Borítókép: Aki kitalálta, hogy 3 hónap legyen az iskolai szünet, elmehet a búbánatba! – olvasói levél Forrás: Canva (fizkes)

Aki kitalálta, hogy 3 hónap legyen az iskolai szünet, elmehet a búbánatba! – olvasói levél

„Aki kitalálta, hogy 3 hónap legyen az iskola szünet, elmehet a búbánatba!” – fakadtam ki egy közösségi oldal zárt csoportjában. Amit azután kaptam, azt nem tettem zsebre. Rossz anyának érzem magam, de hihetetlenül elfáradtam. Margit őszinte írása.

Tizenegy hét. Tizenegy kínzóan hosszú hét. Ha jobban belegondolok, nekünk 13, mert a tanév végét két beteg héttel zártuk. Egy 4 és egy 8 éves három hónapját lemenedzselni embert próbáló feladat. Mi terveztük, mi vállaltuk. Tudom. De ettől függetlenül még lehet baromi nehéz.

Amikor az ember minden apró sejtjével vágyik a gyermek után, végig gondolja, hogy mit vállal be. Tudja, hogy nem minden mézes-mázas, hogy lesznek nehéz napok, kihívások. De bevallom: ennek a véget nem érő nyáriszünetnek minden egyes napját nem képzeltem el várandósan.

Azt érzem, mintha augusztus 10. napjától az idő ólomlábakon járna. Vánszorog az idő, és soha nem lesz vége a nyár utolsó hónapjának.

Már minden játékkal játszottunk, minden könyvet kiolvastunk. Jártunk Horvátországban, lubickoltunk hazai standokon. Gyűjtöttünk kavicsokat, préseltünk virágokat, ültettünk, kertet gondoztunk, befőztünk, festettünk, rajzoltunk, vágtunk, ragasztottunk, gyurmáztunk, sütöttünk, erdőt-mezőt bejártuk, énekeltünk, táncoltunk, akadálypályát építettünk, megcsináltuk a nyárra kiadott házi feladatokat.

A gyerekek mostanra eljutottak oda, hogy unják az itthonlétet, belekötnek egymásba, fél napokat veszekednek. Vágynak a közösségbe. És nem leszek álszent. Én is vágyom már, hogy visszaálljon minden a maga rendjébe. Belefáradtam a gyerekprogramokba, abba, hogy naponta 5x kell ételt tennem az asztalra (már nem is tudom mit főzzek), és naponta 5x kell elpakolni a konyhában. A ház többi részéről már nem is beszélek inkább… Monoton anyarobot üzemmódban vagyok. Se a gyerekeknek, se a szülőknek nem jó ez így. Valahogy máshogy kellene elosztani a szüneteket, mert ez így bizony iszonyat fárasztó.

„Aki kitalálta, hogy 3 hónap legyen az iskola szünet, elmehet a búbánatba!” – fakadtam ki egy közösségi oldal zárt csoportjában. Amit azután kaptam, azt nem tettem zsebre. Rossz anyának érzem magam, de hihetetlenül elfáradtam.

Megkaptam, hogy minek vállaltam gyereket, ha nem bírok velük. Magamnak szültem őket.

Az a véleményem, hogy ez egy nagyon hibás hozzáállása a mai társadalomnak ehhez a kérdéshez. Régen a falu nevelte a gyereket. Mindenki figyelt mindenkiére. Az anyák kevésbé szakadnának meg, ha nem egyedül kellene megoldaniuk a mindenséget. Nem véletlen, hogy a nyugati társadalmakban csökken a népesség.

Kitartást kívánok minden fáradt anyának! Magamnak is.

A galériánkban egy fotóalbumba leshetsz bele, amit egy anya készített a nehéz pillanatokról.