Pár hónap alatt a maszk óriási, szélsőséges, sokszor politikai vagy világnézeti viták középpontjába került. A maszkviselés kimutathatóan lassítja a vírus terjedését és talán még a viselőjét is megvédi valamilyen szinten, ami azt is jelenti, hogy a közvetlen környezetedben élők, de a villamoson zötyögő emberek is nagy befolyással lehetnek az egészségedre.

A napokban egy kis létszámú közösségi színházi előadásban vettem részt. A bejáratnál mindenki már a kapu előtt, az utcán állva maszkot viselt. Az előadás egy ház udvarában volt, utána egy rövid beszélgetésre került sor egy belső térben, székeken és párnákon ülve. Itt is volt mindenkin maszk, csak helyszínen tartózkodó fotóson nem. Sokáig hezitáltam, hogy meg merjem-e kérni a fotóst, vegyen fel maszkot. Végül odamentem hozzá és nagyon kedvesen megkértem. Azt mondta, nincs nála, de pár perc múlva láttam, hogy felvett egyet. (Lehet, hogy mindig hordanom kéne a táskámban egy doboznyi sebészi maszkot.) Egy szó, mint száz, hogy rég nem éreztem magam ilyen biztonságban, mint ebben a környezetben, amiben a résztvevők mindegyike betartotta a szabályokat. Úgy éreztem, ami történik, az túlmutat a maszkviselés fizikai tényén (amit nyilvánvalóan egyikünk sem szeret, én sem). Mindenki kivette a részét a „vigyázzunk egymásra” projektből, és ez a „gesztus” adta a biztonságérzetet, sokkal inkább, mint a maszk maga.

De a világ tele van maszkellenes nézetekkel, kifogásokkal: „Dehát én nem fertőzök”, „Csalánba nem üt a ménkű”, „Nincs is járvány”, „Bepárásodik tőle a szemüvegem”, ismerjük az ilyet. Mindenkinek van olyan, akár közeli barátja vagy ismerőse, aki nem hajlandó feltenni a maszkot vagy csak tessék-lássák, úgy, hogy az orra azért kilóg belőle (amiről mindenki tudja, hogy pont annyit ér, mintha egyáltalán nem lenne rajta maszk). Ilyen helyzetben, ha kifejezed, hogy szeretnéd, ha felvenné a maszkot, legalábbis necces helyzeteket eredményez, olyan konfrontációkhoz vezethet, ami akár a kapcsolatotokat is befolyásolhatja. (Ha viszont nem szólsz, az meg az egészségedet befolyásolhatja, ugye. Meg az övét.) Egy amerikai terapeuta, Chevonna Gaylor háromlépéses stratégiát ajánl ezekre a kacifántos helyzetekre.

Nem, nem személyes ügy

Mielőtt még megkérnéd renitens ismerősödet, hogy vegye fel azt a fránya maszkot, tudatosítanod kell magadban, hogy a nézeteltérés köztetek nem személyesen rólad vagy róla szól. „Mindannyian védelmezőek vagyunk, ha a hiedelmeinkről van szó – mondja a pszichológus. – Fontos, hogy az emberek megértsék: nem ők az ellenség, hanem a vírus."

Mivel tehát a barátod vagy a barátnőd barátja vagy a főnököd vagy a szomszédod sem szereti, ha valaki megpróbál rést ütni a meggyőződéseiben, ezért nyilván védekező állásba helyezkedik, ha arra kéred, viseljen maszkot és még jobban ragaszkodik ahhoz, hogy fedetlen arccal járjon-keljen. Az egészből hatalmi harc válik, még ha kicsiben is és rögtön nem az egészségmegőrzés lesz a tét, hanem az, hogy „ki nyer”. Ezen a ponton pedig már sokkal nehezebb meggyőzni valakit, hogy viseljen maszkot, vagy ha mégis felveszi, akkor keserű szájíz marad utána.

Na de akkor mi a helyes megközelítés? Nézd a galériát: