Ma már egyetlen pszichológus sem gondolja úgy, hogy magunkban beszélni önmagában ne lenne normális. Lényegében állandóan magunkban beszélünk akkor is, ha nem mondjuk ki hangosan, amit mondunk.

Amikor magadban beszélsz vagy akár csak némán végiggondolsz valamit, valójában a legmegbízhatóbb társaddal – a saját elméddel – egyeztetsz. Ennek számtalan funkciója lehet: megtervezheted a napodat, tisztázhatsz egy bonyolult érzelmi állapotot, amibe váratlanul kerültél, például felmérheted, miért vagy pontosan dühös; végigveheted a szorongásod okát és ezzel csökkentheted a stresszt. Amikor magunkban beszélünk, megzabolázzuk a gondolatainkat, lelassítjuk azokat és tisztábban, egyenesebben tudunk gondolkodni.

Galériánkban álljanak itt olyan helyzetek, amelyek ismerősek lehetnek azok számára, akik rendszeresen magukban beszélnek: