Fábián Bori: "Az életfeladatom segíteni másoknak abban, hogy felismerjék az élet értékességét"

Borítókép: Fábián Bori: "Az életfeladatom segíteni másoknak abban, hogy felismerjék az élet értékességét"
Minél idősebb vagyok, annál inkább nem hiszek a véletlenekben. Illetve nyilván azáltal is, ahogy tapasztalom nap mint nap, hogy hogy tényleg mennyire nincsenek véletlenek. Fábián Bori se véletlenül írt rám pár héttel ezelőtt. Beszélgetésre invitált, pár olyan dolgot akart megmutatni, átadni nekem, mint a kronobiológiai elemzést, ami az ő életét már megváltoztatta. Picit szkeptikusan, de mégis kíváncsian mondtam neki igent. Az elemzés a szó pozitív értelmében sokkolt. Aztán a találkozásunk is. Amit Bori tud és ad, az nem hétköznapi. Ezért mindenképp szerettem volna bemutatni nektek őt, kedves olvasók, egy újabb nőt, akit az anyasága terelt az ő igazi útjára.

Mi a te... ne foglalkozásodat mondjunk most, szerintem jobban illik ehhez, amit te és ahogyan csinálod, a hivatás szó. Vagy tudod mit!? Szimplán így kérdezem: mit csinálsz te most? :)

Huh, nem könnyű megfogalmazni röviden. 😊 De ha mégis kellene, akkor úgy mondanám, hogy az évek során sok alternatív eszközt volt alkalmam kipróbálni, tapasztalni és ami igazán hívott, ami nekem sokat segített, azt meg is tanultam. Ezekkel az eszközökkel segítek most másoknak – főleg anyukáknak - jobban lenni. 😊

Mesélted, hogy pár éve még multis környezetben dolgoztál, teljesen más területen. Hogy jött ez a spirituális irány a te életedbe?

Ez így van, nagyon sokáig az volt az életem és nagyon élveztem is, majd 2013-ban a kisfiam születése után szépen, finoman, lassan ugyan, de éreztem, hogy valami más az, ami húz (szó szerint éreztem és érzem ezt a mai napig) aztán egyre konkrétabban jöttek a jelek, a segítők, az érzések, majd alakult úgy, hogy ma már ez az a hivatás, amit igazán, szívből és teljes boldogsággal csinálok. Ami egyébként

az életfeladatom is, segíteni másoknak abban, hogy felismerjék az élet értékességét, az élet továbbadásának tiszteletét, ez pedig ott kezdődik, hogy Ők jól vannak.

Sokaknál látom, hogy miután gyermek érkezik az életükbe, miután anyák lesznek, egész más irányt vesz az életük. Másba kezdenek – nyilván megváltozik az életünk a gyerek miatt, de hoznak is valamit, ami miatt mi is megváltoztunk. Te ezt hogyan érzékelted magadon?

Igen, mert valóban megváltozunk, és a legtöbb esetben jó irányba. Egyrészt azt gondolom, hogy azzal, hogy anyává – szülővé – válunk, egyben jobb emberekké is. Sokkal empatikusabban, türelmesebben, megértőbben és elfogadóbban vagyunk része a nagy egésznek, mint előtte. Véleményem szerint nincs más „iskola” mint a gyerekvállalás arra, hogy ezekben fejlődjünk. Ha másért nem, a gyerekünk miatt változunk, hogy jobb anyukája (vagy apukája) tudjunk lenni. Nálam is így kezdődött.

Sokan pedig azért váltanak, mert a darálós multi környezet mellett nem tudnak rugalmasak lenni vagy annyi időt a gyerkőccel tölteni, amennyit szeretnének. Persze itt általában van egy anyagi kompromisszum, de a legtöbb esetben mérlegelnek az anyukák és inkább a több minőségi időt választják a gyerekekkel.

Másrészt sok esetben felébred az emberekben az az igény, hogy valami ÉRTÉKET teremtsek vagy adjak. Amitől szebb lesz a világ, amitől könnyebb lesz az embereknek. Ugye jönnek itt akár a praktikus babaholmik, ápoló szerek vagy kiegészítők manufakturális készítése, aminek szintén saját tapasztalat az alapja. És jellemzően milyen szuper termékek ezek! Szóval

fejlődnek, és haladnak az úton az anyukák, és én maximálisan abban hiszek, hogy valami ilyesmi tevékenység a teljesség érzéséhez elengedhetetlen. Hogy minden nap tegyünk valami olyat, amitől jobb lesz a világ.

Amikor a családomnak megcsináltad a kronobiológiai elemzést, sok kérdésemre választ kaptam. Napokig dolgoztam fel a hallottakat. Neked milyen volt ez az „aha” élményed anno?

Uh, még mindig hidegrázós. 😊 Meghatározó élmény a mai napig. Előtte nekem már volt többször igényem arra, hogy valamilyen úton módon jobban megismerjem – először is – magam és próbálkoztam is ilyen-olyan eszközökkel de a kronó a maga jó értelembe vett egyszerűségével, átláthatóságával egyből betalált. Aztán emlékszem már a tanulása közben voltak olyan éjszakák, amikor alig aludtam, mert egész éjjel járt az agyam, számolgattam, kalkuláltam. Mindent és mindenkit meg akartam érteni a környezetemben, szülők, tesó, nagyszülők stb. Vitt az adrenalin.

Nekem anno az volt a nyomógombom, hogy a gyermekemet jobban értsem, mert éreztem, hogy az a reakció, az a habitus, amiből vele kapcsolatban is működtem – ugye itt volt 2-3 éves – nála nem működőképes, sőt. Olaj a tűzre. Huh kemény idők voltak ha most visszagondolok. Persze az a kor amúgy sem egy wellnessezés, de akkor is… Azáltal, hogy megismertem milyen Ő, hogyan tudok hozzá jól közeledni, milyen habitus az ami az övé és ha nem is könnyű nekem ez elsőre, jobb lesz ha elfogadom és eszerint viszonyulunk az apukájával hozzá…. ez volt egy nagy „aha” érzés. Persze nem mondom, hogy azóta nincs gubanc, de más sokkal simábbak a dolgok, hogy ismerjük egymás működését.

Neked ha ki kellene emelni egy dolgot miben segített a legtöbbet ez a tudás?

Juj melyiket is emeljem ki. Hát a fenti válaszomból kiindulva azt kellene, hogy a gyerekemmel a kapcsolatomat, de mégis azt mondanám itt, hogy a párkapcsolatunkban segített a legtöbbet. Érzelmileg mi teljesen máshogy működünk. Más a hőfok ahogy égünk, más a beszélgetésre a lelkizésre való igényünk, és ettől egyikünk sem jobb vagy rosszabb. Ennek a megértésében segített bámulatosan sokat, hogy láttuk leírva, hogy akkor tényleg ez miért is működik teljesen eltérően nálunk. IGEN talán ez a legnagyobb ajándék a kronótól. Nálunk is voltak – mint ahogy a legtöbb kisgyerekes családnál – mélypontok, de ki tudtunk jönni belőle sőt megerősödtünk a tapasztalások által, így jobban, táplálóbban tudjuk szeretni egymást.

Sok pozitívuma van ennyire megismerni magunkat, és egymást. De sokszor nem biztos, hogy jó, ha mindent tudunk. Van olyan, amit te mondjuk tudsz, látsz, de inkább nem mondod el?

De jó kérdés. Olyan nincs amit nem mondok el, de nem is látok mindent és ez szerintem sem baj. 😊 Sokan tartanak attól, hogy juj akkor most itt azt is látjuk ki meddig fog élni. Ezt határozottan szeretném leszögezni, hogy a lélek választott adottságokat és sorsfeladatot leszületés előtt - legalábbis én ebben hiszek - ezeket az információkat látjuk, de azt, hogy Ő meddig akar itt tanulni a Földön ami ahogy mondjuk a lelkek iskolája, rajta múlik. Szabad akarat működteti a folyamatokat.

A másik meg, hogy biztos sok nehéz sorssal, történettel találkozol. Egy nagyon mosolygós, pozitív személyiség vagy, biztos sok munkád van ennek megtartásában. Tudsz ilyen esetekben kívül maradni?

A legfontosabb, hogy én is visszatöltök, használom magamon is az eszközöket, hisz ha én nem vagyok jól nem tudok segíteni. Ez igaz bármely családi közösségre is, ha anyaként nem kapunk energiát (ki-ki honnan, nem a hogyan a fontos, hanem maga a feltöltődés) akkor nem tudjuk működtetni az egész gépezetet. És hiszek abban, hogy ez női privilégium.

Sok mindenben segíthetnek a férfiaink mellettünk és ezért nagyon hálásak is vagyunk nekik, de a lelki fészekrakáshoz, az ilyenfajta minőségi odafigyeléshez, jin energia kell. Fogjuk fel úgy, hogy ez a mi - egyik – varázsporunk, amit ha használunk, kiterjed az egész családunkra. Én sem hittem régebben, hogy ha én dolgozom magamon, az hatással van a körülöttünk levőkre is, de tényleg így működik…

Felnőttekkel és gyerekekkel is egyaránt foglalkozol?

Igen, főleg anyukáknak, pároknak, de sok esetben gyerekeknek is segítek. Sokszor, ha valaki olvassa a rajzteszt módszert a honlapomon, azt gondolja, hogy az csak egy gyerekeknél használatos gyakorlat, miközben tökéletesen használható felnőttek esetében is.

Hogyan tovább, mik a jövőbeli terveid?

Egyelőre nagyon élvezem, hogy egy jó ideje már egy üzlethelyiségben tudom fogadni a klienseket, eddig online dolgoztam és már nagyon vágytam egy kis kuckóra, ahol nyugalomban, személyesen meg tud történni az energiacsere. De, ami még nagyon tölt és szeretném minél többet művelni, az, amikor workshopokat tartok. Ezek szuper alkalmak a felemelkedésre, a csapat is tölti egymást, és én is mindig igyekszem úgy összeállítani az anyagokat, sok gyakorlati elemmel, hogy minden egyes résztvevőnek legyen olyan gondolat, amit haza tud vinni, és ezzel segítheti a szürke, nehezebb hétköznapokat.