"A bátyám nemrégiben vezette oltár elé a kedvesét, akivel már hét éve együtt vannak és csodásan élnek. Elképesztően örülök nekik, annyira jó látni a boldogságukat! Ezért is érintett olyan mélyen, amit anyánk művelt az esküvőjük napján" – fakadt ki az egyik testvér.

"Hiába a saját anyánk, megvan a véleményem róla. Meggyőződésem, hogy jó előre eltervezte, hogyan fog belerondítani a legidősebb fia nagy napjába és hogyan próbálja meg még akkor is magára terelni a figyelmet. Álnok, gonosz húzás volt tőle, hogy egy olyan fehér, bodros-fodros ruhában jelent meg, amiben gyakorlatilag ő is állhatott volna az oltár előtt. Nem idegen tőle az efféle viselkedés, de azt hiszem, aznap alaposan túllőtt a célon; nyilván nem véletlen.

Nem volt nehéz észrevenni, hogy a szegény menyasszonyt mennyire kellemetlenül érintette a dolog. Mire az ebédhez értünk, a helyzet már egészen elmérgesedett. Úgy éreztem, valamit tennem kell, így a kezembe vettem a dolgokat. Mondhatni kapóra jött a vörösbor, amit az ételhez kínáltak; kértem is a pincért, hogy az én poharamba ne sajnálja, töltse csak tele karimáig a mélyvörös nedűvel. Bizonyára kitaláljátok, mi következett ezután; anyámhoz sétálva „sajnos” a csurig buggyantott pohár „valahogy” megbillent a kezemben és hogy-hogy nem, a habos-babos fehér ruhakölteményén landolt.

Alaposan beterítettem. Majd eljátszottam, mennyire sajnálom. Anyám kénytelen volt otthagyni az esküvői ebédet és a buli első feléről is lemaradt; miután megtette a röpke 4 órás oda-vissza utat hazáig – hogy aztán abban a ruhában jöjjön vissza, amit a bátyám eredetileg vett neki az alkalomra.

Nem, egyáltalán nem vagyok büszke arra, amit tettem, de ott és akkor nagy hirtelen ez tűnt a leghatékonyabb és a leggyorsabb megoldásnak. S hogy mennyire jól döntöttem, igazolja, hogy sokan hálálkodtak utólag, hogy milyen klassz módon szereltem le anyámat. A leghálásabb közülük mégis a sógornőm volt, aki később egy üveg különleges borral ajándékozott meg; ahogy fogalmazott, „a legeslegjobb nászajándékért cserébe”.

Ezt az 5 szabályt betartva vagyok csak képes elviselni az anyámat; a gyerekeimért