Még kapható az ÉVA magazin aktuális, téli lapszáma, központban a slow life, a címlapon pedig a csodálatos Maráz Zsuzsanna ultrafutó! Kattints ide, hogy megtudd, hol szerezheted be a magazint, itt pedig akár online is megvásárolhatod!

Téli melankólia vagy depresszió?

Az évszakos depresszió rendszerint a tél elején kezdődik, és valamikor tavasszal múlik el, de ebben jelentős egyéni eltérések mutatkozhatnak. Miért lesznek rendszeresen ugyanabban az időszakban depressziósak olyan emberek, akik az év többi részében egyébként jó mentális egészségnek örvendenek? Nos, ezt senki nem tudja pontosan. Annyi azonban biztos, nem arról van szó, hogy az ember elszomorodik, mert vége a nyárnak, a jó időnek, a szabadságnak, és jön a hideg, meg az egyre sötétebb, szürkébb hétköznapok sora… No persze ettől a legtöbben tényleg szomorúak lesznek egy kicsit, de fontos tudni, hogy ha jó okkal szomorkodik az ember, az nem depresszió, nem pszichés zavar, hanem a világ legtermészetesebb dolga, amit mindenki jó néhányszor megtapasztal az élete során.

A depresszió viszont betegség. Egyik fő tünete a tartós levertség, mely hónapokon, sőt akár éveken át szinte mindennap jelentkezik, és a nap nagy részében uralja a hangulatot. A szomorúságot a reménytelenség és a belső üresség érzése kísérheti. A másik fő tünet a motivációhiány: az embernek semmihez sincs kedve. Még az egyszerű, mindennapi teendők is terhet jelentenek: felkelni az ágyból, felöltözni valóságos kínszenvedés. Az indítékhiány összefügg azzal, hogy a depressziós beteg elveszíti az örömre való képességét és az érdeklődését; amit nemrég még szívesen csinált, már nem vonzza. A depresszió tünete lehet még az egész napot átszövő álmosság, az energiahiány, valamint az összpontosítás nehézsége is. Téli depresszió esetén jellemző lehet, hogy az ember tovább alszik a szokásosnál, emellett megnő a szénhidrátéhsége, aminek következtében hízni kezd. Nem ritka a kétségbeesés, a bűntudat és az értéktelenség érzése sem.

Valóságos rémálom az egész, noha a tünetek súlyosságát illetően nagy különbségek vannak a betegek között. A depressziótól szenvedő embernek a környezete is szenved, ráadásul a kívülállók sokszor nem is értik, mi a baja az illetőnek: megvan mindene, mégis búvalbélelt. Ott vannak előtte a lehetőségek, csak lépnie kellene, és elérhetné ezt is, azt is, de ő nem és nem, csak passzívan, magába roskadva ül és kesereg. Néha elfogy a hozzátartozók türelme: „Más örülne, ha ilyen jó körülmények között élhetne! Szedd már össze magad!” No igen – ez az, ahogy nem lehet segíteni a depressziós betegen. Más módszerek viszont meglepően hatékonyak!

A fényterápia lehet a segítség?

A fényterápia alapgondolata egyszerű: ha a téli depressziót esetleg a nappalok rövidülése okozza, próbáljuk meg pótolni az elvesztett fényt! Ennek az ötletnek a tudományos háttere az, hogy a fény növeli az agyban a szerotonin nevű ingerületátvivő anyag szintjét. A szerotonin többek között a hangulat szabályozásáért is felelős, és ha túl kevés van belőle, az lehangoltsághoz vezet. Az illegális partidrog, az MDMA (más néven ecstasy) eufóriát előidéző hatásának egyik kulcseleme, hogy extrém mértékben megnöveli a szerotonin szintjét. Ennek a hangulatrobbanásnak az eléréséhez azonban az MDMA annyira kiüríti az agy szerotoninraktárait, hogy a kábítószer-fogyasztó az ecstasy használata után akár napokig is depressziós állapotba kerülhet. A fényterápia hatása természetesen nem ilyen drasztikus, és a célja csupán az optimális alá süllyedt szerotoninszint javítása. Nem is kell hozzá sok minden, de egy olyan lámpára feltétlenül szükség van, amelynek fehér fénye a napsütést utánozza, lehetőleg minimális mennyiségű UV-sugárzás kibocsátásával. Szerencsére a ledes fényforrások korában ez már nem jelent gondot, könnyen, és viszonylag jutányos áron lehet megfelelő fényterápiás lámpát vásárolni.

A kezelés abból áll, hogy reggelente, ébredés után mintegy fél órát kell tölteni a bekapcsolt lámpától nagyjából félméternyi távolságban, de a különféle készülékek paraméterei eltérőek, ezért mindig igazodni kell a használati útmutatóban leírtakhoz. Nem kell közvetlenül a lámpába nézni, a legjobb, ha az ember a fényterápia alatt a szokásos tevékenységét végzi, például olvas. Ennyi az egész – a hatás mégis meghökkentő. A kutatások szerint ugyanis a fényterápia ugyanannyira hatásos a depresszió enyhítésére, mint a gyógyszeres kezelés vagy a pszichoterápia: a páciensek 40–60 százalékánál eredményez javulást. Ha ezeket a kezeléseket együttesen alkalmazzák, a siker valószínűsége még nagyobb. Van azonban egy kissé zavarba ejtő tény: a fényterápia nem csak téli depresszió esetén hatásos, pont ilyen sikeresen alkalmazható az évszaktól független major depresszív zavar kezelésére is. Vagyis a napsütéses órák számának csökkenésével kapcsolatos elmélet nagyon szépen és logikusan hangzik, csak éppen nem magyarázza meg, miért hatásos a fénykezelés mindenféle depresszió ellen…

Valószínűleg egyébként az is számít, hogy a fény csökkenti az agyban a melatonin nevű hormon termelődését, mely az alvási ciklust vezérli. Egy elképzelés szerint a depresszió kialakulása összefügg azzal, hogy az agy napszakos ritmust követő belső „órája” kizökken a megszokott ütemből, a melatonintermelés visszafogása azonban újra szabályosabbá teszi a működését. A fényterápia hatásmechanizmusának felderítése izgalmas kutatási terület az orvostudomány számára, de attól függetlenül, hogy értjük-e vagy sem, már most is érdemes kipróbálni ezt az egyre népszerűbb, mellékhatások nélküli gyógymódot.

Folytatás és teljes cikk az ÉVA magazin 2025-ös téli lapszámában! Még kapható!