Megcsalja a barátnőmet a férje, de nem tudom, elmondjam-e neki

Borítókép: Megcsalja a barátnőmet a férje, de nem tudom, elmondjam-e neki Forrás: Unsplash/Briana Tozour
Van jogunk beleszólni más életébe? Nekünk lenni a rossz hír vivőjének? Még akkor is, ha ezzel kvázi mi is teszünk azért, hogy akár ténylegesen szétessen a család? És mi magunk mit várnánk el egy ilyen helyzetben a legjobb barátunktól? Eszter igaz története következik.

Az egyetem óta vagyunk barátnők Móni. 1-2 év eltéréssel mentünk férjhez és születtek a gyerekeink. Sokat vagyunk együtt a mai napig, a férjeink is jóban lettek, sőt, pár éve egy munkahelyen is dolgoznak. Nagyon jó kis csapat vagyunk, a gyerekeink is jól kijönnek egymással, sokat programozunk együtt, nyaranta nyaralni is együtt szoktunk járni. Tényleg nagyon élvezzük egymás társaságát.

Móni számomra a nagybetűs anya. Három gyereket nevel, otthon van, értük él, az a született anyatigris, aki a negyvenkettedik „nem” után sem emeli fel a hangját. Tényleg, szuper anya. És szuper feleség is. Nem hagyta el magát, csinos, odafigyel a külsejére, az öltözködésére, a férjére, Dávidra is. Nem volt, de nem is lehetett volna rá panasza, mert Móni egy főnyeremény, és ezt nem azért mondom, mert a barátnőm.

Móni szép, okos, intelligens, humoros, jó anya és szerető feleség. De mint megtudtam, a férjének ez nem elég.

Egy fiús kimenő másnapján a férjem mondta el a kezeit tördelve, hogy hát úgy tűnik, Dávidnak van valakije. Bár akkor még nem volt biztos, hogy olyan kapcsolata van ezzel a valakivel, aki mint megtudtam, egyszer csak megjelent a helyen, ahol sörözgettek. A barátnőm férje bemutatta a fiúknak, így a férjemnek is, mint egy régi barátot. Aztán onnantól kezdve egész éjjel ezzel a régi baráttal beszélgetett és vele is indult haza. Mondván: egy irányba laknak.

Mondanom se kell, hogy milyen pipa lettem. Szívem szerint azonnal felhívtam volna a barátnőmet, aki mindeközben ugye a három gyerekkel volt otthon... De amikor nyúltam volna a telefonért, egyszerűen nem tudtam megtenni. Hátha mégse csalja meg, csak tényleg régi barátok. Nagyon rossz volt ezután Móni szemébe nézni, de hallgattam.

Aztán pár héttel később, a következő fiús estén megint megjelent a lány. Minden megismétlődött, ugyanúgy együtt távoztak. Egyre jobban foglalkoztatott a dolog, a férjemet faggattam, hogy Dávid mesél-e neki a lányról, mit tud róla, szerinte van-e köztük valami. Akkor még nem volt semmi, azt leszámítva, hogy - mint kiderült - minden ebédszünetben, vagy amikor lehetősége volt, feltűnően sokat nyomkodta a telefonját. Persze kiderült, hogy neki ír.

Sokadik fiú talin voltak túl, amin rendre megjelent a lány, Dávid pedig egyre korábban lépett le vele. Sőt, egy idő után már az volt, hogy maga a fiú tali is már csak álca volt. A férjemmel mi szerencsére mindent megbeszélünk, ő mondta el nekem, hogy ha bárki kérdezi, Dávid ott volt a bulin. Mint ahogy tőle tudtam meg azt is, hogy már a fiú talin kívül is találkoznak. Randizgatni járnak, ebédelni, vacsizni, moziba...

Hogy lehetséges? Hogy nem vette észre Móni? Úgy, hogy otthon köztük minden rendben volt.

Óvatosan faggattam a barátnőmet, és egy-két vitát leszámítva valójában inkább mindig arról mesélt, hogy úgy érzi, mintha Dáviddal újra fiatal szerelmesek lennének. Szerelmes volt, rendben volt a házas életük is, jól megvoltak. Eszébe nem jutott, hogy mindennek a hátterében egy harmadik áll. Akiről persze Móni nem tudott. Dávid nagyon figyelt arra, hogy ne maradjon üzenet a telefonjába, a lány állítólag (ezt is a férjemtől tudom), e-mailt nem írhatott, csak Viberen írt neki, de mindent azonnal törölt – nyom nélkül. A telefonjában pedig más néven volt elmentve. És ha mégis úgy hívta, hogy otthon volt a felesége, akkor mindig úgy emlegette a lányt, mint az egyik öreg, kövér kolléganőjét. És hogy ne csipogjon otthon a telefonja, mindig kikapcsolta az internetet Móni tudta nélkül és csak akkor kapcsolta vissza az üzenetek csekkolása miatt, amikor biztonságban, Móni látókörén kívül esett.

Nem tudom, Dávidnak hogy van egyáltalán gyomra és energiája mindehhez. Már csak azért sem, mert az idei közös nyaralásunkon saját szememmel bizonyosodtam meg arról, hogy a családjával, Mónival és a gyerekekkel ugyanolyan... ugyanolyan jó férj és apa, mint volt. Ha bárki kívülről látná, eszébe se jutna, hogy valahol messze egy egy harmadik várja, hogy véget érjen a nyaralás, hogy elszabadulhasson a családjától és csak ketten lehessenek.

Hogy miért nem szóltam még Móninak? Nem tudom. Minden nap eszembe jut és borzasztóan érzem magam, amikor együtt vagyunk, és tudom, hogy mit tesz a háta mögött a férje. De olyan szépen megvannak... És mi van, ha Dávid számára ez csak egy pár hónapig tartó kaland, és miután véget ér és kicsit „kiélte”, „kibulizta” magát, újra 100%-osan a családjáé lesz? Borítsam én rájuk az egészet és azzal lehet, hogy szétmegy a család, tönkremegy Nóri, tönkremennek a gyerekek...

Dáviddal nem tudok beszélni, mert ugye én erről igazából nem tudhatok, csak a férjem tud róla. Ők próbáltak már Dáviddal beszélni, de hárítja a témát, sőt, azt mondja, hogy nincs semmi köztük a lánnyal, csak barátok. Ja... barátok – extrákkal. Csak remélni tudom, hogy az én férjemnek nincs és nem is lesz ilyen barátja. Na és akkor itt jön a kérdés, hogy én vajon akarnám, hogy fordított esetben Móni elmondja nekem? Még ha ez csak időszakos is? Áhh... nem tudom... nem tudom... nem tudom, mit kéne tennem...

Hogyan lehet rájönni arra, hogy megcsal a párunk? Íme pár igaz történet!