Megjelent a 2022-es Éva magazin nyári száma, Orvos-Tóth Noémivel a címlapon!

Borítókép: Megjelent a 2022-es Éva magazin nyári száma, Orvos-Tóth Noémivel a címlapon!
Megjelent a nyári Éva magazin, a címlapon Orvos Tóth Noémivel és benne ezúttal sok-sok olyan tartalommal, ami azt járja körül, hogy épül be a pszichológiai a hétköznapjainkba. Ezt a lapszámot kifejezetten a lélektannak dedikáltuk, de azért más témákban is kínálunk izgalmas olvasnivalót.

Interjú Orvos Tóth Noémivel

„Henri J. M. Nouwen írja A sebzett gyógyító című könyvében, hogy egy lelki vezető nem csak jó tanácsot ad és terápiát nyújt az arra rászorulónak, hanem kölcsönösségen alapuló viszonyt is kialakít vele, amelynek során neki magának is fel kell tárnia saját sebzettségét és gyengeségét, mert csak így azonosulhat páciense szenvedésével és sebeivel.

Mások szenvedéséhez az tud igazán közel kerülni, aki maga is megtapasztalta azt. Mire azonban gyógyító szeretne lenni, már nem csak a szenvedés, de a gyógyulás útját is végig kell járnia. A kölcsönösség nem azt jelenti, hogy egymás fájdalmait, elakadásait erősítjük, hanem egy egyenrangú viszonyt, amiben a gyógyító nem akar sem bölcsebbnek, sem különbnek látszani. Saját esendőségünk tudatosítása elengedhetetlen ahhoz, hogy a másikban is el tudjuk fogadni az esendőséget, a botladozásokat, a tökéletlenségeket. A kliens problémája időnként a terapeutát is arra készteti, hogy ismét szembenézzen önmagával, még mélyebbre ásson a saját sebzettségének történetében. Éppen ezért nagyon fontos a rendszeres szupervízió, vagyis az aktuálisan futó esetek elemzése egy másik kollégával.”

Íme egy kis ízelítő, hogyan is készült a címlapfotó, illetve a többi, interjúhoz képszült kép, amelyeket a nyári számban találtok meg!

Pszichoterápia generáció

„Az Y-generáció nyíltan beszél a lelki problémákról és arról, hogy terápiára járnak. Míg az idősebb generációk számára ez a kifejezés azt idézi, hogy valami nincs rendben az illetővel vagy valami szörnyűség történt az életében, az ezredforulós generáció számára arról szól, hogy gondoskodnak magukról és dolgoznak azon, hogy jobb, boldogabb emberré váljanak és könnyebben megbirkózzanak a napi kihívásokkal – véli Emily Hilton, londoni integratív pszichoterapeuta – A korcsoport számára már-már egy új társadalmi szerződés részévé vált pszichológushoz járni. Trendi lett.”

Hogy valaki benevez-e egy önfelfedező terápiás “expedícióba”, számos tényezőtől függ. Egy olyan nemzedéknek, akik a szüleitől főként pozitív visszajelzéseket és dicséretet kaptak, sok esetben nehézséget jelent feltárnia a döntéseinek, hibáinak és kudarcainak miértjét. Sokuk soha nem nézett szembe valódi nehézségekkel, mert a szüleik közbeléptek és megoldották a problémáikat. Egy jó terapeuta azonban képes rávezetni az embert arra, hogyan bízhat meg a döntéseiben, hogyan tanuljon a hibáiból és építse be mindezt az identitásába. Ez a fajta növekedés sokszor frusztrácóival jár, ezért nem fogjuk mindig repesve várni a következő terápiás alkalmat. Egyes foglalkozások nehezebb érzéseket hoznak fel, de ahogy haladunk az úton, a változás szembetűnővé válik – sok esetben a környezet számára is.

Oscar-díjas tanárok

Bedike Barbara három olyan tanárral beszélgetett, akiket jelöltek a Globális Tanár Díjra és az ezzel járó egymillió dollárra, amiért kiemelkedőt alkottak a hivatásukban és nagy hatással voltak a diákjaik, valamint a közösségük életére is. A pedagógusok Oscar-díjának is tekinthető megmérettetés a tanári munka fontosságát kívánja hangsúlyozni és azt, hogy ezeknek az embereknek az erőfeszítéseikre az egész világnak oda kell figyelnie.

Az egyik interjúalany, Ranjitsinh Disale első munkahelye egy kis falu állami fenntartású általános iskolája volt. „Emlékszem az első napra, amikor megláttam az iskola romos épületét egy marhaistálló és egy raktár közé beszorítva. Teljesen megdöbbentem, a szülők mégsem panaszkodtak, mivel eleve nem hittek az oktatásban, csupán idő- és pénzpocsékolásnak gondolták azt – meséli Ranjitsinh. – Indiában különösen a lányok oktatása szorul háttérbe és a gyermekházasság is gyakori jelenség. Én viszont nem fogadtam ezt el, azt akartam, hogy a lányok is iskolába járjanak. Inspirálni szerettem volna őket, hogy meglássák és kiaknázzák a bennük rejlő lehetőségeket és nagyobb eséllyel dönthessenek az életükről. Amikor megtudtam, hogy egy 13 éves lány épp férjhez megy a faluban, kihívtam a rendőrséget és leállítottam az esküvőt. A szülők és a násznép haragjától is a rendőrök védtek meg. Aztán ez a lány középiskolába ment, aminek én fizettem az összes költségét, majd folytatta tanulmányait és mérnökként végzett, most pedig jó állása van. Kezdetben a szülők vonakodtak, de miután látták a változásokat lányuk életében, hinni kezdtek bennem, így a közösség is támogatóbban állt hozzám.”

Hogyan termesszünk húst?

Amikor kétmillió évvel ezelőtt őseink elkezdtek húst enni, nem élvezetből tették. A Föld akkoriban túl forró volt ahhoz, hogy élelmet adó növényzet alakulhasson ki rajta, a túlélni vágyók így nem válogathattak – ha nem volt más, el kellett fogyasztaniuk az elhullott állatokat is, vagyis mit szépítsük, dögevők voltak. Aztán jött a tűz, a mezőgazdaság és az ipari forradalom. A húst ma már frissen kapjuk, és ehhez nem kell sem levadásznunk, sem feldolgoznunk. Szeletelve, csomagolva sorakozik a hűtőpultokban. A világnak ezen a felén mára tulajdonképpen alapélelmiszerünké vált. A jövőnk szempontjából pedig veszélyessé. Minél többet termelünk belőle, annál több széndioxidot és egyéb káros gázokat juttatunk a légkörbe. A túlzásba vitt húsfogyasztás közvetlenül is káros az egészségünkre, növeli például a szív- és érrendszeri betegségek és az antibiotikum-rezisztencia rizikóját. És nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a nagyüzemi állattartással kényszerűen együtt jár az állatkínzás.

Minderre válaszul a „műhús” ötletének lényege: ahelyett, hogy levágnánk egy állatot a húsáért, inkább állítsuk elő azt gépben. A technológiát Cellular Agriculture-nek hívják, és legfontosabb összetevői az őssejtek, mivel ezek bármilyen típusú sejtté képesek átalakulni. A steakhez tehénsejtekre van szükség, a csirkefalatkákhoz csirkesejtekre – és így tovább. Az őssejtek kinyerésére az állatorvosok biopsziát használnak, egy olyan eljárást, amelynek során egy tű segítségével körülbelül egy gramm biológiai szövetet távolítanak el a gazdaszervezetből. A beavatkozást érzéstelenítésben végzik el, és a donorok állatok hamarosan visszatérhetnek megszokott életükbe.

Ha megvan a minta, jöhet a növelés és a szaporítás. Ehhez bioreaktorra van szükség, ami leginkább egy csúcstechnológiás sörfőzdéhez hasonlít, és két funkciót lát el. Megvédi az őssejteket a külső szennyeződésektől és lehetővé teszi, a táplálásukat. Hogy mitől növekszik a műhús? Aminosavak, cukrok, ásványi anyagok és vitaminok kombinációjától – ezek ugyanaz a tápanyagok, amelyekről kedvenc fitnesz-influenszereink beszélnek.

Reborn

Játékbabák, de zavarbaejtően élethűek. A reborn név újjászületettet jelent, a babák pedig újszülötteket mintáznak. Jó harminc éve jelentek meg a piacon és mára három tábor csoportosul köréjük: készítők, gyűjtők, illetve egy egyre szélesedő tábor, akik terápiás céllal választanak vagy készíttetnek maguknak hiperrealisztikus babát. Ők “átmeneti tárgyként” használják ezeket a játékokat, hogy általuk enyhíthessék a gyászt, amit gyermekelvesztés miatt élnek át vagy épp azért, mert soha nem lehet gyerekük.

A családjával New Yorkban élő Kellie Eldred 1999-ben az eBay-en találta meg a játékbabát, amely megváltoztatta az életét. A szemek metszése nagyon emlékeztette a kislányáéra, amikor még csecsemő volt. A 100 dolláros árcédula láttán Kellie ugyan kicsit hezitált, ám nem tudta kiverni a fejéből a babát. Noha azóta több tucat reborn babát vett és adott el, az első darabot megtartotta. Kellie azon vásárlók, eladók, alkotók és gyűjtők növekvő táborához tartozik, akik Sydneytől Manchesterig, Tokiótól Gdańskig akár 22 000 dollárt (több mint 7,3 millió forintot) is elköltenek egy-egy reborn babára. Legtöbben az online térben, internetes fórumokon, Facebook csoportokban, YouTube-csatornákon, az Etsy és az eBay piacterén keresgélnek. Az elmúlt több mint két évtizedben, amióta Kellie ezeknek a babáknak a rajongója nagyságrendekkel nőtt a gyűjtők száma. YouTube-csatornájára már több mint 30 ezren iratkoztak fel és 14 milliónál is magasabb azoknek a videóknak a megtekintése, amelyeken bemutatja, ölelgeti és öltözteti a babákat.

A manipulálható tömeg

A leghatásosabb eszköz a többség véleményének befolyásolására, ha sikerül élet-halál kérdésévé tenni egy ügyet. A legalapvetőbb insight ugyanis az, hogy az emberek élni akarnak, és az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban meg is figyelhető, hogy az orosz tömegmanipuláció miként próbálja beépíteni ezt az elemet a kommunikációba. A nyugati értelmezés szerint Ukrajna megtámadása egy lépés abban a folyamatban, melynek során Oroszország megpróbálja visszaszerezni a Szovjetunió felbomlásakor „elvesztett” területeit. Ez a motiváció valószínűleg kevesek számára volna elfogadható, ezért megalkottak egy alternatív magyarázatot, mely szerint Ukrajna esetleges NATO-tagsága veszélyt jelentene Oroszországra. Így mindjárt másképpen fest az üzenet szerkezete: támogasd a háborút, különben a hazánk elpusztul. Embertelen hódító hadjárat helyett dicső honvédő háborúról van szó. Egy értelmezést – így a háború jellegére vonatkozó nézetet is – akkor a legkönnyebb elhitetni a tömegekkel, ha egyeduralkodó módon van jelen, azaz nincsen másik, versengő történet. Ha ugyanis volna, akkor össze lehetne vetni a kettőt, mérlegelni lehetne, melyik változat a meggyőzőbb, ez pedig felérne egy katasztrófával, hiszen a tömegmanipulációra a gondolkodás jelenti a legnagyobb veszélyt. Ezért az orosz hatóságok betiltották a hivatalostól eltérő értelmezések propagálását, még a „háború” szó használata sem megengedett.

Egy barátság analízise

Freud mindig is szeretett a bölcs mester képében tetszelegni. Karizmatikus, magával ragadó jelenség volt, aki szenvedélyesen hitt elméletében, hogy a szex irányítja a világot. Tucatnyi tanítványa, követője mind-mind itta a szavait, páciensei is rajongva beszéltek róla. Személyes varázsa kezdetben Jungot is levette a lábáról. Amikor egy évnyi levelezés után először találkoztak, mindketten úgy érezték, megállt körülöttük az idő, és beszippantotta őket a végtelen. Tizenhárom órán át beszélgettek az emberi elme titkairól, észre sem véve az idő múlását. Freud szinte azonnal kinevezte Jungot „fiának és örökösének”. Azt mondta, Jung az ő „Józsuéja, aki majd elvezeti az embereket arra az ígéret földjére, amit ő már nem fog megérni”, és kerek perec kijelentette, ő "a legtehetségesebb segítő, aki eddig csatlakozott hozzá."

Első perctől úgy tekintett Jungra, mint tanítványára, szellemi gyermekére, követőjére, koronahercegére... egyetlen szó volt az, amit nem használt kettejük kapcsolatára: a barátság.

Mindennek van határa!

A határelmélet kutatás többek közt azt írja le, hogyan választjuk el egymástól a munkát és a családi életet. Rámutat arra, milyen problémákkal szembesülhetünk, ha túl sok mindent csinálunk ugyanazon a helyen, ugyanazokkal az eszközökkel.

Mi történik, ha életünk jelentős részét elköltöztetjük az egymástól elkülönülő fizikai terekből az egybefüggő virtuális térbe? Mi történik, ha a munkát, a játékot, a vásárlást, a tanulást, a flörtölést és sok egyéb napi tevékenységünket már nem választják el egymástól térbeli, időbeli és kontextuális határok, hanem összefolynak, mert többnyire a képernyő előtt ülve létezünk? A kérdést a szakértők még csak most kezdik vizsgálni, ám a korai eredmények aggodalomra adnak okot. Mark Rego, a Yale Egyetem pszichiátere szerint „a modern élet olyan, mint egy bizarr ház, amiből nem csak bútorok, de falak és a padló is hiányzik. Nincs stabil struktúra, amely viszonyítási alapot, vagy fix pontot jelentene.“