Na szóval úgy volt, hogy hallottam erről a bugyiról, amibe bele van építve egy nedvességszívó cucc, ezért csak beszívja a vért, az nem szivárog ki, és amikor „megtelik”, akkor csak lecseréled egy tiszta nedvszívó bugyira, az előzőt hideg vízben kiöblíted, kiakasztod száradni és kész. Nem kell sem betét, sem tampon, sem más. Ja, és nincs pelenkaérzet sem, vagyis nem érzed úgy, mintha bepisiltél volna. Tisztább, szárazabb, biztonságosabb és sokkal környezetbarátabb érzés.

Ez kell nekem, gondoltam én. A környezetbarát szempont miatt különösen. Nemrég kiszámoltam, hogy nagyjából 8500 intim higiéniai terméket (tampont, betétet, tisztasági betétet vagy intim törlőkendőt) használtam el eddig életem során. Na most nyilván senki sem szeret belegondolni, hogy mi lesz egy használt betét vagy tampon sorsa a továbbiakban, de elárulom, hogy lassú bomlásra van ítélve és akár 50 éven át szennyezi a környezetet (főképp a műanyag csomagolás). De jó lenne megszabadulni az eldobható higiéniai cuccoktól! Szóval régi álmom vált valóra.

Egyre több barátnőm esküszik a menstruációs kehelyre, ami orvosi szilikonból készül és úgy kell felhelyezni, hogy vákuumot képezzen a hüvelyfalhoz simulva. (Erről később fogok írni.) Olyan megoldásokkal is egyre többet találkozni, mint a mosható betét vagy a puha tampon. Ezek közül egyértelműen a menstruációs fehérnemű látszik a legkényelmesebbnek, hiszen bugyit így is, úgy is felvesz az ember, nem?

Megrendeltem tehát két darabot a Thinx nevű menstruációs bugyiból – üdvözítően sokfélét lehet kapni a tangától az edzéshez való sortig (!), és most már van pamut alsónemű is. Egy átlag bugyi 30–35 dollárba, egy nedvszívó dressz vagy egy sportgatyó 60–65 dollárba kerül. Nagyjából 18 ezer forintot költöttem tehát két egyszerű bugyira (mindkettőre az volt ráírva, hogy erős vérzéshez való), amiből 22 doboz 18 darabos tampont vehettem volna. Ez nekem kicsit több mint egy évre lenne elég. Nézzük akkor, megéri-e egyévnyi befektetés. Szerencsére a bugyik házhoz szállítása utáni első menzeszem pont hét végén jött meg, ezért biztonságosan kísérletezhettem velük a szobám magányában. Felvettem az egyiket és vártam, tettem-vettem otthon. Egyáltalán nem kérdőjeleződött meg a biztonságérzetem közben, nem kellett csekkolnom, hogy nincs-e szivárgás, mert éreztem, hogy nincs.

Körülbelül nyolc óra múlva érett meg a helyzet a cserére. Nem rossz. Tényleg pár perc súrolás után ki is tudtam öblíteni belőle a vért (nem szabad vegyszert vagy bármit használni), aztán kiakasztottam száradni. Az éjszaka is problémamentesen telt a második bugyiban. Szuper. Felkelek reggel, hogy visszavegyem az első bugyit, és ekkor jött a meglepetés. Nem száradt meg. A nedvszívó képesség, kérem szépen, megvolt. Szóval tizenhat órával a menstruációm kezdete után kénytelen voltam visszaváltani a tamponra, és még ezt követően is legalább egy napra volt szüksége az első bugyinak (összesen kábé másfél napba telt), amíg megszáradt. Vagyis legalább négy vagy öt nedvszívó bugyira lenne szükség az első két napban (vagy egy jó nagy teljesítményű hajszárítóra), ami már elég sok doboz tampon árának felel meg – persze a környezetvédelmi szempontok fontosabbak, mint az ár, tehát így is fontolgatom, hogy beszerzek még párat, mert amúgy még jól is néznek ki. Különben is nemsokára kezdődik a fűtési szezon – talán a radiátorra terítve nagyobb szerencsém lesz? A harmadik naptól kezdve el lehet lenni egész nap egyetlen bugyiban, az én adottságaimat figyelembe véve legalábbis.

A korrektség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy a Thinx gyártója erős vérzésnél tampon vagy menstruációs kehely mellé ajánlja a menstruációs bugyit. Úgy persze kitart egy napig a legerősebb vérzés mellett is. De anélkül is elég strapabíró, feltéve, ha mindig van nálad egy tartalék.