Karanténpszichológia: ne azon őrlődj, meddig fogod még kibírni! Csakis az adott napra fókuszálj

Borítókép: Karanténpszichológia: ne azon őrlődj, meddig fogod még kibírni! Csakis az adott napra fókuszálj Forrás: Pixabay.com/Engin Akyurt
Bár idén már nagyon is tudtuk, mi vár ránk, ez közel sem jelenti azt, hogy sokkal könnyebb lenne elviselni a vírus által szétdúlt mindennapjainkat, a visszatérő szigorításokat; sőt. Sokank belefásultunk, motiválatlanok vagyunk; mert már végképp nem tudjuk, mi lesz holnap, a jövő héten, vagy egy hónap múlva. A nehézségek átvészelésében segíthet viszont az a néhány tipp, amit te is kipróbálhatsz azért, hogy a mentális egészséged se menjen rá a járványra.

Képzeld el, hogy a nappaliban levő nagy asztalotok lapja üvegből van, s ennek van több lába, ami a stabilitást adja. Ezt a hasonlatot az életünkre kivetítve úgy értelmezhetjük, hogy az egyik láb, - vagy ha tetszik tartópillér - a munkánk, a másik a családunk (szüleink, testvéreink), a harmadik a barátaink, a negyedik a hobbink és a többi: mindazok a dolgok, értékek, szokásrendszerek; amelyekre korábban támaszkodtál. Ezeket a lábakat „ütötte ki” az asztal alól egy évvel ezelőtt, egyik pillanatról a másikra a koronavírus járvány.

A tartópillérekből hirtelen csak kettő maradt; a szűk család, akivel és maga a lakás, amiben élsz. Ha így vesszük, nem csoda, hogy az üvegasztal kibillen a stabilitásából és inogni kezd; valamelyest mindannyian így vagyunk ezzel – mondja Győri Ildikó pszichológus, aki magánemberként és munkája kapcsán már a COVID első hulláma alatt szintén megtapasztalta, hogyan alakította át egyik napról a másikra a koronavírus az életünket. A szakember naptára egyik pillanatról a másikra kiürült; és céges események tervezgetése helyett hirtelen arra kellett áttérnie, hogyan készítse fel a klienseit az ismeretlentől való félelemre.

Az emberi agy nagyon érdekesen van behuzalozva: vagy ugyanis egy úgynevezett hüllőagyi része, ami azonnal bekapcsol, ha az ember kilép a komfortzónájából. Pontosan ezt éljük, ez történik a jelen helyzetben is, legalábbis a legtöbbünkkel. Nem járhatunk be a munkahelyükre dolgozni, sokaknak már nincs is hova, mert a vírushelyzet miatt elvesztették az állásukat. A gyerekek otthonról tanulnak, nincs iskola, az ovisok is otthon. Támasztékok nélkül maradtunk, a régi normális megszokott keretrendszere kicsusszant a lábunk alól. Ebben a felfordult helyzetben nagyon is valószínű, hogy a hüllőagyunk működésbe lép - mutat rá a pszichológus.

A hüllőagy, azaz agytörzs az emberi agy legmélyebben fekvő, legősibb és legprimitívebb része, melynek elsődleges feladata a túlélés biztosítása. Zsigerből „cselekszik”, s innen indul ki az „üss vagy fuss” stresszválasz, sőt a pánikos reakciók is. De akkor is ez az agyterület kapcsol be, ha elönt bennünket a düh vagy félelem, és fizikálisan is egyből a másikra támadunk.

Leegyszerűsítve ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mint amit az ősember érezhetett, amikor hirtelen tíz mamuttal találta magát szembe - mondja a szakember. Három lehetősége volt ott és akkor: üt, fut, vagy lefagy. De miután a karantén miatt mi nem igazán tudunk elfutni a helyzet elől; marad az összetűzés a környezetünkkel: ők azok a típusú emberek, akiknél az az „üss” funkció kapcsol be. Türelmetlenek, ingerültek lesznek s ezt gyakran próbálják meg az interneten levezetni, például durva kommentek formájában. Akik kereket oldanának, ám ezt most nem tudják kivitelezni, ők azok, akik hajlamosak lesznek belesüllyedni a félelembe. A helyzetből adódóan nem tudják, nem akarják kiengedni magukból az ijedtséget, ilyenkor fordulhatnak elő a pánikos reakciók is.

Ám ha sikerül a lehető legkisebbre csökkentenünk a pánik lehetőségét, ezek kockázatát is minimalizálhatjuk.

A harmadik típus pedig - aki a mamutok láttán lefagy – az, aki elveszti a motivációját. Utóbbi a gyerekeken is megfigyelhető.

Az adott napra fókuszálj, mert ez az, amit még uralni tudsz

Ha a mentális egészség szemüvegén nézzük a mai világot, innen szemlélve is a feje tetejére állt minden. Egyik napról a másikra korlátoztak minket a szabad mozgásunkban, a napi rutinunkban, az életünk minden területén. Az pedig, hogy egy év elteltével még mindig nem tudni biztosan, mennyi ideig tart még mindez; sokakban folyamatosan táplálja a pánikot.

Elvesztettük a kontrollt a mindennapjaink fölött, nem tudjuk mi lesz holnap, a jövő héten, vagy egy hónap múlva. Nem látunk előre.

Ezért is nagyon fontos, hogy próbáld meg visszahelyezni oda a kontrollt, ahol tényleg tudod azt gyakorolni, amire ráhatásod van: a saját lakásodra, a saját családodon belüli dolgokra, illetve az egy napon belül dolgokra. Arra fókuszálj, hogy ma mit fogsz csinálni, a mai napot tervezd meg, hiszen ez az a szint, amit jelen pillanatban átlátsz, amit uralni tudsz. A mindennapos túlélést a tudatos tervezés, de akár a naplóírás is segítheti, A napirend írásával és követésével ugyanis megmutathatod magadnak, hogy a kontroll a napjaid felett igenis a te kezedben van, aminek köszönhetően a gondolataidat is eredményesebben irányíthatod.

Mindig csak arra az adott egy napra helyezd a hangsúlyt, s még egy nagyon fontos tanács; tedd félre a korábbi hit, értékrendszereket is; mert azok most nem működnek. Olyasmikre gondolok, mint például az; hogy egy férfi nem beszél az érzelmekről. Azok, akik tudnak beszélni az érzelmeikről, stabilabban tudják átvészelni ezt a nehéz időszakot.

Képzeld el úgy magad, mint egy mobiltelefon, amiből hiába van a legmenőbb verziód, ha lemerül, nem fogod tudni használni. Hiába van sok funkció, amíg nem töltesz rajta, nem fog tudni semmit. Ugyanez igaz a mentális egészségünkre, ha teljesen lemerítjük magunkat, nem fogunk tudni működni.

Mert mindenki el fog fáradni, ki fog merülni. A kérdés csak az, hogy mennyire, és milyen gyorsan regenerálódik, töltődik fel. Szükség van egy új motívumra, vagy segítséget kell kérni, mindenkinek: legyen az egy virtuális kávézás a barátokkal, vagy egy séta egyedül az erdőben. Mindegy, hogy mi, a lényeg az, hogy kedve legyen hozzá és szívesen csinálja – teszti hozzá Győri Ildikó.

Használd tudatosan a médiát!

Ebben a felfordult világban, az összeszűkült fizikai térben a szakember szerint az is nagyon fontos, hogy válaszd meg, kivel kommunikálsz, de szűrd meg nagyon azt is, hogy mi az a csatorna, amit beengedsz. Rémhír cunamik zúdulnak rád nap mint nap; és szinte másról se hallani, mint a járványgörbéről, vakcinákról, fertőzöttségi adatokról, halottakról, lélegeztető gépre kerültek számáról. S persze mondhatjuk, hogy a nagyszüleink is túlélték a II. világháborút, és sokkal nehezebb helyzeteket vészeltek át; ám az is igaz, hogy rajtuk nem volt ez a hihetetlen nagy nyomás, amit manapság a média rak ránk. Nagyon fontos tehát, hogy a saját nyugalmad érdekében próbálj meg tudatos médiahasználó lenni: csak akkor hallgass, olvass híreket, amikor tényleg ezt akarod és ezt is korlátozd, lehetőleg napi kétszer 10 percre.

Galériánkban olyan könyveket ajánlunk, melyek segíthetnek kiszakadni a mindennapokból