Már gyerekkoromban is éltem macskákkal egy háztartásban, bár a légtér nem volt közös. Azok a lények félig elvadult ragadozók voltak, szoros kötelékben élve a természettel, a vadászattal, az éjszakai kóborlásokkal, és a kajakövetelésen túl magasról tettek a házban élő simabőrűek fejére. Néha tettek ugyan a küszöbre félig megrágott rigókat, egereket, de ezzel, hiába szánták kitüntetésnek, inkább csak távolítottak minket maguktól.

Macskákkal igazi testi-lelki közelségbe csak felnőtt koromban kerültem. A kátrányfekete Caciki huszonéves koromban került hozzám, együtt vészeltük át zavaros és kalandbő fiatalkoromat - ezt most nem részletezném. Majdnem negyven voltam, kis túlzással egy másik személyiség, amikor elpusztult. A második élettársam, a fehér-cirmos színskálájú Mici (vagy ahogy a férjemmel írásban becézgetjük: Mitzy) öt éve él velünk. Mici erős személyiségű, önjáró, bunkó és flegma figura. Állandóan forral valamit, például a lábfejemre támad a székről lelógó ing mögül, kiváló önbizalomcsökkentő, amikor sanda pillantásokkal méreget a galéria tetejéről, csak akkor bújik hozzánk, ha kedve szottyan hozzá, a simogatástól általában menekülhetnékje támad, és persze Buster Keaton-i humorbombával ér fel tökéletesen merev, mimikamentes pofácskája.

A tej

Caci néhány hónapos korában rendszeresen tehéntejet ivott. Akkoriban nem bogarásztunk a neten, régi hiedelmekre és tapasztalatokra támaszkodtunk. Emlékszem, gyerekkoromban szántam is kinti macskáinkat, mert „csak” vizet kaptak a szüleimtől. Azt hittem, a család őrajtuk akar spórolni, de persze nem így volt. Első mítoszirtás: a macskáknak a tej csak a rajzfilmekben tesz jót, hiába cuppannának rá a valóságban is. Bár pici korukban szükségük van az anyatejre, a szoptatási időszak után a tejcukor lebontásáért felelős enzimek termelődése fokozatosan csökken, így a fehér folyadék nagy mennyiségben komoly bélrendszeri panaszokat okoz nekik. A víz viszont nagyon fontos, akkor is, ha többségük nehezen fanyalodik rá: bele kell törődnünk, hogy ők már csak ilyen kényes jószágok. A víztől jobban óvakodó macskáknak adjunk sűrűbben nedves tápot, és frissítsük a táljukat akár naponta többször is. Mici tejet sosem kapott, a vizet pedig érdekes módon nem a táljából, hanem a viráglocsoló kannából szereti elfogyasztani. Még érdekesebb módon onnan is csak akkor, ha az a szekrény tetején áll.

A kaja

Az etetéssel kapcsolatban is sok a tévhit. A nagyanyám rendszeresen csirkefarhátat dobott az udvarra, egyik macskatartó barátom kizárólag nedves tápot használ, a másik a reggeli után egész nap hagyja nyávogni éhező macskáját. Második mitoszírtás: a macskáknak nem elég naponta egyszer kiszórni a hatalmas porciót, aztán otthagyni, hogy érjék be ennyivel. Inkább etessük meg őket naponta kétszer, vagy akár többször is, mivel az emésztésük lényegesen gyorsabb, mint a mienk: a táplálék 12-24 óra alatt végighalad a beleiken, szemben a mi 30 órától öt napig tartó belső folyamatainkkal. Ezt rendszeresen tapasztalom, amikor Mici hajnali háromkor jókora puffanással landol az ágyunkon, hogy így figyelmeztessen: most már igazán harapna valamit.

A Whiskas például ezért próbálja meg azt a tápláléktípust utánozni, amelyet az állatok ösztönösen választanának maguknak, és a Waltham Állattudományi Intézettel közösen dolgozva fejleszti ki nedves és száraz tápjait. Harmadik mítoszirtás: Nagyanyám valószínűleg nem tett meg mindent a kertbe kihajított csirkefarháttal. A színhúsok közel sem tartalmaznak mindent, amire a cicáknak szüksége van, ezért nem is érdemes őket kizárólag marhával vagy farháttal tömni. Inkább fehérjékben gazdag ennivalóra van szükségük, amiket kiegészíthetünk szénhidráttartalmú tápanyagokkal: a cicák szőre így sokkal fényesebb lesz, és nő az energiaszintjük is. Mivel a macskáknak megvan az a furcsa szokásuk, hogy időnként szívesen hánytatják magukat – ez azért van, mert mosakodás közben lenyelik a nyelvükre tapadó szőrt, az pedig gumókat alkot a gyomrukban -, az étkezéseket érdemes desszertként hányatásra alkalmas macskafűvel megkoronázni. Nálunk minden virág és szobanövény magaslati pontra van pakolva, hogy a macska ne érhesse el, így lett Mici fűfüggő: el tudok ugyan képzelni élvezettelibb pillanatot is annál, mint hogy reggel a fürdőbe lépve forró hányás folyik ki a lábujjaim között, de hát tudom, hogy jót tesz neki.

Nézd meg a galériában különleges cicatetkóinkat!