Boldog születésnapot nekem is! Ma tízéves a kislányom

Monty Píthon torta rekettyéssel. A Fekete Lovag a Nándori cukrászda ajándéka Forrás: a szerző
Éppen most fizettem ki a kislányom születésnapi tortáját. A küldetés sikerült, elintéztem: „rekettyést” kért a tetejére. Amikor elmondta, meghűlt bennem a vér, hogy mi a jóisten ez, de aztán rájöttem: túl sokat nézi a Monty Pythont. A Gyalog galoppban kér rekettyést a háromfejű lovag, hogy átengedje Arthur királyékat az erdőn.

A háromfejű lovag aztán azt kéri tőlük, hogy inkább vágják ki az erdőt egy heringgel. Így utólag külön hálás vagyok Stefinek, hogy nem kellett nekiállnom, és egy darab hallal nekimennem az ártéri erdőnek Ercsiben. A rekettyés-torta ennél sokkal egyszerűbb volt – igaz, amikor a cukrászattól megrendeltem, a telefonvonal végén volt néhány másodpercnyi döbbent csend. Na de, legyenek már kihívások a formacukrászok életében is!

Ma tíz éve vagyok apuka. A gyerek megszületésekor felröhögött a szülésznő. Kicsit megsértődtem, hiszen ekkor már nyolc órán át ment az a folyamat, amelynek minden perce megragadt az emlékezetemben. Gondoltam, hogy az apás szülés nem egy mozidélután a Disney-vel, de hogy ennyire kemény, arra nem számítottam. A tehetetlenség, a másikért drukkolás, a sok vér, a szenvedés – a mai kor komfortosan berendezkedő embere ritkán él át ilyen erejű élményt. Egy hatalmas lórúgás, miközben magasztos, misztikus és minden barokkos vérességében is gyönyörű. Mindegy, a végére eléggé meg volt tépázva az idegrendszerem. A szülésznő egyébként azon nevetett, hogy a gyerek 18-án, 18 óra 18 perckor bújt elő. Majd ha horoszkópot akar csináltatni (nem fog, nem olyan típus), milyen jó lesz!

Nekem korábban rengeteget magyaráztak a szülésről és a gyereknevelésről. Hogy na majd, ha gyereked lesz, majd megtudod! Anyám is folyamatosan ezzel traktált, meg a női magazinnál – ahol több mint tíz évet dolgoztam –, a kollégák is. Mindig bólogattam, öhöngettem, mondtam, hogy ja, persze... Most szeretnék mindenkitől elnézést kérni, akinek nem hittem, és akikről azt gondoltam, túl nagy szavakat használnak. Igazatok volt!

Mert ez egy semmivel össze nem hasonlítható dolog. Apának lenni, szülőnek lenni, tulajdonképpen egy másik állapot. (Direkt nem másállapotot írtam). A születéssel jön egy vonal, egy cezúra, és onnantól kezdve más emberré váltam. Összeszedettebb, normálisabb fickóvá. Az egóm háttérbe szorult, és szinte örültem is a nyakamba szakad hatalmas felelősségnek. Miközben tudatosan próbálom a felszínen tartani a régi énemet. Az örök gyereket is például, amelyik kíváncsi, vicces és lelkes. Nem mindig sikerül.

Az életemben mindent elrendezek. Ha van akadály, átugrom, vagy kikerülöm. Ha gond van, megoldom. De a szülésnél tehetetlen voltam, csak fehéredésig szorítottam a feleségem kezét, és kétségbeesetten próbáltam felgyorsítani az időt, hogy hamarabb szabaduljon. Vagy ne fájjon neki annyira. (Azóta, bármim fáj, nem rinyálok. Amit én érzek, az nem fájdalom.) Vagy amikor a gyerek először beteg lett. Vagy amikor bántották, és nem lehettem mellette. Több mint tíz év női magazinoknál: azt hittem, mindent tudok, és mindenre felkészültem. Többször beszélgettem Vekerdyvel. Tényleg azt gondoltam, átszállt belém „Veky papa” bölcsessége. Aha. Jöttek olyan helyzetek, amikor tanácstalanul álltam, és nem tudtam mit mondani. Nem tudtam elrendezni. A gyerek már rég kijött a mélypontról, amikor én még mindig benne tapicskoltam.

Családnak lenni: igazi erődítmény. Az erődítmény legbelső gyűrűje. Masszív és erős várfal, amit persze mindig gondozni kell, különben meggyengül. Hárman egy-egy bástya vagyunk. Van egy szép, erős és okos bástya. A feleségem. Van egy csodálatos, épülő, tiszta és éteri bástya. A kislányom. Tudjátok, én milyen bástya vagyok? A szerencsés. Miattuk.

Néha, ha elfáradok, vagy megfeledkezem magamról, átjár a cinizmus. Beszólok, ítélkezem mások felett, és szórakoztató módon, de oda-odaszúrok. Ilyenkor a gyerek összevonja a szemöldökét. Elég, ha csak rám néz, én pedig elszégyellem magam. Rendes embernek kell lenni, és ezt a saját gyerekemtől tanulom újra és újra. (Káromkodni sem lehet! Azért is szól!)

Megnyerni a lottóötöst? Elutazni Hawaii-ra? Díjat kapni valami cikkért? Venni egy Porschét? Hát, ez mind jó lenne. De én leginkább arra vágyom, hogy kisétáljunk hármasban egy tisztásra, hanyatt vágjuk magunkat az avarillatú fűben, és nézni a szeptemberi eget, miközben fogjuk egymás kezét. Tudjátok, mi a legjobb az egészben? Hogy ezt meg is tehetjük bármikor. Tök ingyen. Jobb, mint egy Porsche. Boldog születésnapot, Stefánia, boldog születésnapot, Daniella, boldog születésnapot, én! Az Isten éltessen bennünket, lehetőleg még jó sokáig. (Ígérem, megint gyúrni fogok, ha kiáll a fájás a vállamból, és több salátát eszem!)

Kreatív szülinapos ötletek karanténra hangolva: