Majdnem rendőrt hívtak az egyik utastársamra a repülőn

Borítókép: Majdnem rendőrt hívtak az egyik utastársamra a repülőn Forrás: Getty Images
Berlinbe utaztam egy szép, koronavírusos napon, amikor épp nem voltak annyira szigorúak a szabályozások. Számomra az első perctől teljesen világos volt, hogy az előttem megtelepedő fiatal párocskával komoly gondok lesznek az úton, s vajon máshogy történt? Így legyen ötösöm a lottón.

A húsz-huszonöt év körüli lány – nevezzük Jolánnak - állára csúszott maszkkal trappolt fel a gépre, és amikor az egyik – akkor még mosolygós – stewardess rászólt, olyan dacosan rántotta vissza, mintha valami arcpirító dolgot kértek volna tőle. A személyzet figyelmező tekintete hamar elfordult róla, a maszk pedig abban a minutumban újra az állánál fityegett. Mögötte sétált a pasija – nevezzük Jocinak - alázatosan meggörnyedt testtartásban. Elég leplezetlen módon fejezték ki az egész gép számára, hogy most épp nincsenek túl jóban. A lány arcáról lecsúszott maszk felfedte, hogy a szája folyamatos bőgésre áll, és miután lezöttyentek az előttem lévő ülésre, Jocó pedig valamit súgni akart Jolánnak, az dühödten lökött rajta egyet, majd hangosan elküldte a jó büdös francba.

A műsor a felszállás alatt szünetelt, mindössze annyi történt, hogy Jolánra megint rászólt egy stewardess az állánál harangozó maszk miatt. Jocó bambán nézett ki az ablakon, elment pisilni, néha egy pillantást vetett Jolánra, aki úgy tett, mintha szundikálna, de szemlátomást alig várta, hogy a párja megszólaljon, és ő újra meg újra bealázhassa. Így lett Jocó „bunkó”, köcsög”, kussoljámá”, és társai.

Jocó egy idő után megelégelte Jolán vádjait, és egyre vágyakozóbb pillantásokat vetett az italos kocsira. A stewardessek valahol az út elején jártak: egy utas összevissza rendelt magának mindenfélét, Jocó pedig ilyen idegállapotban – érthető, nem? – képtelen volt türelmesen várakozni. Felugrott és előresietett – csak én láttam, hogy az „alvó” Jolán nagy szemeket mereszt utána -, és alkudozni kezdett a felszolgálókkal, hogy neki most azonnal adjanak egy sört. Miután a stewardessek udvariasan elmagyarázták, hogy sajnos ki kell várnia a sorát, mint mindenki másnak, dühében ököllel bokszolt bele a repülő oldalába.

Visszatérésekor Jolán aktivizálta magát, legalábbis ami a csepülést illeti. Már nem tettetett alvást, helyette elmondta Jocót mindennek a követelőző szeméttől az önző baromig. A maszkja természetesen lecsúszott, mire a stewardess immár mosolytalanul, villámló szemmel lépett oda hozzá, és emelt hangon tájékoztatta a szabályokról. Jolán azonban annyira belelovalta magát Jocó alázásába, hogy meg sem hallotta a személyzet hangját, csak sorolta tovább a sérelmeit hisztérikusan hadonászva.

A stewardess megvárta az utolsó mondat végét, s amikor a lány épp levegőt vett a következő sorozathoz, közbevágott. Olyan jegesen kongott a hangja, amit ki se néztem volna belőle. Tájékoztatta Jolánt arról, hogy eddig három alkalommal szólt rá. Még egyszer nem fog szólni, hanem a rendőrséget értesíti, és bizony a repülőtéren már egyenruhások fognak várakozni a hölgyre. Hacsak most azonnal nem húzza vissza a maszkot, és nem tartja az arcán addig a pillanatig, amíg el nem hagyja a berlini repülőteret.

Jolán a határozott hangtól végül megrettent, de azért mérges is volt, hogy őt itt és most hang- és mimikatompításra kényszerítették. Miután a stewardess elment, haragja váratlanul elfordult a párjáról, és a távozó nő ellen irányult. Jocó megérezte, hogy itt a békülés pillanata. Kórusban szidták a személyzetet nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel, röpködtek a mérgezett nyilak, amik, ha nem szimbolikusak, hanem valódi alakot öltenek, szegény stewardessek mind szerteszét lyuggatva fordulnak fel félúton az utasülések és a pilótafülke között, sőt valószínűleg hasonló sorsra jut a kapitány is, és mindenki, aki ezen a Földön történetesen nem Jolán vagy Jocó.

A maszkkaland mindenesetre meghozta a duó nagy romantikus összeborulását. Hogy mi okozta a kezdeti konfliktust, nem derült ki, de először nagy egyetértésben szóltak rá egy pár sorral hátrébb ülő fiúcsapatra, amiért túl hangosan nevetgélnek, leszálláskor pedig vidáman fecsegtek szoros ölelésben, odébbtaszítva egy-egy lassúnak ítélt utast. Jolán a lépcsőről is visszafordult, és felmutatta a középső ujját az őt figyelmeztető stewardessnek. Onnan, ahol álltam, nem látszott, hogy a nő észrevette-e, mindenesetre egy utasra sem várt a német rendőrség a berlini reptéren.

Tanulság? Ha megteheted, ülj messzire a hasonló párocskáktól! Unalmas ugyan nem lesz a repülőutad, de nem tudsz majd aludni egy percet sem az ingyencirkusztól.

Olvass hírességekről, akik túléltek egy repülőbalesetet!