Kárai Boriska: "A legfelszabadítóbb táncélményt a néptánc adja számomra, ebben találtam meg igazán önmagam”

Borítókép: Kárai Boriska: "A legfelszabadítóbb táncélményt a néptánc adja számomra, ebben találtam meg igazán önmagam” Forrás: Antal László
A tánc az élet csodálatos ajándéka. Egyszerre felszabadító örömforrás és lehetőség az önkifejezésre. De vajon milyen lehet az, ha az ember hivatásává válik a tánc és ezer szálon át- meg átszövi a mindennapjait? Kárai Boriska táncművésszel, tánctanárral beszélgettünk.

Mikor döntötted el, hogy ezt a pályát választod?

11 éves koromban kezdtem el táncolni. Persze, mint sok gyerek, előtte én is több mindent kipróbáltam, de semmihez sem volt igazán kitartásom. Talán az áttörést az hozta meg, amikor az első év végi táncgálámon a színpadon álltam és magával ragadott a reflektorfény, a füst, a zene és a tánc egyvelege. Egészen elképesztő érzés volt, mikor az egész éves munkának beérett a gyümölcse és a közönség tapsolt. 15 éves lehettem, amikor gyerekként a szárnyaimat bontogatva elkezdtem koreográfiákat csinálni és kisebbeket is tanítani. Ekkor már nem foglalkoztatott semmi más a táncon kívül. 18 évesen felvettek a Magyar Táncművészeti Főiskolára, utána pedig elkezdtem szabadúszó táncosként, illetve tánctanárként dolgozni.

Persze ez így nagyon egyszerűen hangzik, de ennél rögösebb volt az út.

Talán mára mondhatom azt így, 30 évesen, hogy hálás vagyok azért, ami eddig megadatott, és szerepelhettem olyan produkciókban, előadásokban, filmekben, amikre büszkén tekintek vissza majd és már nem vágyom elérhetetlen dolgokra.

Forrás: Antal László

Csík Jánossal is dolgozol, de láthatunk modern darabokban, az Operettszínház produkcióiban és a Lovas Színházban is. Melyik stílus áll a legközelebb hozzád?

A Nemzeti Lovas Színház volt az első olyan színház az életemben, ahol megtanulhattam és átláttam hogyan működik a színház intézménye a valóságban. Itt tánckarvezető is voltam egy ideig. Öt év után éreztem úgy, hogy máshol is szeretném kipróbálni magam és jött egy lehetőség, amit meg is ragadtam. Az Operettszínház művészeivel dolgozhattam a Szép nyári nap című musicalben, illetve a Rómeó és Júliában a Papp László Sportarénában. Azt hiszem, az utóbb említett előadás volt a legkülönlegesebb és legnehezebb munka, mert előadás előtt néhány órával kiderült, hogy egyik kolléganőm lebetegedett és rengeteg számban kellett helyettesítenem az amúgy sem könnyű, de csodálatos darabban.

Elképesztő élmény volt, amikor több mint tízezer ember őrjöngő tapsviharában táncoltuk a Lehetsz király című számot az előadás legvégén.

Csík Jánossal három éve kezdődött a közös munkánk, amikor az akkori barátommal álmodtunk egy nagyot, miszerint a Mezzo zenekarral dolgoznánk együtt. A néptáncot és a modern stílusokat (swing, jazz- és showtánc...) ugyanúgy ötvöztük és ötvözzük ma is a koreográfiákban, ahogy a zenével teszi Csík János és a Mezzo is.

Forrás: CSJéaM Kulturális Központ Tokaj

A néptánc újdonság volt számodra?

Igen, tulajdonképpen ezen a ponton lépett be az életembe a néptánc, előtte sosem foglalkoztam vele és nem is igazán tetszett. Ahogy elkezdett bővüli a tudásom, még többet akartam belőle és ma már a legfelszabadítóbb táncélményt a néptánc okozza számomra.

Maga az endorfin löket.

Így azt mondhatom ebben a produkcióban találtam meg igazán önmagam, hiszen egy régi és egy új "szerelem" találkozik a táncokban - ez alatt azt értem, hogy a már jól ismert táncstílusaim mellett el kell(ett) hagynom a komfort zónámat a néptánc által, de ennek boldogan teszek eleget.

Egy átlagos héten mennyi edzés, próba vár Rád?

Ha előadásra készülünk, akkor van, hogy a hét minden napján próbálunk. Sokszor hónapokon át reggeltől estig. Például ha színházi premier darab készül. Nem lehet pontosan megmondani, mikor mennyit próbálok, sokszor azon a héten vagy előtte nap derül ki, hogy alakul a másnap. Elég nehéz így az életet előre tervezni, amit az is nehezít, hogy a szülővárosomban Orosházán is tanítok művészeti iskolában heti 2-3 nap, mint moderntánc pedagógus. Rengeteget ingázok az országban, néha úgy néz ki a hetem, hogy egyik nap még Veszprémben van előadásom, majd Mórahalmon, néhány nappal később Komáromban, a köztes időben pedig itt, Orosházán tanítok. Különböző társulatok, különböző darabok és benne különböző feladatok, így sosem unatkozom. Azt mondják: válassz olyan munkát, amit szeretsz, és soha életedben nem kell dolgoznod.

Így azt mondhatom ebben a produkcióban találtam meg igazán önmagam, hiszen egy régi és egy új "szerelem" találkozik a táncokban - ez alatt azt értem, hogy a már jól ismert táncstílusaim mellett el kell(ett) hagynom a komfort zónámat a néptánc által, de ennek boldogan teszek eleget.

Egy átlagos héten mennyi edzés, próba vár Rád?

Ha előadásra készülünk, akkor van, hogy a hét minden napján próbálunk. Sokszor hónapokon át reggeltől estig. Például ha színházi premier darab készül. Nem lehet pontosan megmondani, mikor mennyit próbálok, sokszor azon a héten vagy előtte nap derül ki, hogy alakul a másnap. Elég nehéz így az életet előre tervezni, amit az is nehezít, hogy a szülővárosomban Orosházán is tanítok művészeti iskolában heti 2-3 nap, mint moderntánc pedagógus. Rengeteget ingázok az országban, néha úgy néz ki a hetem, hogy egyik nap még Veszprémben van előadásom, majd Mórahalmon, néhány nappal később Komáromban, a köztes időben pedig itt, Orosházán tanítok. Különböző társulatok, különböző darabok és benne különböző feladatok, így sosem unatkozom. Azt mondják: válassz olyan munkát, amit szeretsz, és soha életedben nem kell dolgoznod.

Szerencsés vagyok, hogy ez megadatik nekem.

De az is lehet, hogy mindezt a makacsságomnak köszönhetem, hiszen más verziónak esélyt sem adtam.

A hétköznapjaidat mennyire határozza meg a hivatásod?

A hétköznapjaimat elég nagy mértékben befolyásolja az, amivel foglalkozom. Sokszor elég egy zene vagy egy érzés és elindulnak a gondolataim, hogy mit szeretnék megvalósítani, alkotni, azt hogyan és miként, kivel tudom véghez vinni. Van, hogy elmerengek otthonról vagy sétálok az utcán és áramlanak a megvalósítandó mozdulatok, képek a fejemben. A tánc mellett fotózással is foglalkozom, amit szintén a gyerekkoromból hoztam magammal. Ez egy másik művészeti ág, amiben feltöltődhetek, alkothatok, hiszen itt is főleg emberekkel foglalkozom.

Forrás: Kárai Borbála saját fotója

Mindig törekszem arra, hogy ne legyenek átlagosak a képeim, hogy abból a szemszögből mutassam meg a kamerám előtt álló személyt, ahogy talán még ő maga sem gondolta volna. Büszke vagyok arra, hogy tavaly különdíjas lett az egyik képem egy neves versenyen.

Hol találkozik a fotózás és a tánc? Milyen jellegű képeket készítesz?

Számomra nincs egyik a másik nélkül, hiszen a tánc sokszor befolyásolja a fotózáshoz használt látásmódomat és ez fordítva is igaz. Sokszor csak egy kép él a fejemben, hogy mit szeretnék ábrázolni a színpadon és az addig vezető utat a táncmozdulatok adják. Nagyon sokat tanulok a két művészetből, amit így egymásba fűzve alkalmazok.

Mindeközben gyerekeket is oktatsz. Kiszúrod a tehetségeket?

Hosszú évek tanítása során többször találkoztam már tehetséges tanulókkal, de nagyon kevés közülük, akinek a tehetsége mellé párosul olyan szorgalom és hivatástudat is, hogy elhatározza magát erre a pályára. Szerencsére jó kapcsolatom van a diákjaimmal, így nem félnek megosztani velem illetve segítséget kérni tőlem, ha a táncművész pályára szeretnének lépni. Most két ilyen lányt tanítok és

mindkettőjükben látom a régi önmagat is, azt a tüzet és az akaratot, ami nélkül nem érdemes belevágni.

Tehetség nélkül nem lehet nekivágni, de megannyi más hozzávaló kell ahhoz, hogy valakiből táncos legyen és hivatásának tudhassa azt.

Mit tanácsolnál annak a fiatalnak, aki most szeretne elindulni a táncművészeti pályán?

Ha csak egyet tanácsolhatnék, az az lenne, hogy kövesse a szívét és tartson ki az álma mellett. Rengeteg buktatója van ennek a foglalkozásnak, de ha megtapasztalja, mennyire csodálatos a színpadon állva a zúgó tapsvihart hallani, vagy látni, amikor a fejében elképzelt koreográfiája életre kel hús-vér emberek által?! Nos, ezek azok a varázslatos pillanatok, amik továbblendítenek a nehézségeken.

Hol láthatnak legközelebb a nézők?

Legközelebb február 17-én leszek látható Kecskeméten a Csík János és a Mezzo - Gyémántból kalitkát lemezbemutató koncertjén.

A szerzőről

Azt vallom, hogy minden pillanata és megnyilvánulása értékes az életnek. Meg azt is, hogy nehéz helyzetekben is meg lehet találni a fogódzókat, amelyek kisegítenek a gödör aljáról. Ilyen fogódzó lehet egy baráti beszélgetés, egy kellemes zene vagy éppen egy igazi, tartalmas szöveg elolvasása. Olyané, amely érzelmeket vált ki belőlünk, ami megérinti a bensőnket.

Az emberi dolgok érdekelnek. Legyenek nagyok vagy egészen aprók.

Ha Téged is, kövesd az oldalamat ITT!

Vagy írj nekem IDE!

Olvass tovább! A lenti galériánkban olyan megunhatatlan, táncos filmeket mutatunk, amiktől azonnal felpezsdülsz!