Miért nem mondom gyakrabban a lányaimnak, hogy szépek?

Borítókép: Miért nem mondom gyakrabban a lányaimnak, hogy szépek? Forrás: Getty Images
Amikor megszülettek az iker kislányaink - ahogy a legtöbb szülőnek a gyermeke – ők voltak a legszebb babák a számunkra és azóta is többször csodálkozunk rá az Apukájukkal egymás között, hogy milyen gyorsan nőnek, milyen nagyok már azokhoz a pici babákhoz képest, akiket hazahoztunk annak idején a kórházból és milyen szép lányok lettek. Mindennek ellenére nem mondhatnám, hogy túl sokszor mondjuk meg nekik, hogy milyen szépnek tartjuk őket.
Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy nem szeretném, ha a kislányaink megfelelő magabiztossággal rendelkeznének vagy nem dicsérnénk meg őket mire felnőnek, de máshogy közelítem meg ezt a dolgot.

Folyamatos önbizalomhiánnyal küszködő kamaszként, tudom, hogy mennyire fontos, hogy megerősítést és visszajelzést kapjanak tőlünk, de felnőtt nőként, már azt is tudom, hogy az egészséges önbecsüléshez és magabiztossághoz nem a legfontosabb, hogy valaki szépnek lát-e minket.

Az ikertestvéreket egész élétük során különleges figyelem kíséri őket. Ha valahol ikreket látunk - bár manapság már egyre megszokottabb dolog az ikresség – még mindig rácsodálkozik az utca embere két egymásra nagyon hasonlító gyermekre, de akár még felnőttre is.

Így van ez a kislányaimmal is. Már egészen pici koruktól fogva „látványosságnak” számítottunk akárhová mentünk velük, mindenhol odajött hozzánk valaki, és érdeklődött felőlük. Az emberek java még mindig különleges dologként tartja számon, ha ikreket van szerencséje látni és sokan ehhez mérten néha bizonyos határokat átlépve tolakodóan is viselkedik. Ahogy kislányaink növekedtek, úgy lettek egyre cukibbak az emberek szemében, és úton útfélen mindenki dicsérte őket, hogy milyen aranyosak, az utóbbi időben pedig, rendszeresen megkapjuk idegenektől, hogy milyen szépek.

Mint az édesanyjuk, hazugság lenne azt állítanom, hogy nekem nem esnek jól ezek a bókok, hiszen nagyon büszke vagyok a lányokra, de olykor elgondolkodom azon, hogy a pici koruktól őket körülvevő különleges és kitüntetett figyelemnek egyszer nem lesz e negatív hatása rájuk nézve.

Mert egyszer a lányok felnőnek és már nem lesznek a szó-szoros értelmében cukik, és megeshet, hogy teljesen más utakon, különválva élik majd a felnőtt életüket, így pedig a különleges ikres figyelem is véget ér majd.

Nem szeretném, ha azt hinnék ők csak azért különlegesek, mert ikrekként jöttek a világra, és ketten együtt szépek.

Így amellett, hogy megdicsérjük őket, ha ügyesek, igyekszem minél többször elmondani nekik, hogy lehetnek külön-külön is különlegesek és tehetségesek, hogy nem csak attól lehetnek magabiztosak, hogy kapnak e erre visszajelzést a külvilágtól, hanem az számít, hogy meg merik valósítani az álmaikat, bátran belevágnak új dolgokba, teljes szívvel szeretnek valakit, azzal foglalkoznak, amit szeretnek, úgy élnek, ami őket boldoggá teszi, és a tükörbe nézve ők magukat szépnek látják, mert teljesnek érzik magukat, úgy ahogy vannak!

Ha tetszett a cikkünk, nézd meg a galériánkat is, amelyben tuti válaszokkal készültünk, ha van legalább egy unatkozó gyermeked otthon!