Lesz-e még valaha fehér karácsonyunk?

Borítókép: Lesz-e még valaha fehér karácsonyunk? Forrás: Idősebb Pieter Bruegel: Vadászok a hóban, 1565 / Wikimedia Commons
Minden évben várjuk. És egyre gyakrabban nem jön el. Miért olyan fontos a havazás, különösen karácsonykor? Lesz még fehér karácsonyunk?

Ez a cikk az Éva egy korábbi számában jelent meg először.

„Hull a pelyhes fehér hó…” – éneklik lelkesen a gyerekek, de a Mikulás egyre ritkábban érkezik hófödte tájon. Mintha a havazás ritkulna, ráadásul az ideje is eltolódott volna november és december tájékáról először januárra meg februárra, aztán – pár éve – márciusra és áprilisra. Mi lesz ennek a vége? És mi az oka?

A hó misztériuma

Abban mindannyian egyetértünk, hogy a havazás semmihez sem fogható, mesebeli dolog. Más lesz tőle az ember hangulata, más lesz tőle a világ. A kavargó hópihék látványa furcsa érzést kelt: megborzongat, felvidít és megnyugtat gyereket és felnőttet. Az égből hullik, mint egy váratlan áldás, játékosan és szeszélyesen, s néha elképesztően kitartóan. Minden hókristály szerkezete más és más, s bár ezt szabad szemmel nem látjuk, különös varázsát mégis érezzük a gyönyörű, fehér égi jelenségnek.

Amikor megmarad a hóréteg, az az igazi csoda: egy szürke téli hétköznap is megváltozik, szinte megtisztul – mert kifehéredik – tőle. Az utcák lecsendesednek a hótakaró oltalmában, eltompulnak a zajok. Az autók is csendesebben suhannak (és csökken a forgalom, hiszen ki szeret hóban vezetni?), s nemcsak az erdők és mezők, de a városok is ártatlan fehér színbe burkolóznak. Fehérek lesznek a járdák, a háztetők, a parkoló autók, a fák és a bokrok, s néha még a villanydrótokon is megül a hó.

Ilyenkor minden békésebb és nyugodtabb. Sejtelmesebbek a fények, finomabbak a hangok, s mintha kicsit az életünk is megváltozna. Mintha egy másik korszak köszöntene be: az elcsendesedésé, az egyszerű, tiszta örömöké. Ezért is szeretnénk annyira fehér karácsonyt: az ünnepi hangulatunkhoz remek díszlet lenne az ünnepi táj, és a lelkünket is a megnyugvás felé terelné.

A művészet az oka mindennek

Meg a kis jégkorszak. Állítólag. A fehér karácsony vágya a művészettörténészek és a meteorológusok szerint annak köszönhető, hogy egy korábbi, hosszan tartó hideg időszakban számtalan olyan műalkotás született, amelyek még ma is meghatározzák
a szép télről alkotott képzetünket.

A 10–15. század között olyan enyhe volt az időjárás, hogy a vikingek Grönlandot is meghódították, és a kedvező éghajlat miatt Zöld Földnek (!) nevezték el – ám az utána jövő kis jégkorszakban igen zord idők következtek be. A hideg kor egészen a 15–19. század között tartott, és az éghajlat természetes ingadozásának a következménye volt, ellentétben a mai felmelegedéssel. Hogy mi okozta? A naptevékenység csökkenése és a vulkánok aktívabb működése: a légkörbe kerülő sok vulkáni hamu visszaverte a napsugárzást és ezzel megakadályozta a föld felmelegedését. Különösen a 16. század második felében volt rettentően hideg, ez volt a kis jégkorszak mélypontja. Az északi féltekén a tél novembertől márciusig tartott, és a nyár is hűvös maradt.

Mesebeli álom

Gondoljunk csak az idősebb Pieter Bruegel Vadászok a hóban című, méltán világhírű festményére: egy olyan évben, 1565-ben keletkezett, amikor a szokottnál is keményebb tél volt Flandriában, a festő hazájában. A hó bűvöletében számtalan gyönyörű alkotás jött létre a festészetben: a sok kora újkori németalföldi mestermű mellett ilyen például Claude Monet A szarka vagy Vaszilij Kandinszkij Téli táj című képe is. Itthon pedig Mednyánszky László nevét említhetnénk az első helyen.

Az irodalomban és a zenében is bőven van példa a havazásra és a karácsonyi hóra. Az 1800-as évek közepén Charles Dickens a Karácsonyi énekben, Hans Christian Andersen A kis gyufaárus lányban említi a fagyos, havas karácsonyt. Ám az igazi ludas, amely az angolszász kultúrában elültette a fehér karácsony kényszerképzetét, valószínűleg a White Christmas című 1942-es dal volt Irving Berlintől.

De nem is kell külföldre mennünk: Micimackó nálunk is akkor fázik, ha hull a hó és hózik, és a csing-ling-ling száncsengő is csak akkor zeng fel, amikor a kopogó patkókkal feldobbanó lovak hószőnyegen húzzák a versbéli szánt.

mednyánszky lászló,tél
Forrás: Mednyánszky László: Zúzmarás fák, 1892 / Wikimedia Commons

Hónyúl az M7-esen?

A múlt században 11 olyan év volt, amikor hazánkban a havas napok száma az ötvenet is (!) meghaladta. A negatív csúcs 1989 (mindössze négy havas nappal), a legtöbbször pedig 1935 és 1956 között havazott. A 20. század második felében és a 21. század elején a globális felmelegedés már erősen éreztette a hatását: nemcsak a hó visszaszorulását, de a havazás elcsúszását is hozta. Hazánkban is egyre ritkább lett a fehér karácsony, és egyre gyakoribbak a kora tavaszi hóesések. Szakértők szerint ha itthon szeretnénk a legnagyobb valószínűséggel havazást átélni, akkor a Kékestetőn érdemes ünnepelnünk.

2001 és 2007 karácsonyán szinte az egész országot összefüggő hótakaró borította (2001-ben a korábbról megmaradt, 2007-ben a friss hóesés jóvoltából), ezzel szemben 2006-ban esőt és sarat hozott az ünnep. Aztán 2008-ban meglepő módon március 24-én, 2012-ben egyenesen április 8-án hullott a hó: húsvétkor. A legemlékezetesebb havas húsvét 2013-ban köszöntött be, amikor március 15-én az ország egyik fele az M7-esen ragadt az óriási havazásban, a másik fele meg két héttel később, március végén stílusosan hónyulat épített hóember helyett.

Egy nemrégi rekord: 2017. április 19-én hevesen hullott a hó az ország több részében is. A legextrémebb példa, amit itthon valaha feljegyeztek, az 1918. június 18-ai (!) országos (!) havazás volt.

Ha Katalin kopog

Mi kell a hóhoz? Megfelelő mennyiségű és állagú csapadék? Nulla fok körüli (vagy picivel az alatti) hőmérséklet? Mindkettő. De hogy ez meglesz-e, az előre pontosan nem tudható, és a régi időkben még kevésbé volt megmondható, mint napjainkban. A fehér karácsony bűvölete annyira behálózta már az őseinket is, hogy az ünnepet megelőző hónap több jeles napján időjárás-jóslatokba bocsátkoztak – amiben persze az évszázados tapasztalat is segített.

Így ha mindenszentek napján, november elsején szép tiszta az idő, akkor utána hideg, havas tél jön. Ám ha Márton lúdja jégen áll, karácsonykor sárban botorkál – azaz ha november 11-én fagyos az idő, akkor enyhe, esős lesz a karácsony. Ha Erzsébet megrázza pendelyét, vagyis november 19-én hó hull, akkor fehér karácsony várható. Ha Katalin kopog, a karácsony locsog – ha tehát november 25-én esik a hó, fagy van, akkor esős, latyakos karácsony közeleg. Ha pedig Szent András fehér inget veszen, akkor karácsonykor feketét – így ha november 30-án havazik, akkor karácsonykor valószínűleg nem számíthatunk erre.

Ember legyen a talpán, aki mindezt követni tudja és a megfelelő valószínűségszámítással kikalkulálja a helyes megfejtést! (Egy kis segítség: mindenszentek és Erzsébet hasonlóképpen viselkedik, de Márton, Katalin és András ellenkezőleg, mint a karácsony.)

Tekintsük a népi megfigyeléseket játéknak és egy letűnt kor fontos, ám korántsem százszázalékos beválással kecsegtető paraszti bölcsességének, amelyek célja leginkább a mezőgazdasági tevékenységet meghatározó időjárás megjövendölése volt. Mert a hótakaró nemcsak szép látvány, de hasznos is: egyrészt jó hőszigetelő, így megvédi az őszi vetést a téli fagyoktól, másrészt igen jó víztározó, a csapadékot a lehullás helyén tartja, s a tavaszi olvadáskor vízzel látja el a talajt és a növényeket.

Lesz-e még fehér karácsonyunk?

Kétféle választ adhatunk a kérdésre: igen és nem. Mindkettőre vannak teóriák. Az egyik szerint az emberi tevékenység okozta felmelegedés miatt a fehér karácsony egyre ritkább lesz az északi féltekén, és 2100 tájékára szinte eltűnik. Ahogy 2008-ban Friedrich-Wilhelm Gerstengarber, a potsdami klímakutató intézet munkatársa fogalmazott: „A karácsonyi hótakaró esélye már ma is sokkal kevésbé valószínű, mint ötven évvel ezelőtt, és még inkább ritkaságszámba fog menni a század második felében.”

A másik elmélet szerint a nap ciklikus aktivitásának köszönhetően 2030 táján egy újabb kis jégkorszak alakulhat ki. Kutatók számítógépes modell segítségével elemezték az 1976 és 2008 közötti naptevékenységet az angliai Northumbriai Egyetemen, különös tekintettel a hidegebb napfoltokra. Kiderült, ami eddig még sosem: a napfoltokat okozó mágneses hullámok párban mozognak, és 2022 körül kiolthatják egymást, csökkentve ezzel a nap aktivitását.

Valentina Zharkova, a Northumbriai Egyetem professzora ennek alapján arra jutott, hogy mini jégkorszak várható a földön a közeljövőben. Mindezt 2015-ben a brit Nemzeti Csillagászati Találkozón jelentette be. Zharkova szerint a napsugárzás intenzitása drámaian esni fog, hatására a földi hőmérséklet is csökken – ám ez rövidebb ideig fog tartani, mint a korábbi kis jégkorszak mélypontja (várhatóan 30 évig), és „hideg lesz, de nem olyan jégkorszaki, mint a hollywoodi filmekben, ahol minden fagyos”.

Hogy ennek köszönhetően lesz-e fehér karácsonyunk vagy sem, arra a kutatónő nem tért ki az előadásában. Felhívta viszont a figyelmet arra a veszélyre, hogyan viselkedik majd az emberiség a hőmérsékleti minimum időszakában. „Egy kis haladékot ad nekünk a nap, hogy felszámolhassuk a globális felmelegedést okozó szén-dioxid-kibocsátást” – fogalmazott Zharkova.

Talán lesz még fehér karácsonyunk. Ám az igazi kérdés nem az, hogy fekete vagy fehér, hanem hogy elég zöld lesz-e. Mert ha pazarlunk, ha kidobunk egy halom szemetet, ha nem figyelünk oda az energia-, étel- és benzinfogyasztásunkra, akkor a gyerekeink és az unokáink hiába várják majd a fehér karácsonyt.

Műfenyőt vennél?

Nézd meg a galériát!