De kérem, hát annyi, de annyi könyv van, és ahogy Séf bácsi mondta, mindennek megvan a maga helye és ideje…

Mert volt idő, amikor az Egy nő volt amolyan felcsapósan olvasott – ahol kinyílik, az az igazság – könyv, aztán ez lassan elmúlt, jött valami más. És volt, hogy aszerint kellett kabátot választani, hogy a zsebébe elférjen a T. S. Eliot-kötet (17x10 cm, ma már szinte egy telefon nagyobb), és fagyott kezekkel olvasni, mondjuk buszmegállókban a félhomályban. Meg volt, hogy a Gábor rám nézett, és hümmögve levette a polcról A Halat (Günter Grass), mert ennek (annak) szerinte most (akkor) van (volt) itt az ideje. És akkor és ott az volt a világ, benne volt (van) minden. Aztán a Karnevál (Hamvas Béla)... Az első olyan könyv volt, ami kellett, és nem akartam a másét olvasni, hanem a sajátot, és meglett azonnal (mákkal, mert pont akkor volt a Varnusnak egy pici kiskönyvesboltja Kaposváron, és persze neki megvolt) az utolsó filléreimből.

Korábban már a Kockások bevonzottak. Rahan, Doktor Justice (szigorúan fonetikusan kiolvasva), Tarao, meg a Pifésherkules tanított meg olvasni, gondolom, a betűsín (megvan?) meg a szervuszkedvesfiathatszáz már kevés volt, kellett az adrenalin.

Vagy amikor én akartam lenni középiskolásként Szilvási Némája, mert akkor éppen sorsüldözött tizenéves voltam (annak gondoltam magam), akit nem ért meg senki, és lázad, de közben meg mittudomén. Aztán Esterházy öregapja (az összes).

Meg a rekkenő hőségben a napon menések, mert elhittem Hrabalnak, hogy a napos oldalon jó menni, mindegy, milyen meleg van.

Volt, hogy egér volt az albérleti szobámban, éjszakára kiköltöztem a konyhapadlóra, és csak a Hét évszázad magyar költőit vittem magammal, mert akkor éppen, azt hiszem, az volt az életem… könyve.

Szóval nincs egy, vagy nagyon nehéz lenne kiválasztani, hiszen mit dobjak ki? A gyerekkoromat, vagy a huszonkét éves önmagamat? Vagy a Rejtő-összest, a humorával, és a százszori újraolvasással?

Le-he-tet-len.

Na jó, legyen A Hal. Csak. Mert Grass úgy ír, ahogy szeretnék tudni írni. Úgy lát, ahogy szeretnék látni, mögétekinteni, elemezni. Nem tudom, miért pont ez, és nem bármelyik más, de legyen ez. Adni sokat ad, szeretem is nagyon, ajánlani meg bátran merem.

Van az a pont.

Hozzáteszem, ahogy ismerem a lusta magam, ha lett volna telefon (okos), meg net, meg pléjsztésön akkoriban, akkor egy büdös szót nem olvastam volna ezekből.