"Nem terveztem, hogy erről valaha is beszélni fogok, de a húgom eljegyzése mindent felborított. Egyszerűen képtelen voltam néma csendben figyelni tovább az eseményeket. A srácot, akivel az ikertesóm összejött és aki egy év elteltével gyűrűt húzott az ujjára, nagyon is jól ismerem. Sajnos.

A fiú, legyen mondjuk Kornél; egy évvel fölöttem járt a gimibe. Emlékezetes évek voltak ezek a számomra, de egyáltalán nem a jó értelemben: ő és a barátai ugyanis rendszeresen és könyörtelenül zaklattak, szekíroztak azokban az években. Nem fizikailag, nem a tettek szintjén: a lelkemet „rágták szét”, szavakkal terrorizáltak, napi szintű pszichológiai hadviselést folytatva ellenem. Megkíméllek benneteket az apró részletektől, biztos vagyok benne, hogy enélkül is el tudjátok képzelni, min mentem keresztül. Rengeteget lógtam a suliból miattuk, mert úgy éreztem, csak így menekülhetek meg előlük.

Így aztán szinte fizikailag fájt, amikor hosszú évek múltán egyszer csak megláttam őt a húgom körül legyeskedni. Ennek ellenére úgy voltam vele, hogy a testvérem kedvéért ezt a „békát lenyelem”, jobb a békesség alapon. Nem szóltam semmit.

Az viszont, hogy két évre rá el is jegyezte a húgomat, teljesen lesokkolt. Miért is kellene nekem odáig lennem az örömtől? Attól, hogy az az ember készül feleségül venni a testvéremet, aki 6 éven keresztül abban lelte az örömét, hogy folyamatosan kínzott engem?

A húgom önzőnek és kicsinyesnek tart; mondván, nem vagyok képes esélyt adni neki. Hiszen az emberek meg is változhatnak. Csakhogy Kornél nem az a fajta, tudom, ismerem nagyon jól. Mellesleg eddig még a leghalványabb jelét se mutatta annak, hogy bocsánatot szeretne kérni a múltbéli tetteiért, vagy hogy egy kicsit is megbánta volna azokat. Leginkább azt próbálja meg bemesélni utólag, hogy ezek voltaképpen vicces kis ugratások voltak, olyasfajta "heccek", amikbe én és belementem. Ez az, ami végképp elkeserít.

A családommal már sikerült összevesznem emiatt, nem értenek meg, szerintük felnagyítom és túlreagálom a dolgokat. Valóban? Szerintetek sem jogos, hogy így érzek? Tényleg én vagyok a pitiáner, aki nem képes túllépni a múlton?" – zárja kifakadását a testvér.

Hogyan segítheted a gyerekedet, ha történetesen kiderül, hogy ő a "zaklató"? Galériánkból megtudhatod!