Mindenki ismer valakit, aki folyton beleüti az orrát mások dolgába, és valószínűleg már hallotta is akcióba lendülni, azaz megkérdezni a szingli rokont, miért nincs még szerelem az életében, vagy a 3 éve együtt járó párt, hogy mikor lesz már az esküvő, az egy gyerekes szülőket, hogy érkezik-e már a kistesó, esetleg, mikor az egyik leginkább vitaindító kérdést puffantja el:

Mit is lehetne erre válaszolni? Nos, nagy valószínűséggel a legtöbben egy laza semmi közöd hozzá felkiáltással intéznék el a szaporítószervek verbális molesztálását, de ezt igencsak udvariatlan megtenni. Mondjuk, ha már az udvariasságnál tartunk, elárulom, hogy borzasztó bunkó dolog ilyesmivel vegzálni bárkit, hiszen sosem tudhatjuk, milyen ok áll a háttérben.

Az idegesítő nagynéniket én például simán tudom kezelni, anélkül, hogy felhúzzam magam, de az idegen faggatózása már nálam is túlment a határon.

Néhány napja a barátommal és a kutyánkkal ültünk be egy taxiba. Üdvözölt minket a taxis, megkérdezte, milyen fajta a kutya, válaszoltunk, majd folytattuk volna az utazásunkat, és ennyiben is hagytuk volna a 35 másodperces ismeretségünket a sofőrrel, de egyből megkérdezte a kutya fajtájának kiderítése után, hogy gyerekünk is van-e.

Ez már így is furcsa volt, de erre még annyit hajlandó voltam válaszolni, hogy nem, nincs. Gondoltam, végeztünk az ismerkedéssel, azonban ő kicsit mérgesen visszakérdezett, hogy miért nincs, hát mit gondolunk magunkról, talán hogy húsz évesek vagyunk? Ennyi idősen már illene lennie. (Mondjuk nem tudom, a maszkunk alatt hogyan tippelte meg, hogy jóval túl vagyunk a húszon. Valószínűleg nem megfelelő ránctalanítót használok akkor.)

És akkor ott robbant a bomba.

Hogy mi történt ezután? Itt tudod elolvasni!

Nézd meg a galériát is!