Ha azt gondoltuk, hogy az egy évvel ezelőtti karantén lehet a legnehezebb, nehéz megtalálni most a megfelelő szavakat, formába önteni a gondolatokat és érzéseket, amikor nagyjából ugyanott tartunk, mint ahol elkezdődött ez az egész kálvária. Kicsit dejavu érzése van az embernek. Ha ez egy rossz álom, akkor mikor fogunk felébredni?

Tegnap óta sok véleményt volt lehetőségem meghallgatni és bevallom, hogy félek. De lassan nem a vírustól, ami tény és való, létezik és fertőz, de ezen kívül attól is féltem az embereket, hogyan fogják lelkileg átvészelni újra ezt az időszakot. Arról pedig már nem is teszek említést –pedig igencsak fontos lenne - , hogy mennyi embernek adja be a végső döfést a vállalkozásában, üzletében, megélhetésében az újabb megszorítás.

De azt is szomorú látni, hogy az elmúlt hónapok hatására hogyan leszünk még inkább bizalmatlanok és elszigeteltek egymástól. Hogyan zárkózunk be nem csak az otthonainkba nem csak a vírus, de az emberiség elől is. Hogyan megyünk egymásnak névtelen kommentekben a közösségi média oldalakon, ha az oltások kerülnek szóba vagy bizonytalanodunk el ha szeretnénk megölelni egy családtagunkat.

Már nem csak arról van szó, hogy felvesszük a maszkot és kezet mosunk, hogy másfél méter távolságba beszélgetünk a szomszéddal az utcán. Hogy szobabiciklit rendelünk, mert bezártak a konditermek és mindent megrendelünk online, még azt is, amiről tudjuk, hogy semmi szükségünk nincs rá, vagy otthon a négy fal között igyekszünk tanárok, kollégák, szülők és házastársak is lenni valamilyen jól működő rendszer szerint. Lassan erőnkön felül, kiégve, kimerülve. Mert hónapok óta magyarázzuk magunknak, hogy az otthoni popcorn és egész estés film is van olyan jó, mintha moziban randiznánk és az online szerkesztőségi ülés is olyan csapatépítő energiákkal megáldott, mintha ott lennénk egymással szemben az irodában. De nem az.

Férfiak és nők tíz-, sőt százezrei érzik most azt, hogy kezd elfogyni az energiájuk, hogy nem bírják a nyomást és a megváltozott életmódot. Családi konfliktusok erősödnek fel, kapcsolatok sodródnak a szétválás peremére, édesapák igyekeznek helyt állni és eltartani a családjukat a hangzavarban, miközben a lurkók ugrálják őt körbe egy fontos zoom megbeszélés közben, amit melegítőnadrág és ing kombinációban vezetnek le videóhívással a bázisnak kinevezett kanapéról.

Mindeközben a nők és édesanyák 5 perc szünetet reményében a régi, csinos ruháikat simogatják a szekrényben, azon gondolkodva, hogy vajon túlzás lenne-e másnap magas sarkúban mosogatni. Aztán elvetik az ötletet, hiszen már maga az álmodozás is kész időpocsékolás a jelenlegi helyzetben, mikor helyette már az online oktatással, a leadandó munkákkal vagy a legkisebb óvodai felzárkóztatásával és a főzéssel, mosással, takarítással is lehetne foglalkozni.

Az elmúlt időszak olyan terheket ró ránk, amire nem lehetett felkészülni és máshogy pedig nem lehet, csak ha jó túlélők módjára, mintha Bear Grylls –től tanulnánk valamelyik új Netflixes interaktív sorozatában újabbnál-újabb taktikákat dolgozunk ki arra, hogy ezt most hogyan fogjuk végigcsinálni. Akár menütervezéssel, akár családi időbeosztással, akár kreatív játékokkal és mesenézéssel, akár otthon kivitelezett gourmet vacsorákkal, házi hajvágással, nagy társasjátékozással, rokonokat nagyszülőket és barátokat videóhívásban leinformálással: Hogy vagytok? Hogy bírjátok? és a reménnyel, hogy Hamarosan talán majd minden visszatér a régi kerékvágásba! Talán.

Ha nem is Bear Grylls ötletei a karantén kapcsán, de nézd meg galériánkat a tippekért, hogy könyebb legyen ez az időszak!