"Na ne hülyéskedj már! Ezt pont nekem mondod? A két gyerek, a munka és a háztartás mellett szerinted én mennyire vagyok fáradt? Bármelyik percben elalszom, akár állva is, kérés nélkül! Neked nincsenek gyerekeid, szóval fogalmad sincs arról, milyen ez az egész. Egy rémálom – ütötte meg a fülemet a minap ez a pár mondat; valahol mögöttem; a pénztárhoz kígyózó sorban álldogálva. Egy látszólag is tényleg lestrapált, negyven pluszos nő tromfolta le így az ismerősét. Felteszem, neki nincs gyereke.

Szerintem egy ilyen kijelentés majdnem olyan meggondolatlan és megalázó, mint egy frissen szült anyukát például azzal piszkálni, hogy miért tápszerrel eteti a babáját - ahelyett, hogy szoptatna. Nem gondolom, hogy szülőnek kellene lennem ahhoz, hogy kimerültnek érezhessem magam. Nekem például olyan, "láthatatlan" krónikus betegségem van, ami folyamatos fájdalommal jár. Idegörlő, végtelenül kimerítő ez is, nagyon sokszor.

De már leszoktam arról, hogy ismeretlenekkel beszélgessek a témáról; miután jó párszor azt is a fejemhez vágták; mit tudhatok én az igazi fájdalomról, amikor nem is szültem. Az én fájdalmam, kimerültségem hol is lehetne ehhez képest, hiszen még csak értelme sincs; mert nem „produktív”, nem segít gyermeket a világra.

De tudnék még mesélni. Egyszer a kórházban hallottam, amikor egy nővér azzal hárította az autóbalesetben medencéjét tört, fiatal lány panaszait, hogy az semmiség a szülési fájdalomhoz képest. "Ha azt hiszed, ez a fájdalom, nagyon tévedsz. De majd átéled te is a szülőszobán" – mondta neki.

Nos, erre csak annyit tudok mondani, hogy én megértem. Őszintén megértem, hogy szülőnek lenni nem egyszerű. Mert bár saját gyerekeim nincsenek, a testvéreimnek például vannak. Úgyhogy annyira azért belelátok a dolgokba, hogy tudjam tisztelni, elismerni, amit a nővéreim is megtesznek nap mint nap a kicsikért, a családjukért. Elfogadom így azt is, hogy teljesen valósak az érzéseik; amiket semmiképpen sem kérdőjeleznék meg. DE.

Nincs gyerekem, valóban. Nálam viszont nyugodtan beszélgethetünk a témáról. Ugorj át, csüccs le a fotelben! Nyugi, a ropimaradék és a nyálfolt, amire esetleg ráülnél, csakis az enyém lehet" - zárja ironikusan a mondandóját a gyermektelen nő.

Kíváncsi vagy, mik a leggyakoribb félreértések, amik a gyermektelen nőket övezik? Galériánkból megtudhatod!