A Gyereklélek magazin korábbi cikke

Szexuális energiák

Sigmund Freud (1856–1939) szerint a gyerekek pszichoszexuális állapotok sorozatán keresztül fejlődnek, miközben szexuális energiáikat, a libidójukat testük különböző területeire összpontosítják. Bizonyos tevékenységek – mint a szopás vagy az ürítés – életük korai szakaszában örömforrásként funkcionálnak számukra, az ezekkel kapcsolatos problémák pedig frusztrációt, pótcselekvéseket, nemkívánatos viselkedést váltanak ki náluk.

Mély nyomot hagy

A pszichiáter úgy vélte, az egészséges felnőtt személyiség kialakulásához arra van szükség, hogy a gyermek sikeresen végighaladjon ezeken a pszichoszexuális fejlődési szakaszokon, és lezárja azokat. Az egyénnek élete bizonyos pontjain konfliktusokat kell megoldania annak érdekében, hogy sikeresen továbbléphessen a következő fázisba. Ha nem sikerül kielégítően lezárnia egy szakaszt, akkor lényegében megragad az adott szinten, más szóval fixálódik a fejlődésnek azon a pontján. Freud azt is állította, hogy a fixáció eredményeként az a bizonyos fázis fogja a legmélyebb nyomot hagyni a személyiségen.

Stagnálás

Az adott fejlődési szinten való megrekedésnek két oka van. Egyrészt, ha egy bizonyos tevékenység örömforrást jelent a gyermek számára, nem szívesen hagy fel vele. Ha pedig kényszerítik erre (például a szobatisztaságra nevelés során), az olyan konfliktust idéz elő benne, amelyre különbözőképpen reagálhat. Az adott tevékenység és az örömimpulzusok iránti igényét valamilyen más módon elégíti ki, vagy a maga módján lázad, és nem tesz eleget a szülő elvárásainak. Ez idő alatt pedig részben vagy teljes mértékben stagnál személyiségének fejlődése.

Jobb korábban, mint…

Mit tehetsz szülőként, hogy ne alakuljon ki a gyerekednél fixáció? Motiváld, biztasd őt a fejlődésben, de ne erőltess semmit. Bízz az ő természetes ritmusában és a saját ösztöneidben. És légy önmagad. Az biztos, hogy könnyebb csecsemő- és kisgyermekkorban kialakítani a megfelelő szokásokat s közösen megbirkózni a kihívásokkal, mint egy felnőttet leszoktatni kényszercselekvéseiről, változtatni szilárdan rögzült személyiségjegyein.

1. Orális korszak

Mikor? Másfél-két éves korig.

Elsődleges örömforrás: A szopás. Ez az anya bőrével, testmelegével való közvetlen kapcsolatot biztosítja a csecsemő számára, és a jóllakottság érzését eredményezi.

Másrészt az őt körülvevő világot is úgy fedezi fel, hogy mindent a szájába vesz, „megkóstol”.

Meghatározó konfliktus: Az elválasztás, vagyis az anyamellről való leválás. A csecsemő az így kieső örömimpulzust cumizással, ujjszopással pótolhatja, ha pedig különös nehézséget jelent számára feldolgozni ezt a történést, akkor alakul ki nála az orális fixáció, és onnantól a szájhoz kapcsolódó (pót)tevékenységekkel – körömrágással, mértéktelen evéssel, rágógumizással, felnőttként mindezek mellett dohányzással, túlzásba vitt alkoholfogyasztással – fog vigasztalódni.

Anális korszak

Mikor? A gyermek 2–4 éves korára válik képessé húgyhólyagja és belei ürítésének akaratlagos szabályozására.

Elsődleges örömforrás: Vizeletének, székletének elengedése, illetve visszatartása. (Mindez részben egybeesik az első dackorszakkal, amikor a saját akaratát igyekszik érvényesíteni a szüleivel szemben.)

Meghatározó konfliktus: A szobatisztaságra nevelés. Ha a gyermek nem tud megbirkózni ezzel a kihívással, anális fixáció alakul ki. Freud kétféle anális karaktert különített el. Az anális-visszatartó személyiségnek gyerekként túlságosan szigorú bilire szoktatási tréningben volt része, és tiltakozásul akár napokig visszatartotta a székletét – ő felnőttként megszállottja lesz a rendnek és a tisztaságnak. Az anális-kiengedőknek viszont gyerekként túlságosan megengedő volt a szobatisztaságra nevelésük, nem a bilibe ürítettek, hanem mindenhová máshová – ők felnőttként kifejezetten rendetlen és szétszórt személyiséggé válnak.

Fallikus korszak

Mikor? 4–6 éves korban.

Elsődleges örömforrás: A fiúk és lányok fizikai különbözősége, saját nemi szervének és erogén zónájának felfedezése válik központi kérdéssé a gyerek számára. Kialakul benne a szexuális kíváncsiság, megtapasztalja a nemi izgalmat.

Meghatározó konfliktus: Miközben kialakul a nemi identitása, szinte szerelmes ragaszkodást érez az ellenkező nemű szülő iránt, az azonos nemű szülővel pedig rivalizál, sőt akár ellenséges érzelmeket is táplálhat vele szemben. Ez az „apa lesz a férjem”, illetve „elveszem anyát feleségül” típusú kijelentések időszaka. Ezt a konfliktust normális esetben az identifikáció – a fiúnak az apával, a lánynak az anyával való azonosulása – oldja fel. A probléma nem kielégítő feldolgozása, az ebben a korszakban való megragadás Freud szerint felnőttkorban túlzott hiúsághoz, exhibicionizmushoz és szexuális agresszivitáshoz vezethet.