Az ikertestvérek közül az egyik mindig vonzóbb. Amikor Dorka bárhol feltűnt a darázsderekával, a hosszú loboncával és vonzó gribedlijével, én, a szemüveges okostojás árnyékká fakultam mellette. Dorka (aki félórával korábban született, mint én) harsány volt, nevetős, vidám, én pedig félénk és introvertált. Meg se nyikkantam, a fiúk rám se néztek. A szüleink őérte rajongtak, engem elkönyveltek okos, de furcsa különcnek.

Gimiben egy osztályba jártunk. Dorka élénk volt és intelligens, én szintén jó tanuló, de csendes. Csak a könyvek között éreztem jól magam, amíg ő diszkóba járt. Én a homályos szobák mélyére bújtam, ő pedig a sugárzó napfényt szerette. Nem sok közös témánk volt. Egyre kevesebbet beszélgettünk, egyre távolabb kerültünk. Az egyetem idejére majdnem teljesen elidegenedtünk egymástól.

Ő műszaki érdeklődésű volt, én a bölcsészkarra jártam. Kialakult a saját társaságom, amellyel véletlenül sem kereszteztük a testvérem útjait. Otthon külön szobát kaptunk, udvariasan beszélgettünk, ha kellett, de inkább nem érintkeztünk.

A huszonkettedik szülinapunkat mindketten a saját barátainkkal akartuk megünnepelni. Mit tesz isten, pont egy bárba sodort bennünket a véletlen. Képzelhetik, mit éreztem, amikor megláttam az én gyönyörű nővéremet a társaság középpontjában trónolni az aranyszínű ruhájában! Péntek este volt, minden bár tömve, esélyünk se volt a barátaimmal más helyet találni. Leültünk a lefoglalt asztalhoz, tartózkodóan intettem a tesómnak. Dorka, a társasági ember, persze rögtön odajött, csacsogott, nevetgélt, egyből elbűvölte a barátaimat. És pedig gyűlöltem őt. Az összes gyerekkori emlék rám szakadt: mint megfakult fényképek, vonultak el sorban a szemem előtt.

Dorka kapja a legnagyobb szelet tortát. Dorka kapja a kék párnát, ami nekem is sokkal jobban tetszik a zöldnél. Dorkába szerelmes Martin, akiért én is odavagyok. Dorkát bámulják a buszon, amikor Velencébe utazunk. Dorkát faggatja a rokonság, hogy mi a helyzet a fiúkkal. Dorka, mindig csak Dorka, én pedig a háttérben állok szemlesütve.

Egyik Martinit itta a másik után, és egyre harsányabb, egyre feltűnőbb lett. Az aranyszínű ruha alól elővillant a combja. Az arcán elkenődött a festék. A barátaim, akik eleinte el voltak varázsolva tőle, most már a fejüket csóválták. Na, akkor egy kicsit jobban éreztem magam. Nem szép öröm a káröröm, de – életemben először – boldogan átengedtem magam neki.

Aztán Dorka egyszer csak eltűnt.

Mikor nem került elő tíz perc múlva sem, rossz érzés fogott el. Eszembe villant egy nagydarab pasi, aki a bárpultnál ült, és folyamatosan fixírozta a testvéremet. Körülnéztem: őt se láttam sehol.

Mindjárt jövök, mondtam a barátaimnak, és elindultam a nővéremet megkeresni. A bár több szintes volt, tele részeg emberekkel, táncolókkal, sötét sarokban csókolózó párokkal. Dorkát nem láttam sehol.

Akkor ijedtem meg igazán, amikor felhívtam, és nem vette fel. Dorkához hozzá volt nőve a telefonja, még a vécére is mindig magával vitte. Kimentem a kocsmából, és szólongatni kezdtem.

A sötét, kihalt utcán egy kapualjban gyűrögette szegényt az a nagydarab pasi. Dorka védekezett, igyekezett eltolni magától, de törékeny termetével esélye nem volt a megtermett fickóval szemben. A fickó próbált az aranyszínű ruha alá nyúlni, a másik tenyerével pedig befogta a nővérem száját.

Egy pillanat alatt cselekedtem. Megálltam tőlük 2 méterre, higgadtan kikerestem a segélyhívót, megnyomtam a hívásgombot, és ráüvöltöttem a férfira.

– Most hívtam a 112-t! – és felé mutattam a telefont. – Látod? Azonnal engedd el!

A határozott hang és a rendőrséggel való fenyegetőzés hatott. A férfi hátralépett. Dorka lepottyant a földre, és elsírta magát.

– Jól van, nem kell pattogni… – mondta a pasi szinte védekezően, és elröhögte magát. – Mondd meg ennek a kis kurvának, hogy máskor ne öltözzön így, ha jót akar magának! – és elment.

Dorka zokogott. Leültem mellé, és átöleltem. A rossz érzések, a gyűlölet, a káröröm, a féltékenység egyszerre eltűntek. Csak a tesóm és én voltunk ott.

Mikor lecsillapodott, olyan jót beszélgettünk, mint már nagyon régen. Dorka válságba került. Az egyetem nem ment olyan jól, ahogy szerette volna, Laci, az aktuális pasi pedig dobta az exbarátnője kedvéért.

– Teljesen kivagyok. Istenem, de irigyellek a higgadtságodért! – sóhajtotta, majd rám nézett. – Tudtad te, hányszor akartam a gimiben olyan csendes és kedves lány lenni, akit mindenki szeret?

Nagyot néztem.

– De hát téged szeretett mindenki!

Legyintett.

– Ugyan. Te voltál az, akiről mindenki elismerően beszélt. Én csak a szép, de lökött lány voltam a béből. Látod, most is milyen helyzetbe keveredtem… veled sosem fordulhatna elő ilyesmi.

Ráébredtem, hogy az ikertesóm mindvégig hasonló érzésekkel küszködött, mint én. Elöntött a szeretet, és a megkönnyebbülés.

– Tudod mit? Menjünk haza, és aludjunk közös szobában, úgy, mint régen!

Elmosolyodott.

– Oké. De enyém a kék párna!

Valójában nem feltétlenül azért támadnak meg nőket, mert kihívóan öltözködnek. Bizonyíték erre a következő galéria: