Szinte biztos, hogy ezt rontod el, ha nem hívnak vissza állásinterjú után

Borítókép: Szinte biztos, hogy ezt rontod el, ha nem hívnak vissza állásinterjú után Forrás: europress
Ha megpróbálsz ezen változtatni, a következő interjú már sokkal könnyebb lesz!

Az álláskeresés legbosszantóbb és legidegőrlőbb része talán épp az, hogy miután túl vagy egy-egy meghallgatáson, folyamatosan várod a visszajelzést, telefont, újbóli megkeresést. De mi van, ha nem jön? Ha úgy érzed, már minden idegszáladdal megfeszültél azért, hogy egy interjún jó benyomást kelts, hogy jól eladd magad, hogy megbízhatónak, jó szakmai tudással rendelkezőnek, és úgy általában ideális jelöltnek tűnj?

Mégis mi a frász lehet az oka, hogy sehol sem felelsz meg? – kezded fokozatosan ezt érezni. Meg azt is, hogy mintha már sehova nem kellenél, semmire nem lennél elég jó, legrosszabb esetben pedig azt, hogy totálisan hasztalan vagy.

Forrás: europress

Az állásinterjúra való felkészülésben, az újabb megmérettetéstől való izgalomban sokan és sokszor elkövetnek egy óriási hibát.

Befeszülnek. Túl jól akarnak teljesíteni, amitől mindenkinek látszanak, csak maguknak nem. Izgulnak, szinte tapintható rajtuk a feszültség már önmagában attól a szituációtól, hogy le kell ülniük egy, vagy több számukra vadidegen emberrel beszélgetni. Az pedig, hogy ezt a tereferét saját magukról kell megejteniük, csak fokozhatja bennük a stresszt. Ez a magatartás érthető módon megzavarhatja az interjúztatókat, hiszen így igen nehéz nekik akár egy körülbelüli képet is kialakítaniuk magukban a jelentkezőről.

Forrás: europress

Mi a megoldás?

Egyrészt sok-sok gyakorlás, és tapasztalat. Másrészt pedig a szituáció átkeretezése. Nem szabad hagyni, hogy belepörgessük magunkat egy felesleges stresszes állapotba, valami olyan miatt, amit egészen lazán is kezelhetnénk! Persze egy egészséges drukk mindenkiben kell, hogy legyen, az azonban már nem jó, ha egy ilyen élethelyzetben valaki úgy érzi, hogy kiszolgáltatott, kihasznált, vagy akár kivallatott.

Egy interjú tulajdonképpen egy szimpla beszélgetés, amin a felek eldöntik, hogy szimpatikusak-e egymásnak, esetleg, hogy el tudják-e képzelni a közös munkát. Erre a szintre csak úgy lehet eljutni, ha magunkban tudatosítjuk, hogy egy állásinterjú nem a kötelező rossz. Épp ellenkezőleg: a kötelező jó dolog, hiszen itt kaphatunk mi magunk is képet arról, hogy tervezhetünk-e komolyabban az adott hellyel, vagy pedig cseppet sem szimpatizálunk vele. Ilyen célokkal kell nekiindulni egy állásinterjúnak.

Forrás: europress

Tisztában kell legyél vele, hogy mennyit érsz, hogy milyen a tudásod, és hogy mit képzelsz el magadnak. Ha ezek az adottságok, kompetenciák, és elvárások nincsenek szinkronban az adott munkahelyen tapasztaltakkal, akkor azzal kár is tovább foglalkozni!

A cél mindig az, hogy megtaláld a leginkább hozzád passzoló munkát, ezt pedig csak úgy érheted el, ha az interjúkon nyugodt maradsz; partnerként kommunikálsz a megjelentekkel, és ez viszonzást is nyer; valamint, ha önmagadat adod. Ne stresszeld túl, ne feszülj rá, viselkedj lazán és természetesen!

A cikk szerzője életmód és karrier coach, ha kérdésed van hozzá, itt megtalálod.

Nézd meg a lenti galériánkat: A leghihetetlenebb állásinterjúk, amiket emberek valaha is átéltek!