A legtöbben az Ízek, imák, szerelmek című könyv és a belőle készült Julia Roberts-film kapcsán találkoztak először Elizabeth Gilberttel. Az írónő sikerkönyve több mint 10 millió példányban kelt el világszerte. Azóta persze többször is megváltozott az élete; véget ért kapcsolata a férfival, akivel a könyv „végén” ismerkedett meg; feleségül vette, majd eltemette a legjobb barátnőjét; közben motivációs előadásokat tartott, önsegítő könyveket írt és 2019 nyarán újra fikciós művet adott ki, a New York lányai című regényt, amelynek már dolgoznak is a hollywoodi megfilmesítésén.

Marie Kondo, a rendszeretet és a szortírozás nemzetközi sztárja sok közös vonást vélt felfedezni saját maga és Gilbert között, ezért rövid interjút készített az írónővel. Ebből közlünk most részleteket:

Marie Kondo: Az Ízek, imák, szerelmekben arról mesélsz, hogy otthagyod az életed, úgy, ahogy van, és körbeutazod a világot. A KonMari módszer hasonló ehhez: rendrakó fesztiválra invitálja az embereket, hogy ezáltal felfedezzék, milyen lenne az életük ideális esetben. Amikor hazatértél, voltak tárgyak, amelyek örömöt sugároztak feléd… és voltak-e, amik nem?

Elizabeth Gilbert: Még az elutazásom előtt rendet raktam. Szinte mindentől megszabadultam, amim volt. Mire végeztem, minden holmim elfért egy apró hálószobában, a nővérem házában, ahol ő megengedte, hogy a legértékesebb dolgaimat tároljam. Egy éven át egy szál hátizsákkal utaztam, és a következő szabályt vezettem be: ha bármi új kerül a hátizsákba, valami másnak mennie kell. Olyan életet kezdtem teremteni, ami hozzám passzolt, nem pedig olyat, ami az addig felhalmozott cuccok sorába illett volna.

Marie Kondo: Van valami, amit minden utazásodra magaddal viszel?

Elizabeth Gilbert: Egy énekeskönyv a kedvenc szanszkrit imáimból, amiket egy indiai asramban tanultam. Elég nagy, és mindig felviszem a poggyászom az utastérbe, úgyhogy egy kicsit ésszerűtlen folyton magammal hurcolni, de ez a könyv az otthonom. Emlékeztet arra, hogy több vagyok, mint a kötelezettségeim. Bárhol járok, megtehetem, hogy leülök, kinyitom ezt a könyvet, elkántálok néhány imát és tudom, hogy otthon vagyok.

Marie Kondo: Hogyan kezded a napot?

Elizabeth Gilbert: Az első dolgom az, hogy felhúzom a redőnyöket és beengedem a fényt. Mindig köszönök a reggelnek. Egy csoda történik minden reggel, hogy a fény, amely eltűnt, most visszatért! Tiszta lappal indulhatunk újra.

Marie Kondo: Úgy érzem, hasonlítunk egymásra. Én kinyitom az ablakot, beengedem a friss levegőt – aztán füstölőt égetek. Imádkozom is, és hálát adok a mindennapjaimért.

Elizabeth Gilbert: Az egyik dolog, amit szeretek a munkádban, Marie, az, hogy lelket tulajdonítasz a tárgyaknak. Én is mindig hittem ebben. Amikor készülődtem erre a nagy útra, kiraktam a ruháimat, és elbeszélgettem velük. Amiket magammal vittem, azoknak ezt mondtam: „Velem jössz erre az útra, mert tudom, hogy te támogatni fogsz.” Amiket majdnem magammal vittem, de aztán mégsem, azoktól bocsánatot kértem. Összehajtogattam őket és ezt mondtam: „Sajnálom, te nem jöhetsz velem.”

Marie Kondo: Te is úgy látod, hogy az otthonunk tükrözi a bensőnket?

Elizabeth Gilbert: Abszolút.

Nemrég új lakásba költöztem New Yorkban. Nem egész 48 órámba került berendezni. Egyetlen tárgy sincs benne, ami ne tartozna oda. Ez az új tér, ami otthont ad az új projektemnek, bármi lesz is az. Lényegében az a helyzet, hogy ha befejeztem egy könyvet vagy valamit, tovább kell állnom, mert a projektem szelleme teljesen belakta azt a teret, és új projektek már nem tudnának megmaradni benne. Komplett nagytakarítás ez. Korábban aggódtam, hogy valami baj van velem, de most már tudom, hogy ez a kreatív énemhez tartozik.

Marie Kondo: Nagyon hasonlítunk egymásra. Én általában évente költözöm. Másfél év volt a leghosszabb idő, amit egy otthonban töltöttünk a férjemmel.

A KonMari módszer lényegében egyetlen kérdésre épül: „örömöt sugároz?” Biztatjuk az olvasóinkat és követőinket, hogy tegyék fel ezt a kérdést az életük minden részletére vonatkoztatva. Neked van valami ilyen átfogó, általános kérdésed vagy elgondolásod, amit minden fontos döntésnél alkalmazol?

Elizabeth Gilbert: Mindig ezt mondom a nőknek: „Kezdj el tudni.” Magamnak is. A „meg kéne tennem ezt?” helyett mélyre megyek és azt mondom: „Ideje megtudni.” El kell hinniük, hogy a tudáshoz való erő bennük van. Ezt örököltük az őseinktől. Van egy sok százéves verziód, aki benned él. Kérdezd meg őt.

Nézd meg ezt a galériát is: