"Bosszantó, amikor a szomszédod valami olyasmit tesz, amivel kibillent a mindennapjaidból. Ám az még ennél is rosszabb, amikor ez elől még el se tudsz menekülni. Elmesélem, mi hogy jártunk" – kezd bele történetükbe Márti, aki egy anyukás fórumon öntötte ki a lelkét.

"A helyzet az, hogy elképesztő szélcsengőt akasztottak ki az egyi fájukra a szomszédaink nemrégiben. Természetesen a saját kertrészükbe, mégis olyan, mintha a miénkben csengene-bongana az a vacak.

Igyekeztem nagyon udvariasan megközelíteni a problémát; fogtam magam, átcsöngettem hozzájuk és nagyon szépen megkértem őket arra, hogy legyenek szívesek leszedni a bosszantó kolompjukat (persze nem egészen ezekkel a szavakkal megfogalmazva). Na de ne arra kis, finoman csilingelő cuccra gondoljatok. Esküszöm, ezt még Mike Oldfield is megirigyelné…

Meglepően ellenséges fogadtatásban volt részem, annyit viszont még így is sikerült elérnem, hogy pár méterrel odébb telepítették a zajforrást. Ez persze mindössze arra volt jó, hogy továbbra is ugyanúgy hallom, halljuk, csak talán ritkábban. Amikor másodjára is átmentem - hogy ismét csak udvariasan ezt is szóvá tegyem - elszabadult a pokol; a szomszédok agresszíven nekem estek és zaklatással vádoltak. Majd rám csapták az ajtót és azóta szóba se állnak velünk.

Emiatt nem tudjuk nyitva hagyni a hálónk ablakát éjjelente; ami mondhatom, milyen kellemes így nyáron. Egyáltalán azt is hatszor meggondoljuk, kiüljünk-e a kertbe. A helyzet rendkívül frusztráló, tehetetlennek érzem magam. Lehet, hogy sokak szemében ez érthetetlen nyafogás és csak egy hisztis nőt látnak, aki unalmában raplizik egy kis csingilingi szélcsengő miatt. Az én szememben ez viszont már kimeríti a csendháborítást; tönkre teszik vele a mindennapjainkat.

Ti mit tennétek hasonló helyzetben?" – dobta be a kérdést az elkeseredett Márti.

Tipikus Murphy törvénye helyzetek a jószomszédi (v)iszony jegyében