Emlékszel még arra az érzésre, amikor gyerekként akár szándékosan, akár véletlenül valami rossza tettél? Van olyan helyzet, amikor szülőként helyénvaló rendreutasítani a gyereket, de van olyan eset is, amikor egyértelmű, hogy a gyerek éppen elég rosszul érzi magát anélkül is, hogy kiabálnál vele. Erről szólt annak az amerikai anyának a Facebook posztja is, amiben kislánya csínytevéséről számol be. Miközben Rosie Lamphere gyerekei otthon játszottak, kislánya lyukat ütött a falba. Meglehetősen nagy lyukat (ehhez tudni kell, hogy az amerikai házak gyakran könnyűszerkezetesek, gipszkarton falakkal – ilyenről van szó most is). A posztra 22 ezren regáltak, 250 ezren osztották meg és 27 ezren szóltak hozzá. Persze nem azért, mert Rosie azt fújta volna fel, hogy micsoda rosszaságot művelt a lánya – a siker sokkal inkább saját reakciójának köszönhető.

A posztban Rosie leírja, hogy miközben a gyerekei játszottak, kilencéves lánya nekiesett a gipszkarton falnak. A kislány sírva, kétségbeesetten ment le az emeletről, hogy bevallja anyjának, mi történt. “Rá volt írva, mennyire bántja a dolog” – írta Rosie. Nem volt szükség arra, hogy még én is fokozzam a bűntudatát. Nem hiányzott neki, hogy még én is megszégyenítsem. Nem volt arra szüksége, hogy az amúgy is vacak helyzetét tovább rontsam. Hisz tudtam, hogy tényleg sajnálja a dolgot.”

A kislány nem állt készem rá, hogy édesapjának is bevallja tettét, de Rosie hagyta, hogy felkészülhessen rá. Ehelyett elmondta ő a férjének, és megbeszélték, hogyan kezeljék majd a helyzetet, ha a kislány úgy dönt, apjával is elmondja, mi történt. “Két lehetőségünk volt” – írta Rosie. – “1. Kiabálok és üvöltök hogy még szörnyebben érezze magát. 2. Elfogadom őt úgy, ahogy van, hiszen remek kislány... még a hibáival együtt is. Tudtam, milyen nehéz volt neki lejönni és elmondani, hogy hibázott.”

A válaszának persze meglett a hatása: a kislányban erősödött a bizalom, érzi, hogy szeretik és figyelnek az érzéseire. Tudja, hogy bármit elmondhat a szüleinek és nem esik bántódása – számol be róla az anyuka, aki azt is hozzáteszi: szó sincs arról, hogy lánya ne bánná a tettét vagy nem tanult volna a hibájából. Semmi szükség nem volt arra, hogy az anyja még kis is oktassa erről.

A kislány még bocsánatkérő levelet is írt az édesapjának, amiben felajánlja, hogy nem kér ajándékot karácsonyra és spórolt pénzét is odaadja a fal renoválására.

Az édesanya szerint a szülői jó példa kell ahhoz, hogy a gyerek lássa: a hibákat nem ordibálással és kiabálással kell helyrehozni. “Felhívtuk a városi park fenntartóját, amikor véletlenül összetörtünk ott valamit. Cetlit hagytunk az autón, aminek véletlenül megütöttük az ajtaját.” Rosie nem vette el lányától a zsebpénzét és természetesen ajándékot is kapott a kislány. Úgy gondolta, hogy a lánya már jóvátette, mit tett. A kommentelők sok hasonló esetet osztottak meg saját gyerekkorukból, amikben egy volt a közös: mindannyian akkor tanultak meg igazán bízni valakiben, amikor a szüleik Rosie-hoz hasonló módon reagáltak a hibáikra.

További szívhez szóló gondolatokat olvashatsz a gyereknevelésről a galériában Colin Firth-től: