent tudni akarnak, kiszívni a tudást (és az erőd), de ilyenkor nem csak a kíváncsiság hajtja őket, és főleg nem az, hogy az életedre törjenek:

Még beszélni sem tudnak, de már mutogatnak tárgyakra, egyértelműen jelezve, hogy többet akarnak tudni. Néha könnyű felelni, például milyen állatot láttunk az állatkertben, és hogy ihat-e töményet. Máskor azt kérdezik, hogyan működik a gravitáció, vagy miért halnak meg az emberek. Te pedig innál egy töményet. Kérdeznek, méghozzá sokat, és ez nagyon fontos a tanulás és fejlődés során.

Néha úgy érzed, próbára akar tenni a kérdésekkel, és joggal. Kutatások szerint az ötéves gyerekek már kezdik érteni, mitől lesz egy kérdés jó vagy rossz. A jó kérdés közelebb viszi ahhoz, amit tudni akar. Azt már ezek a gyerekek is tudják, hogy először általános kérdést érdemes feltenni, és utána szűkíteni. Mint a barkochbában az elején: azzal kezdesz, hogy személy, és csak 10 kérdéssel később kérdezed, hogy Chase a Mancs őrjáratból? És igen, ő, huszadjára is.

Ez sok felnőttnek is gondot okoz. A nigériai herceg, az oltásellenesség, a chemtrail-hívők -vagy a politikai pártok- sokak józan ítélőképességét megzavarják. Ez néha azért alakul így, mert a hozzáértők nem érdekeltek abban, hogy értsük, amit mondanak, máskor a tudomány képviselői nem tudják közérthetően átadni a tudást. Manapság a zaj az új cenzúra, vagyis akik el akarnak hallgatni valamit, nem elhallgatják, hanem összekeverik moslékkal, és így nagyon nehéz kideríteni, mi igaz és mi hamis.

A cikk további részét a famiily.hu-n olvashatod!

Ezeket mindenképp kérdezd meg egy fogadóórán!