„Gyakorold szépen az itteni kiejtést, jó?” – Amikor a tájszólásom miatt megalázott a tanár

tanár,osztály
Forrás: Fortepan, 1962

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

I

Illyés Gyula az 1936-os Puszták népében megírta, hogy érte utol a végzet egy mértanórán, ahol a tanár először türelmesen javítgatta „pusztai” kiejtését, aztán dühbe gurult és buta tuskónak nevezve kiutasította az osztályból. Miklóssal valami hasonló történt - 2005-ben.

Budapest, szeptember eleje. Új iskola, új társak, ismeretlen tanárok. Nem vagyok félénk, de azért izgultam kicsit. Naná hogy, Debrecenből érkeztem a belvárosi iskola hatodik osztályába, igazi távolugrás, de mivel mindig jó tanuló voltam, nem aggódtam különösebben azon, hogyan simulok majd bele az új rendbe.

Az első óra földrajz volt. Még nem mutatkoztam be az osztály előtt, az egyik társammal beszélgettem kicsit beiratkozáskor, és nem nézett rám úgy, mintha három fejem volna. Tehát teljesen normálisnak gondoltam magam.

A tanár harmincas nő volt. Rögtön kiszúrt, rám mosolygott, intett, hogy jöjjek ki a táblához és mondjak magamról pár mondatot: ki vagyok, honnan jöttem, mit akarok itt.

- Az én nevem Kis Miklóus. – kezdtem mély lélegzettel. Nem hangzott ez teljesen úgy, mint ahogy le van írva: finomabb, elmosódottabb volt a kiejtésem, valószínűleg kevés embernek szúrt szemet. Ő mégis felkapta a fejét.

- Hogy?

Megismételtem.

- Talán Miklós. – mondta kis szünet után.

- Igen. Miklóus.

- Nem. Nem Miklóus. – kissé gúnyosan utánozott. – Miklós.

- Miklóus.

A társaim kuncogtak. Ha eddig nem vették észre, hogy máshogy ejtek ki néhány hangot, mint ők, a tanárnő határozott rámutatása a „problémára” mindenkinél célt ért. De leintette őket.

- Nincs rendbontás. És nem nevetgélünk másokon. – mondta szigorúan, és hozzám fordult. – Honnan jöttél?

- Debrecen. – a határozóragot nem mertem hozzábiggyeszteni, éreztem már, hogy nem lesz neki szabályos a közbeékelt „ü”.

- Aha. Gyakorold szépen az itteni kiejtést, jó? Miklós, nem Miklóus.

- Miklóus. – mondtam gyámoltalanul. A dialektus kontúrosabb lett, úgy hangzott az a szolid „u” a saját fülemben, mint egy pisztolylövés. Az osztálytársaim nem röhögtek, de a szemükön láttam, a bemutatkozásom egyhamar nem merül feledésbe.

- Miklós. Miklós. Miklós. – mondta a tanár háromszor, a szemében végtelen gyengédséggel. Látszott, hogy tulajdonképpen sajnál engem, a banánzabálót, a dzsungelből a szitibe keveredett kis Crocodile Dundee-t, akit kénytelen – persze segítő szándékkal - efféle helyzetbe hozni. Osztozik a szenvedésemben. Az a benyomásom, legalábbis utólag, hogy mindezek mellett örül is a helyzetnek, nyilván nem mindennap akad olyan csemete, akinek – földrajzórán – a nyelvi képességeit kell csiszolgatnia. Mégiscsak valami új tudományterület, ugye.

Meggyűlöltem a kiejtésemet.

- Semmi gond, majd megtanulod. – legyintett végül fenséges mozdulattal, amikor látta, hogy végleg megkukultam. – Sőt, később neked lesz igazán jó: kétféleképpen tudsz beszélni majd, pestiesen is, meg debreceniesen is.

És visszatért a röghegységekhez.

Ez a váratlan kegy már nem csinálhatott vissza semmit. A szünetben a tükör előtt jó néhányszor elismételtem a nevemet. Rettenetesen hangos volt az az „u”. Fülsértő. Nem is értettem, hogyan viseltem el korábban.

Gyorsan átszoktam hát a sztenderdre, pár hónap, s szinte nyoma sem volt rajtam a vidéki szagnak (ezt éreztem magamon). Ma már csak akkor üt át a nyelvjárás a beszédemen, ha ideges leszek. Néha elmesélem a kínos emléket, és ilyenkor azt hallom másoktól – például Misitől, akit a balkezességről szoktattak le, mert rend a lelke mindennek, no meg az egyformaság -, hogy finoman fogalmazva sem volt korrekt (korrekt? káros, romboló, helytelen és gonosz volt) a tanárnő viselkedése. De 12 évesen hogyne fogadtam volna el az axiómát, hogy a felnőtteknek mindig igaza van. Most már megmaradok unalmas köznyelvet beszélő tucatbudapestinek, de mégis hiányzik az a kisfiú, aki olyan szépen tudta kiejteni a saját nevét, ahogy senki sem.

Nézd meg a galériánkat>10 kép
10 új tantárgy, amit a következő 10 évben már tanítani fognak az iskolákban
Tovább olvasok
Kép
5 jel, hogy a légkondicionáló berendezésed javításra szorul

Itt a légkondiszezon, úgyhogy ideje végiggondolni, vajon ideálisan működik-e a saját berendezésünk. Ha el akarjuk kerülni az izzadós, ragadós otthon töltött órákat, érdemes megtanulni, milyen „tünet” milyen „betegséget” jelenthet.

Kép
Sia elmeséli, hogyan védte meg a tinédzser táncoslányt Harvey Weinsteintől

Emlékeztek a bakfislányra, aki egyen-szőke parókát viselt Siával annak videoklipjeiben? Az ausztrál énekesnő most érdekes adalékokról rántotta le a leplet.

Kép
Támad az agyevő amőba... hogy micsoda?!

...de te azért ne ijedj meg tőle nagyon. Nem az agyevő amőba lesz az új koronavírus.

Kép
Ma van a csók világnapja – 9 meglepő tény a csókolózásról

Július 6-án ünneplik a csók világnapját. Most összeszedtünk 9 vicces, furcsa vagy épp meglepő tényt a csókolózásról.

Kép
A lány, aki egy cseppet sem fél a szénhidrátoktól – tanulj tőle!

Szerencsére lassan mindenki megérti, hogy semmi szüksége a szervezetnek a szénhidrátmegvonásra, mert hosszútávon egyáltalán nem ez a karcsúság és a kiegyensúlyozottság titka. Ha azonban még mindig azt gondolod, hogy a szénhidrát igenis közellenség, érdemes elolvasnod Botos Reni életmódblogger ’szénhidrát-storyját’!

Kép
A férjem nem egy született apa, így gyereket és apát is nekem kellett nevelnem

Az anyai ösztön többnyire egy létező jelenség, de mi a helyzet az apai ösztönnel? És mit tegyünk, ha a férjünk szívét nem, hogy nem dobogtatja meg az újszülött gyermeke, de egyenesen menekül tőle, a vele járó feladatokkal otthonról? Sokunk története ez, ám mostani történetünk főszereplője, Niki nem törődött ebbe bele. Eltökélte, hogy apát farag a férjéből, hogy gyermeke teljes családban nőjjön fel, így a szülés után nem csak a gyereknevelésbe, hanem az „apanevelésbe” is belekezdett.

Kép
Napi horoszkóp július 6.: a Szüzek szép eredményeket érhetnek el, a Bakok a nagy pillanatra várnak

A hét első napján is érdemes néhány percet a horoszkópodra szánnod, hisz a csillagok mára is üzentek!

Kép
Szabadvers a Zoomhoz

Miért ne lehetne ódát írni a RedMenta programhoz vagy a Krétához? Bus István kollégánkat a Zoom ihlette meg és gondolatait szabadvers formába öntötte.

Kövess minket

ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin

Előfizetés

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem