Néha őszintén úgy érzem, mintha valaki folyamatosan egyre magasabb sebességbe kapcsolgatná a világot: hihetetlen sűrű lett minden. Reggel a telefonunk már az ébresztő után záporozza az értesítéseket, útközben e-maileket olvasunk, üzenetek, hírek várnak, és mire igazán felébredünk, már túl vagyunk félnapnyi teendőn. Mintha soha nem lenne elég idő, mindig valamihez sietünk, és közben egyre nehezebb megtalálni a csendet.
Emlékszem, amikor húszas éveim elején elkezdtem dolgozni egy nagy nemzetközi női magazin hazai kiadásánál, éjt nappallá téve robotoltam, mert úgy gondoltam, most kell mindent beleadni, amíg még fiatal vagyok, és „van időm”. Persze a munka mellett a bulizást is ezerrel nyomtam. Az egyik barátnőm akkoriban kérdezte, hogy: „Hú, Brigi, azért tudsz valamikor lazítani?” Tisztán emlékszem, mit válaszoltam: „Bocs, Kati, ezek húzós idők, de három hét múlva lazább lesz.” Azóta eltelt 15 év, és a helyzet semmit sem változott – és az a bizonyos „lazább hét” még mindig nem érkezett el.
És ez nem csak a munkáról szól. A hétköznapokban is ugyanígy hajtunk: vásárlás, gyerekek, sport, ügyintézés, kapcsolatok ápolása – mindent egyszerre akarunk, és közben szinte soha nem állunk meg. A lassítás luxusnak tűnik, pedig valójában az lenne az egyetlen út ahhoz, hogy megőrizzük az egyensúlyunkat.
Mégis, ha őszinte vagyok, nehezen engedem meg magamnak. Valahogy mindig úgy érzem, van még egy teendő, egy újabb határidő, egy elintézendő apróság. Talán ezért is olyan nehéz: mert a gyorsaság közben szinte észrevétlenül válik szokássá, életformává. Az idei évben azonban sokat tettem azért, hogy mégis sikerüljön picit lejjebb tekernem a tempót, és az ÉVA mostani lapszámával is ebben szeretnénk segítséget nyújtani. A slow life témakörét jártuk körül, ha pedig megfordítod a magazint, az ADVENT kiadványunkat is megtalálod. Címlapunkon a csodálatos Maráz Zsuzsanna ultrafutó látható, aki egy igazi ikon, példakép.
Vele és sok érdekes olvasmányunkkal kívánok áldott ünnepeket és boldog új évet az ÉVA magazin egész csapata nevében!