Ez a cikk eredetileg a bbc.com oldalon jelent meg

A torinói énekes és dalszövegíró, Federico Sirianni gyakran szokott kisebb fellépéseket szervezni a lakóhelyén. De amikor nemrég csatlakozott Federica Maglianohoz, hogy az erkélyükről együtt adjanak élő koncertet a karanténba zárt szomszédjaiknak, valami teljesen új dolgot tapasztalt.

„Tényleg érezni lehetett az áhítatot, ahogy az emberek a balkonjaikról hallgattak bennünket. Sokan megköszönték, hogy miattunk már nem érzik magukat olyan magányosnak.” mondta Sirianni.

Mint több millió olasz lakos, Sirianni is az otthona foglya, mióta március 9-én az olasz kormány az egész országban kijárási tilalmat vezetett be, hogy lassítsák a vírus terjedését. És mint sok millió másik ember, aki a városban ragadt, Sirianni is kezdi úgy látni a balkonját, mint egy híd a külvilággal, mint egy reménysugár, ami átsegíti ezeken a magányos időkön.

Az utóbbi hetekben karanténba zárt olaszok az országban mindenhol kiálltak az erkélyükre, hogy elénekeljék a nemzeti himnuszt, tűzijátékot lőjenek fel, operát hallgassanak és megtapsolják az egészségügyben dolgozókat. Ezek a szokások gyorsan terjedni kezdtek az egész világon és a balkonok mindenhol új, fontos feladatot kaptak.

A balkonok feladata mindig az volt, hogy általuk a zárt terek dacára is szabadabbnak érezhessék magukat az emberek, lehetővé tették a közösségi kommunikációt is, enyhítették az izoláció érzését. Az irodalomtörténet egyik leghíresebb jelenete, Shakespeare Rómeó és Júliájából, egy balkonon játszódik. Fokvárosban egy balkonra állt ki Nelson Mandela, amikor új fejezetet ígért Dél-Afrika történetében. A pápa is egy balkonra áll ki minden vasárnap, hogy a hívőkhöz szóljon.

A régész Mary Shepperson szerint, a mezopotámiaiak már i.e. 3000-ben elkezdtek erkélyeket építeni, hogy az utcákat árnyékosabbá tegyék. Az ókori görögök pont az ellenkező célból építettek balkonokat, ők több fényt és levegőt szerettek volna juttatni a házaikba. Az ókori Egyiptomban a paloták balkonjai pódiumként szolgáltak, ahová az uralkodók álltak ki, hogy megszólítsák az alattvalókat. A római császárok is balkonokról figyelték a gladiátorok harcát. 1938-ban Adolf Hitler a bécsi Hofburg balkonján állva jelentette be Ausztria elcsatolását, hét évvel később Winston Churchill pedig a Buckingham Palota erkélyén csatlakozott a királyi családhoz, hogy együtt ünnepeljék a háború végét.

A 19.században a balkonok a városi élet jelképévé váltak Európában, sok művészt, írót, költőt inspiráltak. Az olasz festő, Umberto Boccioni Szimultán látványok című festményén a városi zajok, a káosz az erkélyen keresztül lép be az otthoni privát térbe.

Sheila Crane régészprofesszor szerint a balkonok ereje abban rejlik, hogy kapocsként szolgálnak az életünkben. „A balkonok hidat képeznek a nyilvános- és a magánélet között.”

A kulturális jelentőségük mellett, a balkonok sokszor voltak színterei a politikai véleménynyilvánításnak is. Az 1950-es években az Algéria függetlenségéért vívott háború során a balkonok váltak a tiltakozások helyszínévé, miután a kormány betiltotta a gyülekezést. A függetlenedést támogató nők a balkonokon siratódalokat énekeltek, hogy kifejezzék a fájdalmukat, míg a franciákat támogatók hangos koncerteket adtak fazekakat és serpenyőket használva hangszerként.

A balkonok közösségi és kulturális szerepe a 20. században elkezdett eltűnni az életünkből. A tv megjelenése előtt az utcán sétáló emberek figyelése megszokott esti programnak számított. A technológiai fejlődés, az okostelefonok, a televízió és a légkondicionált helyiségek viszont egyre inkább befelé csábítják az embereket. A balkonok elvesztették a fontos szerepüket, amit egyszer a városi életben játszottak.

Most a koronavírus-járvány miatti bezártság újra értelmet adott a balkonoknak. Az egész világon az otthonaikba zárkóztak az emberek és számtalan helyen a balkonok jelentik a kapcsot köztük és külvilág között.

A kijárási tilalom óta a délutánokat a balkonján ülve tölti, kávét iszik és a szomszédjaival beszél. A diplomaosztója alkalmából még ajándékot is kapott a szomszédoktól, amit egy seprűnyélen juttattak el hozzá.

A balkonok valami olyasmit adnak, amit a digitális technológia képtelen helyettesíteni: az érzést, hogy egy közösséghez tartozunk, hogy ebben mindannyian együtt vagyunk. A karantén egyszer véget fog érni és megint minden rendben lesz, de nem szabad elfelejtenünk, hogy mire tanítottak meg minket a balkonok.

A galériánkban megmutatjuk, hogy milyenek most a balkonok!