Átlagos – hányszor használjuk ezt a szót, és mennyire mást jelent a különböző szituációkban. Egy nem kedvedre való időszak után elérni az átlagos, azaz a megszokott helyzetet, igazi siker. Ha viszont „osztályoznak” a munkahelyen, vizsgán, vagy a magánéletedben, az átlagos a közepessel azonos. Vagy rosszabb. Hogy mekkorát tévedünk, ha így gondoljuk, kiderül az Éva téli lapszámából. Amiben messze nem átlagos nőkkel is találkozhatsz, világhírű magyar topmodellel, veszélyes övezetekben is dolgozó cseh haditudósítóval, több száz teát bekötött szemmel is felismerő tea sommelier-vel. De az Évában elsősorban veled foglalkozunk. Őszintén beszélünk arról, hogy az anyaság és a gyereknevelés sem mindig rózsaszín álom. Választ kapsz arra, mi köze az evolúciónak az apró párnákhoz a derekadon, vagy arra, miért vonzanak mágnesként a sorozatok, vagy netán egy kerti törpe.

A nő testközelből

Egy újabb kerek évszámot töltöttél be, és mintha megváltozott volna a tested. Mást kívánsz enni, máshogy esik jól mozogni. Mi történik? Átmeneti állapotról van szó, vagy tartós változásról? A válasz nem egyszerűen a hasznos tanácsokban rejlik, hanem abban, hogy megértsd, mi a kulcs önmagadhoz és a változáshoz nőként, minden életkorban. Miért van nőként másra szükséged? A két nemet másképp formálta az evolúció, a nők általánosságban kisebb termetűek, kevesebb izomtömeggel és magasabb testzsírral rendelkeznek, ezért kevesebb kalóriára van szükségük

Szülni, vagy nem szülni?

Az elmúlt két év talán azokat is kezdi rádöbbenteni arra, hogy egy számunkra sokkal kevésbé kényelmes világ felé menetelünk, akik úgy gondolják, kicsik ők a globális problémákhoz. Egyre több fiatal szájából hangzik el, hogy ebben a bizonytalan korban nem akar gyereket vállalni. Egy öt kontinensre kiterjedő nemzetközi kutatás eredményei szerint ma a fiatalok közel fele gondolkodik azon, egyáltalán vállaljon-e gyereket. Tényleg ez lenne a megoldás a problémáinkra? A cikk nem tud választ adni a kérdésre, mégis igyekeztünk minél több véleményt megmutatni, mert úgy hisszük, ez a téma a jövőben sajnos egyre nagyobb fókuszt kap majd.

Torzítások és választások

Mindig elámulunk az optikai illúziókon: az ellenőrizhetően egyenes vonalakat ferdének látjuk, a papírra nyomtatott ábrák pedig mintha forognának. Csakhogy az agyunk nemcsak ilyenkor tréfál meg minket – a valóság eseményei, összefüggései nagyon sokszor torzítva jelennek meg a tudatunkban. Azt, hogy igaznak vagy hamisnak ítélünk egy állítást, akár még az is befolyásolhatja, hogy milyen színnel nyomtatták ki. Annak eldöntésekor, hogy valamit elhiggyünk-e vagy sem, agyunk számtalan különféle támpontot igyekszik felhasználni, és ezek egy részének semmi köze az elbírálandó információ tartalmához. Számít például az információt közlő személy neme, kora, ruházata, a többi jelen lévő hallgató reakciója és így tovább. Igaz-hamis ítéleteink nagyon sokféle torzító hatásnak vannak kitéve, nem csoda, hogy ezeket alaposan ki is használják azok, akik meg akarnak győzni bennünket valamiről.

Az átlagember, aki nem létezik

A legtöbb iskolában alkalmazott egyentanrend és az előírt egyentempó nem fordít elég figyelmet a személyes különbségekre, és így sokak kibontakozását megakadályozza. Ez megmagyarázza, hogy kerül annyi Harvardról kibukott diák a Szilícium-völgybe. Persze ez csak azután következhetett be, hogy a techcégek rájöttek: az osztályzatok és az egyetemi teljesítmény átlaga nem biztos, hogy egyenesen arányos azzal, hogy kiből lesz jó munkaerő. Miért olyan fontos például a haladási tempó? Lehet, hogy sok, butának tűnő diáknak csak egy kicsivel több időre van szüksége a tanultak megemésztéséhez. Elvégre a jogosítványok közt sem teszünk különbséget abból a szempontból, hogy ki mennyi idő alatt szerezte meg: akinek van jogosítványa, vezethet autót. A fejlődés nemcsak testi, hanem szellemi értelemben is különböző utakat járhat be, de az oktatási rendszer ehhez nem alkalmazkodik.

Hogyan simogassunk sündisznót?

A kamasz megfejthetetlen rejtély a szülőnek. Aki pedig maga is átment ezen az életkori szakaszon, mégsem olyan egyszerű empatizálnia cuki kisgyerekből irracionálisan viselkedő és gondolkodó pattanásos tinédzserével. Miért alakul ki a serdülőkorban ez a törésvonal, és hogyan hozható közelebb egymáshoz a tanácstalan szülő és a lázadó kamasz? Több kutatás alapján is úgy tűnik, a fiúk és a lányok máshogy élik meg saját serdülésük folyamatát, és az ebben mutatkozó időbeli eltéréseket is.

Mitől múlhat el a barlangszindróma?

A Covid-19 tünetlistája mellett az utóhatása is változatos és egyre hosszabbodni látszik. Akadnak például jó páran, akik egyáltalán nem örültek, mikor végre véget értek a korlátozások és kimehettek volna a szabadba. Inkább visszahúzódtak a barlangjukba. Viszonylag új tapasztalat, hogy azok sem érzik jól magukat a bőrükben, akik már megkapták védőoltásaikat. Végre felszabadultak lehetnének, bátran elhagyhatnák otthonukat, mégsem teszik. Szobafogságuk egy-másfél esztendeje alatt egyfajta túlzott biztonságérzet alakult ki bennük meghúzódva lakásukban, házukban, „barlangjukban”. A szakemberek már találóan el is nevezték ezt a nem egészséges lelkiállapotot barlangszindrómának.

Bóvli művészet

Vékony jégre tévedünk amikor a „mi a giccs és mi nem az”, kérdésről kezdünk gondolkodni, A kerti törpék sem csak simán álldogáló díszek, ráadásul néha utaznak is. A piros sapkás, fehér nagyszakállas kisembereket egyébként 1872-ben kezdték el gyártani Türingiában. Az első agyagtörpék megjelenése óta tart róluk a vita, de nem érdemes fintorogni, a kerti törpe élt, él és élni fog, hiába az esztéták fanyalgása. Bár a hölgyek néha nehezményezik, hogy egy igazi kerti törpe csakis férfi lehet, de hát ez van.

Sokadik évad, sokadik rész

Ez nem a tyúk meg a tojás. Sorozatok hamarabb voltak, mint tévé, és úgy tűnik, tovább is lesznek. Ráadásul jobban vannak, mint valaha: régen egy sorozatszínész, ha már elég sokat melózott, előléphetett az elegáns moziszínészek közé – George Clooneynak is hosszú ideig kellett a jó Ross doktort játszania, míg végre felsőbb osztályba került. Ma az igazi népszerűséget a sorozatok hozzák, a legmenőbb rendezők tévés projekteken dolgoznak, a regényírók pedig egy sorozat-feldolgozásról álmodnak… vagy már eleve úgy írnak, hogy művük alkalmas legyen a sokrészes változatra. Egy-két évtizede elég volt annyit észrevennünk: képek vesznek körül minket. Hogyan váltak azóta a sorozatok életünk főszereplőivé? Epizódok következnek a sorozatok titokzatos életéből.

Magad uram...

Adalékanyagok, tartósítószerek, érésgyorsítók, vegyszerezés, egekbe szökő élelmiszerárak, kitudjamileszitt szorongások... Ennyi bőven elég, hogy eltöprengjünk azon, vajon mennyi munkával, idő-, pénz és energiaráfordítással lehetne a napi élelmiszerek jelentős részét előállítani – magunknak. Játsszunk el az önellátó gazdálkodás gondolatával!

Az önellátás semmiképpen sem azt jelenti, hogy egyedül kell élnünk egy lakatlan szigeten, sokkal inkább azt, hogy a tudomány eredményeit kihasználva okosan, előrelátóan gondolkodunk, tervezünk és megvalósítunk.